Napi Talmud - Szánhedrin 10: "Hány bíró dönthet a naptárról?"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg. 

A zsidó naptár luniszoláris. Ez azt jelenti, hogy a zsidó hónapok hosszát a holdciklusok határozzák meg. Egy holdciklus azonban körülbelül 29,5 napig tart, így tizenkét holdhónap összesen körülbelül 354 napot tesz ki – ami 11 nappal rövidebb, mint a szoláris év, vagyis a napév. Emiatt időről időre szökőhónapot adnak a naptárhoz, hogy az ünnepek az adott évszakukban maradjanak; ezt hívják interkalációnak. Manapság a zsidóknak a naptár interkalációjára meghatározott menetrendjük van: 19 évenként hét szökőhónapot adnak hozzá (mindig egy második Ádár hónapot késő télen).

A Misna még azelőtt íródott, hogy ezt a rögzített rendszert bevezették volna, így a szökőév kihirdetéséről évente kellett dönteni. Bár a Tóra nem említi kifejezetten a szökőhónap hozzáadását, az ünnepeket meteorológiai és mezőgazdasági évszakokhoz rendeli, ami szükségessé teszi ezt a gyakorlatot. Ahogy a Ros Hásána 21 írja:

Ráv Huna bar Avin ezt küldte Rávának: Ha azt látod, hogy a téli évszak (azaz a tévét hónap) el fog húzódni Niszán 16-ig, akkor adj egy plusz hónapot ahhoz az évhez. Ne aggódj amiatt, hogy további indokokat kellene keresni a szökőév kihirdetésére, mert meg van írva: „Tartsd meg a tavasz (Aviv) hónapját” (Mózes ötödik könyve 16:1). Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell, hogy a tavasz (azaz a tavaszi napéjegyenlőség) Niszán első felére essen.

A Tóra Niszán hónapját a tavasz hónapjaként említi. A Pészah, amely a hónap 15. napján kezdődik, egy tavaszi ünnep. Ennek eredményeként a télnek véget kell érnie Niszán 15-ig, a Pészah első napjáig. Ha a tavaszi napéjegyenlőség Niszán 16-ra vagy későbbre esne, Ráv Huna szerint a naptárt úgy igazítjuk, hogy megismételjük Niszán előző hónapját, vagyis Ádárt, hogy ezt elkerüljük.

A Szánhedrin traktátus első misnája két véleményt ismertet arról, hogy milyen bíróságok hozták meg ezt a döntést. Rabbi Meir egyszerűen fogalmaz: szerinte három bíró is elegendő ahhoz, hogy eldöntse, szükség van-e szökőhónapra. Rabban Simon ben Gamliel azonban egy összetettebb folyamatot vázol fel:

A döntéshozatal három bíróval kezdődik, az érvelést öt bíróval folytatják, és végül hét bíró hozza meg a végső határozatot.

Hogyan működött ez a gyakorlatban? A mai napra kijelölt Gemara-részlet egy beraitán keresztül magyarázza meg. Ha a háromtagú bírói testületből csak egy tag tartotta indokoltnak a szökőhónap bevezetését, akkor a másik kettő ellenszavazatával az ügy le is zárult – az évet nem hosszabbították meg. Ha azonban kettő vagy több bíró úgy vélte, hogy a kérdés megvitatásra érdemes, további két bírót hívtak a tanácskozásra. Hasonlóképpen, ha az öttagú testület többsége a szökőév mellett döntött, további két bírát vontak be. Ez az utolsó, héttagú testület hozta meg a végső döntést arról, hogy szökőhónapot adnak a naptárhoz. Rabban Simon ben Gamliel álláspontját végül törvényként elfogadták. Ez a rendszer ugyan körülményesebb volt, de biztosította az alapos megfontolást.

A Gemara azt is vizsgálja, miért éppen három, öt és hét bíróból álltak Rabban Simon ben Gamliel testületei. Az, hogy páratlan számúak voltak, logikus és praktikus döntés volt, mivel így elkerülték a döntetlen szavazást. De miért pont ezek a számok?

Két magyarázatot találunk, amelyek Rabbi Jichák bar Nahmani és Rabbi Simon ben Pazi nevéhez kötődnek, bár nem tudjuk biztosan, melyik nézet kihez tartozik. Az egyik szerint ezek a számok a Második Királyok könyve és Jeremiás könyve párhuzamos szakaszaiban említett három csoporthoz kapcsolódnak, amelyek Júda királyságának bukását és az Első Szentély pusztulását írják le. A háromtagú bírói testület megfelel a templom kapujánál álló három őrnek (lásd: II. Királyok 25:18 és Jeremiás 52:24), az ötfős testület az öt királyi tanácsosnak (akik a király színe elé járulhattak) a Második Királyokban (25:19), a héttagú testület pedig Jeremiás feljegyzéseinek felel meg, amely hét ilyen tanácsost említ (Jeremiás 52:25). Bár a Biblia nem részletezi, hogy ezek a csoportok milyen döntéseket hoztak, és semmiképpen sem utal arra, hogy a naptárral kapcsolatos döntésekért feleltek volna, ez az értelmezés mégis összeköti a rabbinikus naptárbíróságok szerkezetét a bibliai szövegekkel.

A második magyarázat szintén számszerű megfeleltetést használ, de költőibb megközelítéssel. Eszerint a három, öt és hét bírót tartalmazó testületek a papi áldás (Mózes negyedik könyve 6:24–26) három versének szavaira reflektálnak. Héberül ezek a versek három, öt és hét szóból állnak, a fordításuk itt olvasható:

"Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrizzen meg téged.
Ragyogtassa rád arcát az Örökkévaló és legyen kegyes hozzád.
Fordítsa feléd arcát az Örökkévaló és adjon neked békét."

A bibliai és rabbinikus korban (és egyre inkább napjainkban is) az emberek felismerték az évszakok kiszámíthatóságának előnyeit. Az ünnepek évszakokhoz igazítása megerősítette a vallási és mezőgazdasági naptár közötti kapcsolatot. Mennyire találó tehát, hogy a bíróságok méretét és összetételét olyan versek inspirálták, amelyek arra emlékeztetnek, hogy minden áldás forrása maga Isten.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla