A menedék – filmbemutató a Goldmark teremről

Harsányi László szociológus, közgazdász, a HDKE volt igazgatója elhivatott kutató: egy évtized óta tárja fel korabeli újságcikkek, levéltári dokumentumok és más forrásanyagok segítségével az OMIKE történetét. Könyve alapján (A fényből a sötétbe – Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület évtizedei 1909-1950, Napvilág Kiadó, 2019) film is készült, hogy közel hozza az érdeklődőhöz a magyar színháztörténet fénylő pillanatait; vészterhes idők hordalékain alkotott maradandót. Szarka Zsuzsa beszámolója a Szombat magazin internetes oldalán.

A dokumentumfilm egy emlékezés-montázs, dokumentumokkal, fotókkal, archív filmrészletekkel, filmhíradókkal, múzeumi műtárggyá váló előadásplakátokkal. A Goldmark Teremben fellépő művészek gyermekei, sőt, előadások szemtanúi is felidézik emlékeiket.

A film fő narrátora, Harsányi László kiemeli, hogy az OMIKE Művészakciója egyszerre jelentett szolidaritást és második nyilvánosságot. Zsidó művészeknek biztosítottak terepet, mégis létezett egyfajta felekezeti átjárhatóság. A zártkörű Művészakció közönsége pártoló tagokból verbuválódott, a zsidó polgárok váltották a tagságit, de az jött be vele, aki akart. A nagyérdemű között sokan nem zsidók; a Goldmark színház színvonalas minőséget képviselt. Az előadásokon ott ült Kodály Zoltán és Illyés Gyula is. A színpadi szereplők közül napról-napra kiesett egy-egy fő, ha valakit elvittek munkaszolgálatra, beugrott helyettük más, akár a színpadra, akár a zenekarba, és lehetett kikeresztelkedett, vagy nem zsidó is. Lélekjelenlét kellett a mindennapokhoz.

Toronyi Zsuzsanna, a Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója részletezi a filmben a Goldmark Terem és a Zsidó Múzeum múltját, az épületek történetét, hogy mikor és miért lett a Goldmark Terem kultúrház, és a történeti hátteret. Az előadóművészek a Goldmark színpadán léphettek fel, a képzőművészek a múzeum kiállítótermeiben állíthattak ki.

Farkas Zsófia művészettörténész (Zsidó Múzeum és Levéltár) a Művészakció hat kiállításán szereplő mártírhalált halt művészekre, a torzón maradt életművekre hívja fel a figyelmet. (Tényleg, hová fejlődhetett volna például Örkényi Strasser István szobrász, ha 33 évesen nem gyilkolják meg?)

Az OMIKE-t eredetileg nem a kirekesztés hívta életre.

1909-ben azért jött létre a hitközség Síp utcai székházában, hogy a neológ zsidó polgárság közművelődési igényeit kielégítse. Létrehozását Hevesi Simon főrabbi szorgalmazta. (Csillag István csinos plakettet készített róla). Az egyesület célkitűzése a magyarosodás és hagyományos vallásos zsidó értékek harmonizálása volt. Már 1910-től jóléti intézményeket hoztak létre: menzát és diákotthont, könyvtárakat alapítottak és tudományos előadásokat tartottak, vidéki fiókokat létesítettek, stb.

A Tanácsköztársaság alatt az OMIKE-t is röpke időre államosították. A hitközség levegőt vehetett, amikor megdőlt a proletárdiktatúra. A numerus claususra válaszul: a főiskolákról kiszorult művésznövendékeket próbálták segíteni. 1921-ben létrejött az OMIKE képzőművészeti szabadiskolája Fényes Adolf és Magyar Mannheimer Gusztáv vezetésével. Rengeteg hallgató volt kénytelen külföldön tanulni, őket is támogatták.

A cionizmus-ellenes kultúregyesület magyar haza iránti lojalitása 1939-ig töretlen. Egyik tartóoszlopa, Goldberger Leó textilgyáros bízott a kormányban, nem kellett volna… Az első zsidótörvényt követően, 1938 augusztusában alakult meg a kétes hírű színészkamara. Magyar Bálint színháztörténész, színházigazgató egy írásában elemezte a sok közepes tehetségű színész szándékát, hogy kiszorítsák pályatársaikat a színpadról származási alapon. Művészóriások sodródtak ki így.

