Ledniczky Lívia: A Lauderben a zsidóság nemcsak tantárgy, hanem közösségi élmény

Az elmúlt öt évben Ledniczky Lívia a MERKAZ Héber és Izraeli Kulturális Központ igazgatója volt, idén szeptember 1-től pedig a Lauder Javne Iskola a zsidó közösségi életért és judaisztika oktatásért felelős főigazgató-helyettese lett. Az előtte álló feladatokról, terveiről és elképzeléseiről kérdeztük. INTERJÚ 

– Mi volt az a hívószó vagy hívómondat, amivel Zeitler Ádám, a Lauder új főigazgatója a MERKAZ-ból a Lauderbe tudta csábítani?
– Ha egy mondatot kellene kiemelni tőle, akkor az az volna: „az iskola a gyerekeinknek épül”. És ez megfogott, hiszen  döntésemben szerepet játszott egy nagyon-nagyon személyes dolog is: az én kisfiam már ötödik éve lauderes. Tehát Ádám felhívása mintha személyesen nekem is szólt volna. Ugyanakkor a feladat nagyon felelősségteljes is, mostantól ugyanis nem pusztán egy büszke lauderes szülő vagyok, aki a partvonalon túlról mond véleményt. Kívülről néha egyszerűbb kritizálni, de most már itt dolgozom, én is benne vagyok abban ami  történik.  

Ledniczky Lívia. Fotó: Mayer András

– A beosztása szerint „a a zsidó közösségi életért és judaisztika oktatásért felelős főigazgató-helyettese”. Mit jelent ez a mindennapi munkában? 
– Azért angolul frappánsabban és egyszerűbben hangzik: Head of Jewish Life and Jewish Studies. A feladatkör a legszélesebb értelemben mindent magában foglal, ami ebben az iskolában a zsidósághoz kapcsolódik. Itt ugyanis nemcsak a tanteremben lehet tanulni a zsidóságról, hiszen az átszövi az egész intézményt: kezdve attól, hogy milyen idézetek és alkotások vannak a falakon, egészen odáig, hogy milyen tanórán kívüli programokat kínálunk a diákoknak és a szülőknek. Természetesen nem arról van szó, hogy én magam egy személyben szeretném megszabni az iskolai közösségnek a zsidósághoz való viszonyát. Hanem arról, hogy 

szeretném összefogni és koordinálni az ötleteket, javaslatokat, akár a diákok, akár a tanárok, akár a szülők részéről érkeznek erre vonatkozó kezdeményezések. 

Majdnem 900 diák jár ide, a szülőkkel együtt ez óriási közösség, és nekünk együtt, közösen kell kialakítanunk, hogy a Lauderben milyen legyen az a zsidó élet, amelyet közösen a sajátunknak érzünk. Továbbra is olyan családokat várunk ide, akik nyitottak arra, hogy gyermekük megismerje a zsidó hagyományokat, és lehetőséget akarnak adni neki arra, hogy a közösség részeként nőjenek fel.

– Zeitler Ádám is azt említette a Mazsihisz.hu számára készült interjúban, hogy a Lauder  szekuláris iskola, az is marad, nem lesz kötelező istentisztelet, de szorosabbra kell fűznie a zsidó közösségekkel, a magyar zsidó felekezetekkel a kapcsolatot. Ha jól értem, ebben az elképzelésen partnerre talált önben.
– Maximálisan, hiszen abban állapodtunk meg a főigazgatóval, hogy egy új kezdet kiváló alkalom arra, hogy bizonyos dolgokat átnézzünk és esetleg módosítsunk rajtuk. Ez eddig is nagyon jó iskola volt, az intézmény nem szorul rá arra, hogy az új vezetésnek bármit is azért kell jobbá tennie, mert valami nem működött volna. 

Az én feladatom az lesz, hogy a zsidó élettel kapcsolatos kezdeményezéseket összefogjam és becsatornázzam a vezetés felé. 

Nagyon erős üzenetnek tartom Zeitler Ádám részéről, hogy három főigazgató-helyettessel kíván dolgozni: egyik kollégám az oktatásért felel, a másik a működésért, én pedig a zsidósággal való kapcsolatért. Ez szimbolizálja azt a fejlődési irányt, amit az új főigazgató kijelöl a következő évekre. Nekem azt kell kidolgoznom, hogy melyek azok a hozzám tartozó elemek, amelyekből építkezni tudunk annak érdekében, hogy a zsidóság hangsúlyosan megjelenjen meg az oktatási programban és a mindennapokban is.

