A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
Most a Bava Batra 143-hoz kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek.
A Gemára egy újabb esetet említ, amikor egy férfi szóban rendelkezik az örökségéről:
Egy bizonyos ember ezt mondta a feleségének: „A tulajdonom neked és a fiaidnak adatik.” Ráv Josef azt mondja: A feleség megszerzi a tulajdon felét. Ráv Josef így indokolja álláspontját: Honnan veszem ezt? Ahogyan egy brájtában tanítják: Rabbi Jehuda HaNászi azt mondja: Az vers a kenyérről így hangzik: „És legyen Ároné és fiaié” (3Mózes 24:9). Ez azt jelenti: fele Ároné, fele a fiaié.
Ráv Josef szerint, ha egy tulajdont két fél között hagynak örökül, de nem pontosítják az elosztás módját, akkor alapértelmezésként 50/50-es megosztást feltételezünk. Ugyanezt az elvet látjuk egy brájtában, ahol Rabbi Jehuda HaNászi azt mondja, hogy hasonló esetben Áron és fiai között a szent kenyér elosztása egyenlő arányban történik.
Ábájé azonban megkérdőjelezi ezt az összehasonlítást:
Ábájé azt mondta Ráv Josefnek: Rendben van, ott Áron jogosult egy részre; ezért nevezte meg őt külön az Irgalmas, hogy több részt kapjon, mint a többi pap. De ami a nőt illeti, aki nem jogosult a férje vagyonának öröklésére, elég, ha ő is kap egy részt az örökségből, mint a fiak egyike.
Mivel minden pap jogosult a szent kenyérre, a Tóra egyszerűen így is fogalmazhatott volna. Áron neve azonban külön szerepel, ami azt sugallja, hogy Áron ugyanakkora részt kap, mint a fiai összesen. Azonban ebben az esetben a férfi és a felesége között nincs ilyen fölösleges említés: ha nem nevezte volna meg a feleséget, semmit sem kapott volna. Ezért Ábájé szerint a férfi csak egy-egy fiúval azonos részt akart neki adni, nem pedig mindet összesítve.
A Gemára más eseteket idéz, hogy vitassa Ábájé állítását, miszerint ez Áronra korlátozódik:
Ez tényleg így van? … amikor Ráv Jicchák bar Józéf Izrael földjéről jött, azt mondta: Volt egy bizonyos koronázási adó, amit a királyi ház a városi tanácsosokra és a prominens polgárokra vetett ki. Rabbi Jehuda HaNászi azt mondta: Adjanak a városi tanácsosok fele részt, és a prominens polgárok is fele részt.
Ebben az esetben egy különleges adó két fél közötti megosztásáról van szó. Az a feltételezés, hogy a tanácsos, aki az egyik fél, az összeg felét viseli, míg a másik csoport (a prominens polgárok) a másik felét. Ez látszólag alátámasztja Ráv Józéf állítását, hogy általában 50/50-es megosztást feltételezünk két említett fél között. De a Gemára elveti ezt a bizonyítékot:
Hogyan lehet az adó esetét összehasonlítani a másik esetekkel? Ott kezdetben, amikor az adóírást készítették, úgy írták, hogy az csak a tanácsosokra lett kivetve. És a prominens polgárok segítettek összegyűjteni az összeget, és a király tudta, hogy segítettek. Ezért most, amikor azt írták: Az adó a tanácsosokra és a prominens polgárokra van kivetve, azt jelenti, hogy az egyik fél adja az adó felét, a másik fél pedig a másik felét.
Úgy tűnik tehát, hogy normális körülmények között a prominens polgárok hozzájárultak a koronázási adó összegéhez, de az egyetlen explicit felelős fél a tanácsosok voltak. Ha ez igaz, akkor ez hasonlóvá válik Áron és fiai esetéhez, ahol Áron külön említése a hozzájárulásuk növelését jelenti.
A Gemára végül kimondja, hogy ez az egyik azon három halakhikus terület közül, ahol Ráv Józéf véleménye érvényesül, annak ellenére, hogy általában nem az ő álláspontja a nyerő: Ha két felet említenek a tulajdon vagy pénz elosztása során, még ha az egyik fél egyetlen személy, a másik pedig egy csoport, alapértelmezés szerint 50/50-es megosztást feltételezünk.
A Bava Batra 143 ITT olvasható.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