Aki nem volt tagja a kamarának, nem kaphatott szerződést színháznál. A kamarában az első zsidótörvény alapján 20%, a második szerint 6% lehetett a zsidók aránya. Keleti László Pesttől Pestig c. könyvéből a filmben elhangzó részletek a színházi világból való kirekesztésről tanúskodnak. Az egyetlen életképes ötlet egy önálló zsidó színház terve volt…

1939. november 11-én a hitközség Wesselényi utcai Goldmark Termében nyílt meg az OMIKE Művészakciójának színháza.

Igazgatója Bánóczi László, rendező, dramaturg, színházi író, művészeti vezetője Bálint Lajos, dramaturg, műkritikus, zenei vezetője Komor Vilmos karmester, főrendezője, Beregi Oszkár lett.

OMIKE-operaelőadás a Goldmark-teremben (Fotó forrása: Papageno.hu / Körner Tamás)

Az akció célja nemcsak az volt, hogy munkához, pódiumhoz segítse a jogfosztó törvények miatt színházakból kiűzött művészeket, hanem a kulturális létezés biztosítása. 1939 és 1944 közötti fennállása kétségbeesett, ám sikeres lépés volt a művészi méltóság megőrzésére. A Művészakció élén az OMIKE Kultúrtanácsa állt, első elnöke dr. Ribáry Géza (portréját Szenes Fülöp festette meg), majd halála után Stern Samu, elnökhelyettese dr. Csergő Hugó író, költő, újságíró volt.

A Goldmark színpad magyar-zsidó színház volt. A nyitó előadásra A velencei kalmárból terveztek jeleneteket, de a hatóság ezt betiltotta. 1939. november 11-én este a Goldmark Terem fantasztikus előadását Ribáry Géza nyitotta meg: művészek és írók léptek fel; Ascher Oszkár, Bartos Gyula, Gellért Lajos, Kelen Dóra, Vidor Ferike (született Wechselmann Fanni), Szép Ernő és Várnai Zseni. Beregi Oszkár előadta híres Hamlet monológját, amitől szinte lángra gyúlt a színpad (visszaemlékezése hangzik el a filmben). Megadta az alaphangot a hatalom ellen. A rendőrség ezután megfenyegette az egyesületet.

A repertoárba beemeltek klasszikusokat Shakespeare-től Ibsenig. Emellett betiltott zsidó szerzők Szép Ernő, Molnár Ferenc, Szomory Dezső kortárs darabjait is játszották. Nemcsak a kőszínházakból kiszorultakat találjuk meg, hanem a kabarészerzőket is, Salamon Bélát, Nóti Károlyt, Rejtő Jenőt, Kellér Dezsőt kabaré-jeleneteikkel. De volt itt revü és irodalmi est. Nem hiányoztak a koncertek, az operett és opera-előadások sem.

1944. március 19-én, a német megszálláskor az OMIKE-t betiltották.

A háború után a kiépülő pártállam se tolerálta az éledező egyesületet. 1945 végén egy felolvasóest, majd hangversenyek, megemlékezések után úgy tűnt, van remény. Hiú ábránd volt: 1950 márciusában az OMIKE feloszlott, beolvadt a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájába.

A Művészakció 550 zsidó művésznek biztosított munka-és művészi lehetőséget.

A OMIKE páratlan közösség teremtő ereje, kulturális missziója a szellemi ellenállás jelképe lett. A mártír művészek emlékére új emléktáblát avattak. Kiállásuk erőt ad zaklatott időkben, erősen aktuális a film, reméljük, elérhető lesz szélesebb körökben is.

Goldmark Terem (Rendező: Surányi András, munkatársa: Kiss Richárd. A film bemutatóját 2022. július 21-én a Mazsihisz szervezésében a Goldmark Teremben tartották.)

A TELJES ÍRÁS IDE KATTINTVA OLVASHATÓ EL