Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (48. rész) – Péter Mária/Mariann

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Az OMIKE Művészakció 1939 és 1944 között hat képzőművészeti kiállítást rendezett a zsidó festők, szobrászok megsegítésére. Az 1941-es második kiállítás műtárgykatalógusában szerepel Péter Marianne festőművésznő Téli tájkép című festményével. A következő, egy évvel későbbi harmadik kiállításon pedig Péter Mária név volt található egy Önarckép mellett.

Kutatásom eredményei nem adtak száz százalékban biztonságos választ, hogy egy, vagy két művészről volt-e szó. Ugyanakkor a töredékes ismeretek inkább azt erősítik, hogy a név-eltérések ellenére ugyanaz a két személy található a nevek mögött. Én mindenesetre, akármelyik név volt található a korabeli újságokban, Péter Máriaként írok a művésznőről.

Az anyakönyvi adatok szerint Stern Mária, tehát a későbbi Péter Mária Stern Károly és Goldschmied Regina lányaként született 1900. február 11-én, Budapesten, izraelitaként. (A lexikonok 1904-es születésről tudnak, de ez úgy tűnik, téves.) 1931-ben, amikor házasságot kötött Zinner Miklóssal, azt még Stern Máriaként tette. 1990 májusában a haláláról megjelent értesítés a Magyar Nemzetben, már Zinner Miklósné Péter Máriaként említi, akit - újabb bizonytalanság – „a református vallás szertartása szerint” temettek el.

A Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, ahol Deák-Ébner Lajos, Fényes Adolf és Glatter Gyula növendéke volt. Már akadémiai növendékként sikerrel állított ki, például a Szinyei-Merse Társaság állandó kiállítójaként.

1923-tól tagja volt a szolnoki művésztelepnek. 1925 májusában az Újság hosszú, két újságoldalnyi cikket írt a szolnoki művésztelepről. Ebben voltak találhatók a következő mondatok:

„És végül (bár az illendőség szabályai szerint először kellett volna róla szólanom) a telep egyetlen festőművésznőjét mutatom be az Ujság olvasóinak. A neve: Nem is tudom, hogy e pillanatban mi a neve? Mikor eljöttem Szolnokról, akkor volt a keresztelője. Fényes Adolf adott neki művésznevet Csendes. Így nevezte el. Fényes bácsi kedves tanítványát, aki az első fiús, azaz ’Eton’-frizurás nő, nemcsak a telepen, nemcsak Szolnokon, hanem egész Magyarországon. Csendes Marianne. Mikor aztán hazajöttem, már várt a szerkesztőségben egy sürgöny: ≫Kérem Péter néven megemlékezni rólam: Marianne. ≪  Ugylátszik azóta újból ≫művésznevet≪ változtatott. Állítólag ez lenne már a tizenharmadik neve. Nem baj. A fiatal, fiúshajú Marianne, akár Péter, akár Csendes, mint festőművésznő nagyon tehetséges… ”Folyamatosan részt vett a Művésztelep életében és kiállításain. 1927-ben a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán állít ki. Így mutatta be őt a Népszava a kiállítást ismertető júniusi cikkében: „Péter Marianne a legkomolyabb kiállítók egyike. Nincsenek leegyszerűsített arcképein lélekábrázolások: közvetlenek és artisztikusak.”

1928-ban kollektív tárlaton szerepel az Ernst Múzeumban. „Péter Mária a leheletszerű színek finomságát használja ki” – írta róla az Esti Kurir 1928 szeptemberében

1927-1928-ban Párizsban járt tanulmányúton, később Olaszországban is időzött, ahol számos festményt készített Szicília szigetén. Nemzetközi kiállításokon is részt vett Barcelonában, Oslóban, Krakkóban, Amszterdamban és Stockholmban. Főleg figurális képeket és portrékat festett erősen egyszerűsítve, melyeken modern francia hatás érződött. Tagja volt a Munkácsy céhnek.

A Művészakció 1942-es kiállítását követően – a haláláról szóló jelentésig – nem jelent meg a neve a lapok hasábjain.

Képek:

1.) A Magyar Feltámadás Lexikona, 1930
2.) Zádor István: Péter Marianne arcképe. Színházi Élet, 1925. 39
3.) Szolnoki csoportkép Színházi Élet, 1927. 27
4.) Önarckép műteremben. Pintér Aukciósház, 2013
5.) Budai hegyoldal Kieselbach Galéria aukció 2013