Fotó: Lauder Javne/Facebook

– Példázzuk ezt egy igazán aktuális ünnepség-sorozattal! Hamarosan beköszöntenek az őszi nagyünnepek. Ha az az elképzelés, hogy szorosabb kapcsolatot kívánnak kialakítani magyar zsidó közösségekkel, akkor az idei nagyünnepek mennyiben különböznek majd a lauderes diákok számára?
– Mivel még csak most szeptemberben kezdtem, az első és legfontosabb dolog, hogy megfigyeljem, miképpen is zajlanak az ilyen ünnepek a Lauderben. De éppen annak jegyében, hogy a diákok szorosabban kötődjenek a zsidósághoz, szeretnénk ha alkalmuk lenne találkozni tanulmányaik során több, különböző közösséggel. Most három budapesti közösség rabbijával kezdtük el a munkát, annak érdekében, hogy a nagyobb diákjaink  Szimchát Tórakor részt vehessenek a szertartáson.  A tanulóknak ez nem kötelező, hanem lehetőség, még szebben mondva ajánlat arra, hogy ne csak judaisztika órán tanuljanak a Szimhat Tóráról, hanem betekintést nyerjenek egy-egy közösség örömünnepébe is. A szülőket előzetesen természetesen tájékoztatjuk a zsinagóga-látogatási lehetőségről, és tiszteletben tartjuk, ha valaki máshol ünnepel. 

– Milyen újítások lesznek még?
– Indult egy kezdeményezés, hogy legyenek bát micva és bár micvó ünnepségek az iskolában. 

– De volt már korábban, én is voltam itt egy bát micván.
– Igen, de azokban az esetekben a Lauder csak a helyszínt adta. A mostani kezdeményezés azt célozza, hogy a gyerekek iskolai keretek között, a Lauderben készüljenek fel a nagy napra. 

Ez egyébként nemcsak a diákok számára elérhető, hanem a felnőtteknek is: ha valakinek a bát micva vagy bár micvó annak idején kimaradt, akkor a Lauder iskola minden segítséget megad, hogy ezt megélhesse. 

Hadd áruljam el, hogy már van is két jelentkezőnk, egy fiatal diákunk és egy felnőtt. Most véglegesítjük a programot, így hamarosan elkezdheti a tanulást az első csoport. Ez a program is jól példázza a mi megközelítésünket: ajánlat és lehetőség. Tiszteljük, ha egy család másként vagy máshol ünnepli ezeket a mérföldköveket, de fontosnak tartjuk, hogy aki szeretné, az megélhesse ezeket az iskola közösségében is. Ez az a fajta közösségépítés, ami által a Lauder valóban egy élő zsidó közösséggé válik, nem csak egy iskolává, ahol zsidó tárgyakat is tanítanak.

– Beszéljünk végül Izraelről is, hiszen a MERKAZ-ban végtére is Izraelre fókuszált. Ezt a tudását, kapcsolatrendszerét kamatoztatni tudja az új beosztásában is?
– Igen,úgy gondolom, hogy a MERKAZ-ban szerzett tapasztalatok nagyon jól hasznosíthatók ebben a pozícióban is. Fontos hangsúlyozni, hogy az Izraellel való kapcsolatunk kulturális és oktatási alapon nyugszik. Szeretnénk, ha minél több munkatársunknak és diákunknak minél több „Izrael-élménye” legyen. Fontos, hogy a tanáraink részt tudjanak venni egyre több izraeli továbbképzésen, a diákok pedig tanulmányutakon. 

Ebben is nagy hangsúlyt szeretnék fektetni arra, hogy a programok amelyekben résztveszünk, kifejezetten ránk, a mi iskolánk igényeire legyen szabva, és a program kialakításába is legyünk a kezdetektől bevonva. 

Ami engem illet: a magam részéről azt tudom ígérni, hogy minden intézményen belüli és kívüli kezdeményezésre nyitott leszek, ha az azt a célt szolgálja, ami mellett elkötelezettek vagyunk: olyan zsidóságélményt adni ennek a közösségnek, amelyben mindenki megtalálja azt, ami hozzá közel áll, a hagyománynak azt a szeletét, ami gazdagítja az életét.