1.jpg)
A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni az aktuális napi fordításokat.
Most a Bava Batra 141-hez kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek. A tegnapi daf egyik misnája a következő feltételezett esetet vázolta:
Aki azt mondja: „Ha a feleségem fiút szül, a gyermek 100 dinár ajándékot kap” – ha tényleg fiút szül, a gyermek 100 dinárt kap.
Ha azt mondja: „Ha a feleségem lányt szül, a gyermek 200 dinár ajándékot kap” – ha tényleg lányt szül, a gyermek 200 dinárt kap.
Egy leendő apa vagyont rendelhet ahhoz a gyermekéhez, aki megfelel az ő nemi preferenciájának. Annak ellenére, hogy sok kultúrában történelmileg inkább a fiúkat tartották "értékesebbnek", a lekötött pénzösszeg azt jelzi, hogy ez az apa inkább lányt remél. Valóban, a Talmud megjegyzi:
„Azt akarja ez mondani, hogy neki a lánya kedvesebb, mint a fia? De ez ellentmondani látszik Rabbi Jochanánnak, aki Rabbi Simon ben Joháj nevében mondja: Aki nem hagy hátra fiút, aki örököl tőle, arra a Szent, áldott legyen, haragra gerjed, ahogy írva van: 'Ha egy férfi meghal, és nincs fia, akkor örökségét a lányára hagyományozzátok (veha’avartem)' (4Mózes 27:8). A kifejezés nem jelent mást, mint haragot, ahogy írva van: 'Ez a nap a harag napja (evra)' (Cefanja 1:15).”
Általánosságban a veha’avartem ige mindenféle ragozásában egyszerűen annyit jelent, hogy valamit továbbadni, de Simon ben Joháj rabbi a Cefanja egy versével újraértelmezi a Mózes 4. könyvéből származó verset, azt sugallva, hogy Isten haragra gerjed azon férfiakra, akik nem nemzenek fiúkat. Ez pedig arra utal, hogy a rabbik a fiúkat többre értékelték a lányokkal szemben. Így a Gemara most elmagyarázza, hogy az illető miért tartaná többre inkább lányt ebben a misnában:
Az öröklés szempontjából számára a fiú előnyösebb, mert a fiú viszi tovább a nevét, és megtartja a családi örökséget az apja törzsében, de az utód kényelmének biztosítása szempontjából számára a lánya előnyösebb.
A férfi örökösök azért előnyösebbek, mert biztosítják, hogy az apa neve fennmaradjon a törzsben. A lányt azonban, e tanítás szerint, kellemesebb ellátni. A kommentátorok különféle magyarázatokat adnak. Rashbam például azt mondja, hogy a lány nem perelheti be az apját tartásért, ahogy a fiú teheti. A modern kommentátor Adin Steinsaltz szerint bár a lányokat drágább eltartani (mivel hozományra van szükségük), ez a költség elvárt, és így érzelmileg nem terhes az apa számára.
A Gemara további okokat is felhoz, amiért a lány előnyösebb lehet:
És Smuel azt mondta: Itt olyan anyáról van szó, aki először szül, és ez megfelel Hisda rabbi kijelentésének, amint Hisda rabbi mondja: 'Ha egy lányt szül először, az jó jel a fiúkra nézve.' Egyesek azt mondják, azért, mert ő neveli fel a testvéreit, mások szerint pedig azért, mert a gonosz szem nem uralkodik az apán.” Hisda rabbi azt mondta: „Én magam jobban kedvelem a lányokat a fiúknál.
Hisda rabbi, aki köztudottan egy rendkívüli lány apja volt, aki két híres rabbi felesége lett és maga is halachikus szakértő volt, személyes preferenciáját fejezi ki a leányvállalás mellett. Először is ott az az érv, hogy a lány születése fiúkat hirdet, és ezzel egyidejűleg támogatást nyújt az anyának ezen fiúk felneveléséhez. Ez összhangban lenne a „kényelem” alternatív értelmezésével, miszerint egy lány leveheti a gyermekgondozás terhét a szülők válláról.
Hisda rabbi azt is mondja, hogy egy lány biztosítja, hogy a gonosz szem ne uralkodjon az apán – mint egy jó szerencse amulett. Egyes kommentárok szerint attól tartanak, hogy ha először egy fiú születik, az feszültséget szülhet közte és testvérei között; hiszen az elsőszülött fiú kétszeres örökséget kap, ami féltékenységet válthat ki a fiatalabb testvérekben. Ha az első gyermek egy lány – aki nem kap elsőszülöttként előnyt, és biztosítja, hogy minden jövőbeli fiú egyenlően örököljön –, ez a nehézség elkerülhető és távol tartja a gonosz szemet.
Hisda rabbi végső megjegyzésére, miszerint jobban kedveli a lányait a fiainál, a kommentárok a „számomra” kifejezést hangsúlyozzák: a Toszafot szerint Hisda rabbi lányainak férjei jobb tudósok voltak, mint a fiai, így több tiszteletet adtak a családjának, míg a Maharal szerint a lányai saját jogon jámborabbak és tanultabbak voltak, mint a fiai.
Az ókori rabbinikus társadalomban a várandós szülőnek jó anyagi motivációja lehetett arra, hogy fiút reméljen, de úgy tűnik, hogy az olyan apák, mint Rav Hisda, számos okból reméltek lányt is.
A dáf ITT olvasható.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
