– A 10 „legsűrűbb” hetiszakasz tartalmazza a Tóra összes micvájának csaknem 70 százalékát. Ez nem jelenti azt, hogy egy tórai szakasz annál fontosabb, minél több micvát tartalmaz. Arra viszont rávilágít, hogy a Tóra belső természetének is része az egyenetlenség – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda zsinagóga rabbija. Binjomin rabbi szerint fontos, hogy felismerjük és megkülönböztessük a Tórában az egyenetlenség és egyenlő fontosság látszólag ellentmondó szabályait.
– Ismét különleges jelentőségű héthez érkeztünk, amikor a Szináj hegyi kinyilatkoztatást és a tíz parancsolatot (pontosabban: tíz mondást – ászeret hádibrot) fogjuk felolvasni a Tórából – írja Szántó-Várnagy Binjomin rabbi az Orti.hu portálon megjelent tanításában.
Felteszi a micvák kapcsán a kérdést: ha van 613 parancsolat, akkor miért kell 10 parancsolat, ami jobban ki van emelve? Hiszen mindet egyformán fontos betartanunk!
„Mindenki, aki azt mondja: >>ez a tanítás jó, az a tanítás nem jó<<, elveszíti a Tóra vagyonát [elfelejti a tanulását].” (Éruvin 64a).
Vagyis: aki válogat a tórai tanítások között – tehát nem tesz erőfeszítéseket azért, hogy megtalálja mindegyikben az értékeset – annak cserébe a Tóra sem fogja megmutatni a legszebb arcát. Nem érdemesül arra, hogy a „vagyonát”, azaz gazdagságát lássa a Tórának.
Amellett, hogy a Tórában minden egyes részletet értékelünk, el kell ismernünk, hogy mind az életünkben, emberi természetünkben, mind a Tóratanulásunkban az „egyenetlenség” egy központi és valós jelenség. Számos törvényünk utal arra, hogy a szentség [kedusá] is egyenetlenül oszlik el a világban.
Az Örökkévaló maga kérte: „Építsetek nekem Szentélyt, hogy köztetek lakhassak.” (Mózes 2., 25:8) A Szentélyben tehát igenis „inkább” megtalálható a Teremtő, annak ellenére, hogy jól tudjuk, hogy Ő mindenhol ott van és a világ minden részletén uralkodik.
Hasonlóan, tudjuk, hogy a Tóra Izrael földjének különleges jelentőséget tulajdonít és fontos micvákat kapcsol. Ezen belül is számos alkalommal kiemeli Jeruzsálemet, mint „a hely, ahová a Nevemet fogom helyezni”.
Másrészt pedig: törvényeink előírják azt is, hogy tisztátalan helyen ne ejtsük ki az Örökkévaló Nevét, ne tanuljuk az Ő Tóráját, és ne is elmélkedjünk azon. Mindez az „egyenetlenség” pontosan arra világít rá, hogy Teremtőnk ismeri a természetünket, melyet Ő alkotott, és tudja, hogy erre van szükségünk az egészséges működéshez.
Az életünk is ilyen: tele van hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Mikor jobban megy, mikor kevésbé, néha lelkesebbek vagyunk, néha elfáradunk. Ez a fajta ritmikusság az emberi lét elkerülhetetlen velejárója. Mindemiatt fontos, hogy felismerjük és megkülönböztessük a Tórában is azt, hogy mikor alkalmazhatjuk az egyenetlenség és egyenlő fontosság látszólag ellentmondó szabályait.
Mint a rabbi írja: a Tórában 6 olyan hetiszakasz van az 54-ből, melyek mindegyike legalább 40 parancsolatot tartalmaz. Ezek együttesen a Tóra összes micvájának több mint a felét magukban foglalják. A 10 „legsűrűbb” hetiszakasz tartalmazza a Tóra összes micvájának csaknem 70 %-át.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egy tórai szakasz annál fontosabb, minél több micvát tartalmaz. Arra viszont rávilágít, hogy a Tóra belső természetének is része az egyenetlenség.
Hasonlóan azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan témái a Tórának, melyeket a megszokottnál jóval részletesebben ír le. Ilyen például Ábrahám szolgálójának a története, amikor feleséget keres Jicháknak, vagy a Szentély építésének részletei, vagy a cáráát, rituális tisztátatalanságot okozó bőrbetegség törvényeinek részletei.
Ha csak tudunk, helyes igyekeznünk, hogy megértsük, hogy miért kapnak különleges hangsúlyt ezek a témák. Viszont az is hozzátartozik a szerénységhez, hogy őszintén elismerjük azt, ha ezt nem sikerül megértenünk.
A rabbi tanítását az Orti.hu portálon olvashatják teljes terjedelmében.
1.png)
.jpg)