Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 17 óra 21 perckor köszönt be, a királynő holnap este 18 óra 26 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Pekudé” (Mózes 2. 38:21-40:38.) hetiszakaszt olvassuk fel Mózes második könyvéből.
A Találkozás Sátra, a pusztai Szentély megépítése mindenekelőtt fizikai munka volt. Szakmunkák sora és segédmunka is és az, ahogy ez a látszólag már semmi újat nem mondó, önmagában elég rövid hetiszakasz beszél erről, a legapróbb részletekbe menően, a fizikai munka és a munkások dicsérete.
A nyugati hagyomány hosszú időn át a szellemet helyezte a méltatlan anyag fölé, a hagyományos szemlélet alantasnak tartja, méltatlannak a fizikai munkát, cselédnek, napszámosnak lenni alacsony társadalmi állású munkák és még egy-két nemzedékkel ezelőtt fenyegettek minket azzal az iskolában, hogy utcaseprő lesz belőlünk, ha nem vigyázunk és tanulunk rendesen.
A munkásmozgalom kultúrája részben ennek a hierarchiának a megfordítása volt, ezért fontos és ennek jegyében érthető a ma is ünnepelt május elseje. A fizikai munka méltóságának napja.
A Tóra is ezeket a munkákat részletezi és magasztalja, amikor beszámol az Örökkévaló lakhelyének építéséről, a legmagasztosabb tevékenységéről Izraelnek, amely segít valamelyest jóvátenni az aranyborjú súlyos vétkét. Ez a hetiszakasz egy olyan könyvet zár le, amely az egyiptomi kivonulásról, a népünk születéséről, a Szináj hegyen zajló kinyilatkoztatásról számol be, először szerepel benne a Tízparancsolat, ha tetszik, a Tóra lelke. És ez a könyv végződik a fizikai munka dicséretével. A Tóra tudja, mit jelent az embernek a testi erő és ügyesség révén létrehozni valamit a fizikai világban, részt vennie Isten teremtésében. És fontosnak tartja, hogy látszódjék. Hogy a fizikai munkát végzőknek is legyen színpada és nem akárhol, hanem egy olyan felvonása végén a kinyilatkoztatásnak, amely a kivonulást és a Tóraadást meséli nekünk el. Ne felejtsük el, hogy egész épített világunk fundamentuma a fizikai munka, ne felejtsünk el, képletesen szólva, a rabbik mellett, a sameszkoról is szólni, nyíltan hálásnak lenni, amikor számba vesszük, miért tartozunk hálával, mi teszi lehetővé, hogy gyakorló zsidók legyünk, közel kerüljünk a Tórához, kapcsolatba kerüljünk az Örökkévalóval. Vegyük észre a fizikai munkát, a malterkeveréstől a mosogatásig és fejezzük ki hálánkat érte,
Békés ünnepet kívánunk!
Vári György írása