Napi Talmud - Szánhedrin 20: "Királyi jogok és jogtalanságok"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat  itt  találják meg.

A Szánhedrin második fejezete elsősorban a királyra vonatkozó szabályokkal foglalkozik: jogaival és kötelességeivel, valamint különleges helyzetével a jogrendszeren belül. Összességében a fejezet misnái – melyeket természetesen a tannák (tannaim) írtak – egy viszonylag korlátok nélküli uralkodó portréját festik le, akinek hatalma felett szinte nincs semmi ellenőrzés. A Gemarában olvasható vitában azonban néhány amora kétségbe vonja a király hatalmának mértékét.

A mai dáfon egy vita jelenik meg Sámuel első könyvének 8. fejezetéről, amely a héber Biblia azon híres fejezete, amelyben az izraeliták, miután átéltek egy rendkívül destabilizáló időszakot a bírák alatt, arra kérik Sámuelt, hogy jelöljön ki számukra egy királyt. Sámuel kétségbeesik, és Istennel konzultál, aki szintén csalódott az emberekben, és ezt mondja Sámuelnek: „Hallgass a nép kérésére mindenben, amit mondanak neked. Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el királyuknak... Hallgass a kérésükre, de figyelmeztesd őket ünnepélyesen, és mondd el nekik, hogy milyen szokások szerint fog uralkodni rajtuk a király.”

Sámuel azt teszi, amit Isten parancsol, és hosszasan figyelmezteti a népet (11–18. versek), hogy a király milyen riasztó dolgokat fog tenni velük, többek között beszél a katonai szolgálatról, a kényszermunkáról, a birtokelkobzásról és az adóztatásról. Sámuel beszédét egy súlyos jóslattal zárja: „Eljön a nap, amikor kiáltani fogtok a király miatt, akit magatoknak választottatok, és az Úr nem válaszol nektek azon a napon.”

A rabbik vitatkoznak azon, hogy Sámuel beszéde előíró jellegű-e, amely a király jogait vázolja, vagy inkább arra figyelmeztet, hogy egy király valószínűleg visszaél a hatalmával.

Ráv Jehuda azt mondja, hogy Smuel ekként szól: Ami mindazokat a cselekedeteket illeti, amelyeket a bibliai szakasz a királyról mond, megengedett, hogy egy király végrehajtsa őket. Ráv azt mondja: Ezt a szöveget csak azért mondta, hogy megfenyegesse a zsidó népet, ahogy azt mondja: „Tegyetek királyt magatok fölé” (5 Mózes 17:15), ami azt jelenti, hogy szükséges, hogy félelem legyen rajtatok.

Nehogy azt higgyük, hogy ez csak az amoraim közötti vita, mert a Gemara rámutat, hogy Ráv és Smuel vitája párhuzamba állítható két tannaim közötti vitával, Rabbi Joszei és Rabbi Jehuda között. Rabbi Joszei Smuelhez hasonlóan azt tartja, hogy a király megteheti mindazokat a dolgokat, amelyek szerepelnek Sámuel szövegében, míg Rabbi Jehuda Rávhoz hasonlóan azt tartja, hogy ez a lista csak arra szolgált, hogy félelmet keltsen, és nem a királyi jogokat vázolja. Ma a dáfon további bizonyítékokat találunk arra, hogy legalább néhány tannai óvatos volt a királyi hatalom és pozíció tekintetében — ha nem elméletben, akkor legalább abban, ahogy ez a szerep végül megnyilvánul. A Gemara egy másik braitát idéz:

Rabbi Eliezer azt mondja: Sámuel nemzedékének vénei megfelelően kértek, ahogyan írva van: „Adj nekünk királyt, hogy ítélkezzen fölöttünk” (1 Sámuel 8:6), mivel egy stabil vezetőt akartak Sámuel helyett. De az amei ha'aretz (a tudatlanok) elrontották, ahogy írva van: „De a nép nem akarta hallgatni Sámuel szavát, és azt mondták: Nem, hanem legyen királyunk, hogy mi is olyanok legyünk, mint a többi nép, és hogy királyunk ítélkezzen fölöttünk, és előjöjjön előttünk, és harcolja meg csatáinkat.”

A tanna, Rabbi Eliezer szerint, ahogyan Rási magyarázza, a vének csak arra törekedtek, hogy Sámuelt egy másik stabil, erős vezetőre cseréljék, aki igazságosan ítélkezhet felettük és rendet teremthet. De az amei ha'aretz , vagyis a tudatlanok tömege ehelyett lényegében egy háborús vezetőt kért maga fölé: Olyan valakit akartak, aki vezeti a csatáikat, mint ahogyan azt más népek is tették.

Ez a fejezet még néhány oldalon keresztül folytatódik, vizsgálva a király hatalmának mértékét és természetét. A tannaim és amoraim vitái továbbra is széles spektrumú véleményeket tárnak fel arról, hogy a király ideális-e, vagy csupán egy létező valóság, és hogy mennyire kell széleskörűnek lennie egy királyi hatalomnak.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla