Gábor György: A baloldali antiszemitizmus egyetlen állítása sem igaz 2.

Tegnap szemléztük Gábor György vallásfilozófus interjújának első részét az antiszemitizmus történelmi gyökereiről, most a beszélgetés második részét ajánljuk. Ebben a professzor azt fejti ki, hogy a romantikus antikapitalizmusból táplálkozó baloldali antiszemitizmus a zsidóságban az új gyarmatosítót látja, pedig a zsidók sosem voltak gyarmatosítók, évezredek óta élnek a mai Izrael területén.

A Hírklikknek adott interjújának második részében Gábor György professzortól megtudhatjuk: „a Hamász chartájában az olvasható, hogy az I. világháborúról a zsidók tehetnek, ezért bomlott fel az oszmán birodalom, a II. világháborúról szintén a zsidók tehetnek, mert nagy pénzhez jutottak, és ez volt az ürügy, vagy az alkalom, hogy létrehozhassák a modern Izrael Államot, ez mind az ő machinációjuk eredménye. A mai baloldali antiszemitizmus pedig ugyanezen a romantikus antikapitalizmuson nyugszik. A zsidóban az új gyarmatosítót látják, pedig sosem volt az, évezredek óta azon a földön élt. Ráadásul nem gyarmatosítóként jelentek meg, egyrészt a holokauszt túlélői, másrészt azok mentek oda, akiket elűztek a többi arab országból, Iránból, Irakból, Marokkóból, Egyiptomból és a többiből".

A baloldali antiszemitizmus lényegét az OR-ZSE professzora így foglalja össze:

 – Az antikapitalista elképzeléseikben ugyanúgy benne van a bűnös kapitalizmus, amelyik imperialista, gyarmatosít, meg pénzgazdálkodással foglalkozik. 

Ez az, ami a számukra, mint „zsidó” képződik meg, és Izrael ennek a foglalata. És bár tényszerűen egyetlen állítás sem igaz, ők a gonoszok, és ezért a gonosszal szemben minden megengedhető. 

Nem volt véletlen, hogy azután a förtelem után, amit a Hamasz október 7-én művelt Izraelben, Nyugat-Európában Párizstól Berlinig mindenütt pillanatok alatt Hamász melletti tüntetések indultak el azzal, ha Izrael a gonosz – márpedig annak tartják –, akkor vele szemben minden megengedett. Ma az egész politikai gondolkodáson belül nagyon nagy hangsúly helyeződik az identitásra. Identitás-politizálás, ezt a kifejezést használjuk is. Van egy identitás-szintézis – főleg a baloldali –, ami azt mondja, hogy a világot a rassz, a gender és a szexuális identitáson keresztül lehet megérteni. Az identitás-szintézis úgy értendő, hogy egyrészt vannak fehéremberek és vannak színesbőrűek. 

A fehérek a felelősök mindenért, a színesbőrűek az áldozatok. Pedig tudjuk, hogy abszolút különbözőek, a világ különböző pontjain élnek, mégis ők azok, akik marginalizáltak, akiket gyarmatosítottak. Vannak a telepesek, és vannak az áldozatok. A telepesek megint a fehérek, a gyarmatosítók, akik generációkon át mindenféle törvénytelenséget elkövettek, és az tovább sugárzik, és vannak az áldozatok, akik örök áldozatszerepben vannak. 

A baloldaliak szerint viszont az elnyomásnak minden formája összefügg. A zsidók fehérek, gyarmatosítók, a palesztinok színesbőrűek, ők a gyarmatosítottak, ők a szenvedők. És egy jó feminista, vagy egy jó környezetvédő akkor igazán jó feminista és jó környezetvédő, ha kiáll a terrorista csoport mellett, amelyik szembenáll azokkal, akik fehérek, zsidók, és gyarmatosítanak. Ez egy láncfolyamat.

Annak kapcsán, hogy az ellenségkép szerint a zsidók lényegében a kapitalizmus legnagyobb haszonélvezői, Gábor György kifejti: 

– A kapitalizmus motorja a zsidóság volt, de nem azért, mert fajilag a génjeikben hordozzák a pénzhez való viszonyt, hanem azért, mert a feudalizmusban évszázadokon át nem lehetett földtulajdonuk, és a legmegvetettebb foglakozást voltak kénytelenek űzni, ami a pénzgazdálkodás volt. Ők nem tehettek arról, hogy ez a kapitalizmusban majd annál fontosabb lesz, ők ehhez értettek. 

Ugyanakkor a kapitalizmus tele volt zsidó proletárokkal, egyszerű parasztokkal is. Magyarországon teljesen torz a látásmód. Az elődeink kipusztították a teljes magyar vidéki lakosságot, akik ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint bárki más. A budapesti zsidóság maradt meg, ami azt a látszatot kelti, hogy mintha a zsidók eleve csak intellektuális tevékenységet folytattak volna, és lenéztek volna minden fizikai munkát. 

Dehogy néztek le, ugyanúgy dolgoztak, csak más egy vidéken, és más egy nagyvárosban élő élete. 

Arra a felvetésre, hogy manapság, amikor embereket már nem lehet a vallásuk vagy a származásuk miatt gyűlölni, a zsidókat most az országuk miatt gyűlölik, vagyis az indokok változnak, de a gyűlölet ugyanaz maradt. Miért?

Erre Gábor György azt válaszolta: gondoljunk bele, hogy 1948-ban egyszer csak a sivatag kellős közepén létrejön egy olyan állam, ami egyre prosperálóbb és ez természetesen irigységet szült. Az arabok nem tudtak vele mit kezdeni. 

Akkor kitalálták azt, hogy a „palesztin nép”. Ilyen nincs, Palesztina földjén élő arabok ők. Elmenekültek volna, de Egyiptom, Szíria, Jordánia nem fogadta be őket, lezárták a határaikat. 

Tulajdonképpen Jasszer Arafat idején születik meg az az ötlet, hogy ők a palesztin nép, akik ugyanolyan ősi nép, mint a zsidók, merthogy ők a filiszteusoktól származnak.  

A teljes interjút ITT olvashatják el.