Grósz Andor: A közös múltnak voltak előremutató és szomorúbb szakaszai

„Az Örökkévaló a szövetségeit megtartja, nem bontja fel azokat. A társadalmunk változik, az Örökkévaló parancsolatai a változatlant, az igazodás pontjait adják.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Prof. Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke az „Egyházak a politikai átmenet időszakában” címmel a Holokauszt Emlékközpont és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös szervezésében lezajlott kétnapos nemzetközi konferenciát.

A konferencia az egyházak társadalmi szerepét járta körül a politikai átmenet éveiben, az 1980-as évek második felétől egészen a 2000-es évekig. A rendezvény hazai és külföldi előadói az egyházak szerepfelfogásának sajátosságait, mozgásterét és a modern politikai rendszerekhez való alkalmazkodóképességét elemezték.

A Mazsihisz elnöke nyitó beszédében örömét fejezte ki, hogy egy ilyen fontos kérdésben, mint a magyarországi egyházak, felekezetek közel két emberöltőt felölelő története a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és más egyházakkal együtt kerül megtárgyalásra.

Mint mondta, a közös múltnak voltak előremutató és szomorúbb szakaszai. A II. Vatikáni Zsinat nem csak egy új lelkiséget hozott, de a katolikus – zsidó párbeszédet is új alapra helyezte, és a Holokauszt után más felekezetek is újra gondolták a zsidósághoz való viszonyukat.

Hozzátette, „a modern világ velejárójaként tekintenek a vallási közönyre, a szekularizációra, amelynek eszméje a 20. század gondolata, a korszak sok mozzanatának meghatározója.” Az 1948 után kiépülő új társadalomszerveződés sem a vallásos világnézetnek, sem az alulról jövő kezdeményezéseknek nem kedvezett. A munkaszervezés elvei is ütköztek a liturgikus naptárak időhasználatával. Felnövekedtek nemzedékek, amelyeknek a vallás már nem számított, vallási neveltetésük és ismereteik felszínesek lettek. A rendszerváltás ígérete a korábban volt stratégiák folytatásának reményét hozta, miközben minden gyökeresen megváltozott. Új kihívások is érték a magyar társadalmat: a rendszerváltással teret nyert a Nyugatról érkező szekuláris individualizmus, az egyéni vallásosság és a vákuumot betölteni érkező vallási mozgalmak. Sokszor úgy látszott, hogy a vallás csupán egyéni döntés kérdése, s az egyén ügye.

„A kérdés ennél sokkal összetettebb. Ahogyan az elzászi orthodox zsidó családból érkező Durkheim (kiejtve: Dürkhejm) is megragadta, a vallás alapvetően kapcsolódik össze a társadalommal, s nem csak a szolidaritás és a normaadás révén. A vallás a társadalom lényegét fejezi ki. A hit és a vallásos közösség –, melynek alapja a családi fészek mintaadása – alapjában határozza meg a közös dolgokról, a társadalomról és az élet végső értelméről való gondolkodást: kereteket és perspektívát ad gyerekeinknek, nemzedékeket köt láncolatba. Társadalmunk gyökerei pedig nem csupán szekulárisak, hanem számtalan emberöltőre visszatekintve alapját képezi a judaizmus és a kereszténység hagyománya, ami mögött ott van az irgalmas és könyörületes Isten, aki hosszan tűrő és nem hagyja el népét.” – fogalmazott Prof. Dr. Grósz Andor.

A rendszerváltás 35. évfordulóján megszervezett esemény a számos külföldi és hazai előadó rendkívül tartalmas gondolatait követően egy izgalmas kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen Kardos Péter főrabbi, Fényes Balázs vallástörténész és Zima András, a holokausztmúzeum igazgatója a magyarországi zsidóság akkori eseményeiről beszélgetett.