„Mi történik, amikor a világ elhallgat?” – Lior Geller A világ beleremeg című filmjét vetítették a Goldmark teremben

Teltház és nagy érdeklődés fogadta tegnap este a Goldmark teremben Lior Geller amerikai-izraeli rendező A világ beleremeg című filmjét, amely a holokauszt történetének egy kevéssé ismert, ám rendkívül megrendítő fejezetét tárja elénk. Az eseményen, amelyet a Mazsihisz szervezett, maga a rendező is részt vett, így a közönségnek lehetősége nyílt feltenni kérdéseit.

A film valós eseményeket dolgoz fel: az első ismert szökési kísérletet a chełmnói haláltáborból, ahol a nácik 1941-től kezdve több tízezer embert gyilkoltak meg gázkamionokban. Két zsidó fogoly, Michael Podchlebnik és Solomon Wiener drámai menekülését követhetjük végig, akik 1942 januárjában megszöktek, hogy tanúskodjanak a világ előtt az ott elkövetett borzalmakról. Az üldöztetés, a túlélés és a tanúságtétel története ez – arról mesél, hogyan próbálta meg két ember szava „megrengetni a világot”, és felhívni a figyelmet a holokauszt valóságára, amikor még kevesen hitték el, mi történik Európában.

Büchler András

A vetítés előtt Büchler András köszöntötte a vendégeket, és színpadra szólította az esemény szervezőit, Bíró Esztert, a Mazsihisz művészeti vezetőjét, és Radnóti Zoltán főrabbit. Bíró Eszter elmondta, hogy azért van szükség arra, hogy ma is szülessenek holokauszttal kapcsolatos filmek, mert sokan, főleg a fiatalabb generáció tagjai ezek által találkoznak először a témával. "Meg kell tudniuk, mi történt, hogy a jövő másképp alakulhasson számukra és mi számunkra is” – emelte ki Bíró Eszter.

Bíró Eszter

Radnóti Zoltán főrabbi elmondta, hogy a most megtekintésre kerül film "egy olyan korszakról szól, amikor az emberiség elveszítette saját lelkületét.” Hangsúlyozta, hogy ma, amikor aktuálpolitikai eseményekkel hasonlítják össze a holokausztot, amikor a tanúk lassan elmennek közülünk, és csupán a csönd, meg a tagadás marad; amikor maga az emlékezés is egyre halkabb és csendesebb lesz, hirtelen a filmek és a mozi válik olyan eszközzé, amely irányítani tudja az ember erkölcsi magatartásának iránytűjét. Hozzátette:

„Ez a film arra emlékeztet bennünket, hogy mi történik, amikor a világ elhallgat. Az elmúlt két évben megtapasztaltuk ezt, amikor az ember elfelejt a másikra úgy nézni, mint egy emberre.” A főrabbi zárásként a Talmudból idézett: „Zichron cádikim livráchá – az igazak emléke legyen áldás rájuk, a gonoszok emléke pedig tűnjék el a világból.”

Radnóti Zoltán főrabbi

Prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközség (Mazsihisz) elnöke kiemelte:

„Nem is képzelhetünk el megfelelőbb helyszínt a film levetítéséhez a Goldmark teremnél, hiszen a film cselekménye idején ez a terem őrizte a zsidó kultúra lángját, biztosítva fellépési lehetőséget a fajgyűlölő törvények által kitiltott művészeknek. Nemcsak a film, maga a terem is visszavisz bennünket abba a korba, amely nem ismétlődhet meg.”

Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

A Szövetség elnöke emlékeztetett: a chełmnói haláltáborba 220 ezer embert szállítottak, közülük mindössze négyen élték túl.

Maya Kadosh, Izrael Állam magyarországi nagykövete hangsúlyozta, hogy ez a film a rendkívüli bátorság és az elviselhetetlen csend történetét meséli el. Arra hívja fel a figyelmet, mi történik akkor, amikor az emberek tanúi lesznek a gonoszságnak, de a világ nem hajlandó meghallgatni őket. Beszédében a "Kristályéjszaka" közelgő évfordulójára is emlékeztetett, amikor zsidó otthonokat, üzleteket, zsinagógákat romboltak le Németország- és Ausztria-szerte. "Az a pillanat volt az, amikor a világ még megérthette volna, mi közeleg, de nem tette."

Maya Kadosh, Izrael Állam magyarországi nagykövete

Beszédét azzal folytatta, hogy most, 86 évvel később a zsidó nép és Izrael állama ismét mély fájdalommal és hitetlenséggel teli időszakkal néz szembe. A 2023. október 7-ei eseményekre utalva úgy fogalmazott:

„Ismét láthattuk, milyen gyorsan tud lesújtani a gonosz, és milyen könnyen vonja kétségbe ezt a világ.

A történelem e két pillanatát egyetlen keserű igazság köti össze – "a csend és közöny, ami épp oly pusztító tud lenni, mint maga az erőszak." Elmondta, hogy Budapesten, egy olyan városban, ami jól ismeri a veszteséget és a zsidó élet újjászületését is, ez az üzenet különösen fontos. Az emlékezés nem a múlt cselekedete, hanem a jövő iránti elköteleződés.

"Fontos, hogy továbbvigyük az áldozatok és túlélők történeteit. A világ egyszer már megtagadta, hogy megremegjen, most a mi feladatunk, hogy soha többé ne engedjük, hogy ez megtörténjen" – zárta gondolatait a nagykövet.

A film vetítése után a nézők teljes csendben, megrendülten hallgatták Lior Geller rendezőt, aki elmesélte, hogy 12-13 évvel ezelőtt, amikor elhunyt az utolsó holokauszt-túlélő rokona, elkezdte kutatni családja történetét. Ekkor bukkant rá Solomon és a chełmnói tábor történetére. A rendező elmondta, hogy a film előkészítése tíz évig tartott. Arra a kérdésre, mi tartotta benne a hitet, amíg a film költségvetése összeállt, így válaszolt: minden elutasítás után megnézte Michael Podchlebnik interjúját, „mert tudatosította magában, hogy ennek az embernek készíti a filmet, nem másnak.”

Amikor Büchler András feltette a kérdést – „A 21. század embere képes még megremegni, vagy csak továbbpörget a telefonján?” – Geller így felelt: „Ma maga az igazság áll támadás alatt, a hamis hírek gyorsabban terjednek, ezért kellenek ilyen filmek. Hiába hisszük, hogy ma már mindent tudunk a holokausztról, még mindig akadnak ismeretlen részletek.” Hozzátette: „A túlélők hamarosan nem lesznek velünk, de azáltal, hogy történeteket mesélünk, teszünk valamit az ügy érdekében.”

A filmet az Egyesült Államokban év elején mutatták be, és az első hetekben többen látták, mint ahányan az elmúlt hét évben ellátogattak a chełmnói emlékhelyre.

Fotók: Ritter Doron / Mazsihisz

Zucker-Kertész Lilla