„Az Örökkévaló a
szövetségeit megtartja, nem bontja fel azokat. A társadalmunk változik, az
Örökkévaló parancsolatai a változatlant, az igazodás pontjait adják.” Ezekkel a
szavakkal nyitotta meg Prof. Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke az „Egyházak a politikai átmenet időszakában” címmel a Holokauszt
Emlékközpont és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös szervezésében lezajlott
kétnapos nemzetközi konferenciát.
A konferencia az
egyházak társadalmi szerepét járta körül a politikai átmenet éveiben, az
1980-as évek második felétől egészen a 2000-es évekig. A rendezvény hazai és
külföldi előadói az egyházak szerepfelfogásának sajátosságait, mozgásterét és a
modern politikai rendszerekhez való alkalmazkodóképességét elemezték.
A Mazsihisz elnöke
nyitó beszédében örömét fejezte ki, hogy egy ilyen fontos kérdésben, mint a
magyarországi egyházak, felekezetek közel két emberöltőt felölelő története a
Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és más egyházakkal együtt kerül
megtárgyalásra.
Mint mondta, a
közös múltnak voltak előremutató és szomorúbb szakaszai. A II. Vatikáni Zsinat
nem csak egy új lelkiséget hozott, de a katolikus – zsidó párbeszédet is új
alapra helyezte, és a Holokauszt után más felekezetek is újra gondolták a
zsidósághoz való viszonyukat.
Hozzátette, „a
modern világ velejárójaként tekintenek a vallási közönyre, a szekularizációra,
amelynek eszméje a 20. század gondolata, a korszak sok mozzanatának
meghatározója.” Az 1948 után kiépülő új társadalomszerveződés sem a vallásos
világnézetnek, sem az alulról jövő kezdeményezéseknek nem kedvezett. A
munkaszervezés elvei is ütköztek a liturgikus naptárak időhasználatával.
Felnövekedtek nemzedékek, amelyeknek a vallás már nem számított, vallási
neveltetésük és ismereteik felszínesek lettek. A rendszerváltás ígérete a
korábban volt stratégiák folytatásának reményét hozta, miközben minden
gyökeresen megváltozott. Új kihívások is érték a magyar társadalmat: a
rendszerváltással teret nyert a Nyugatról érkező szekuláris individualizmus, az
egyéni vallásosság és a vákuumot betölteni érkező vallási mozgalmak. Sokszor
úgy látszott, hogy a vallás csupán egyéni döntés kérdése, s az egyén ügye.
„A kérdés ennél
sokkal összetettebb. Ahogyan az elzászi orthodox zsidó családból érkező
Durkheim (kiejtve: Dürkhejm) is megragadta, a vallás alapvetően kapcsolódik
össze a társadalommal, s nem csak a szolidaritás és a normaadás révén. A vallás
a társadalom lényegét fejezi ki. A hit és a vallásos közösség –, melynek alapja
a családi fészek mintaadása – alapjában határozza meg a közös dolgokról, a
társadalomról és az élet végső értelméről való gondolkodást: kereteket és
perspektívát ad gyerekeinknek, nemzedékeket köt láncolatba. Társadalmunk
gyökerei pedig nem csupán szekulárisak, hanem számtalan emberöltőre
visszatekintve alapját képezi a judaizmus és a kereszténység hagyománya, ami
mögött ott van az irgalmas és könyörületes Isten, aki hosszan tűrő és nem
hagyja el népét.” – fogalmazott Prof. Dr. Grósz Andor.
A rendszerváltás 35.
évfordulóján megszervezett esemény a számos külföldi és hazai előadó rendkívül
tartalmas gondolatait követően egy izgalmas kerekasztal-beszélgetéssel zárult,
amelyen Kardos Péter főrabbi, Fényes Balázs vallástörténész és Zima András, a
holokausztmúzeum igazgatója a magyarországi zsidóság akkori eseményeiről
beszélgetett.
