1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) - a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben - a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy (esetleg
egyszerre több) művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
A Képes Családi
Lapok 1941 nyarán egyoldalas összeállítást közölt Herz Liliről, az akkor 32
éves zongoraművésznőről. Az összeállítás kezdőmondatai a következők voltak:
„Berlinben vagy Londonban, Párizsban és Rómában épp
úgy ismerik, értékelik Herz Lili művészetét, mint Budapesten vagy Európa
bármely zenei központjában. Csodálatos zongorajátékával Bécsben bűvölte el
először a hallgatóságot, ott volt az első önálló hangversenye, mely után sorra
kapta a meghívásokat. Sikert sikerre halmozott, amelyeknek betetőzéseképpen
nyerte el a zsűri egyhangú ítélete folytán Varsóban a Chopin zenei díjat.”
És ez dióhéjban Herz Lili művészi pályájának
összefoglalása, legalábbis az OMIKE Művészakció színpadáig. Nincs is más
teendő, mint néhány részlet kibontása.
Művészi készségeinek egy részét édesanyjától örökölte,
aki tanult, képzett zenész és énekes volt. Herz Lili (az újságok ezen kívül még
Lily, Lilli, Lilly) keresztnéven írtak róla) tanulmányait a Zeneművészeti
Főiskolán és Bécsben végezte. A nővendék-hangversenyekről szóló beszámolókban
mindig kiemelten dicsérték a játékát. 1925-ben ott volt azon a hangversenyen,
amelyet a numerus clausust követően a nyomorgó zsidó diákok javára rendeztek a
Zeneakadémián. Sűrűn, hónapról-hónapra követték egymást hangversenyei az
1920-as évek második felében. 1927 januárjában a Magyar Hírlap így elemezte játékát:
„Három előnyös tulajdonságát sorolhatjuk föl Herz Lili
zongoraművésznőnek, aki ma önálló hangversenyt adott a Zeneakadémián. Könnyed,
elegáns és biztos kéztechnikáját, szolid muzikalitását, amely a helyes
pedálozásban is megnyilvánul és nyugodt játékmodorát, amelynek azonban van
árnyoldala is: a szenvtelenség.”
1928-ban a lapok tudósítottak arról, hogy Herz Lili
hangversenyeket adott az „elszakított városainkban”. Ezt követően,
1928-1929-ben Hollandiában vendégszerepelt. Állandósultak a fellépései a
rádióban is.
Az 1930-as évek első felét is a hangversenyfellépések
intenzitása, állandósága jellemezte. A tudósítások közül álljon itt egy 1931
februárjából. A Pesti Napló írta:
„Herz Lili zongorajátékában mindenekelőtt a művészi
megnyilatkozások könnyedsége, harmonikussága, természetes kelleme ragadja meg a
hallgatót. Ez a művésznő formásan, elfogulatlan folyamatossággal tudja közölni
mondanivalóját …”
1932-ben vett részt Varsóban az ún. Chopin-olimpiászon,
ahol – legsikeresebb női versenyzőként - a tizenegyedik helyezést érte el. Ezt
egy sor lengyelországi hangversenymeghívás követte. Itthon, az ország számos
helyén lépett fel a hangversenypódiumra Szegedtől Kárpátaljáig és nem volt
híján a külföldi meghívásoknak – Varsó, Berlin, Róma, a Balkán, Zürich - sem.
1939 után beszűkültek a hangversenylehetőségei, bár
teljesen nem szűntek meg. (Például több ízben szerepelt Ráday Imrével együtt.) Ezzel
párhuzamosan, tehát 1939 és 1944 között időről-időre hangversenyfellépése volt
a Goldmark-teremben. 1939 decemberében Zoltán Irén operaénekesnővel, majd 1940-1941-ben
Győri Pállal, Ernster Dezsővel, Lendvai Andorral lépett fel. Az utolsó
hangversenye a Művészakcióban 1944 februárjában volt, amikor Fejér Sándor
hegedűművésszel szerepelt együtt.
1945 után már csak a rádióműsorok ismertetéseiben tűnt
fel a neve. Majd egy-két kis hír arról, hogy az 1960-as évek elején
korrepetitor volt a Postás Zenei Együttesek mellett. Az utolsó fellelt tudósítás
az Új Életben jelent meg róla,
miszerint 1965-ben a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga körzete nőcsoportjának
rendezvényén „Sándor László Herz Lilly zongoraművésznő kíséretében énekelt”. 1970 júniusában hunyt el.
Képek:
1.) Tolnai
Világlapja, 1927. január
2.) Színházi Élet, 1932 április
3.) Rádióélet, 1931.
21.
4.) (MTDA)