Fejtő Ferenc (François Fejtő) író, újságíró, kritikus, történész-esszéista, politológus, Kelet-Európa szakértő munkásságát közel ötven könyv és mintegy tízezer cikk őrzi. Művei összesen tizennégy nyelven, tizenhat országban jelentek meg – magyarra csak a rendszerváltás óta fordítják őket, addig szamizdatként terjedtek írásai. Ma 115 éve, 1909. augusztus 31-én született Fischel Fülöp Ferenc néven Nagykanizsán.
A betűk szeretete és az újságírás a családi örökség része volt, hiszen nagyapja előbb a Pester Lloyd nyomdásza, majd a Zala című nagykanizsai lap alapítója; apja könyvkereskedő, nyomdász, újságíró – a szabadkőműves mozgalom tagja. A nagykanizsai piarista gimnáziumban kitűnővel érettségizik, a budapesti egyetemre mégsem felvételizhet, mert a numerus clausus miatt nem vesznek fel több zsidót. Pécsre jelentkezik, ahol Kolozsvári Grandpierre Emillel életreszóló barátságot köt: mindketten nagy érdeklődést mutatnak a francia irodalom iránt.
Egy napon felolvassák neki a számára ismeretlen költő, József Attila Tiszat szívvel című versét. Még aznap este felkeresi a poétát a lakásán, s egyben megfogadja, többé nem ír verset. Mindketten Zuglóban laknak, majd mindennap találkoznak, együtt járnak a Japán Kávéházba.
1934-től jelennek meg tanulmányai meg a Nyugatban, 1936-tól közösen szerkeszti a Szép Szót Ignotus Pállal és József Attilával. Barátja halála után minden rosszra fordul. 1938-ban a kormány németbarát politikáját bírálja: újra elítélik hat hónapra osztályellenes izgatásért. Nem várja meg, hogy bilincsbe verjék, a Népszava tudósítójaként titokban vízumot szerez Franciaországba. Másnap búcsút int hazájának. 1944-től már az Agence France Presse (az AFP, a francia állami hírügynökség) munkatársa.
1973-ban az élet kárpótolja. Hazájában 22 évesen kitiltották az összes egyetemről, Franciaországban 64 évesen irodalmi munkásságáért elnyeri a doktori címet. 1972 – 1982 között az egyik legrangosabb felsőoktatási intézményben, a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója.
Olaszul, franciául, angolul, németül és magyarul küldte politikai témájú elemzéseit, tanulmányait az Egyesült Államoktól Japánig, a világ számos országába.
1988-ban Méray Tiborral (ugyancsak Franciaországba emigrált újságíró barátjával) közösen eléri, hogy a nemzetközi nyilvánosság figyelmének középpontjában emlékművet állítsanak a párizsi Père-Lachaise temetőben Nagy Imre és mártírtársai emlékének – ezzel is nyomást gyakorolva az akkori magyar vezetésre. 42 év után, 1989-ben tér vissza először Magyarországra, a volt miniszterelnök és mártírtársai hivatalos újratemetésére.
(Forrás: fejto100.hu)
Egyik fontos műve a Magyarság, zsidóság, amelyről Stark Tamás a Magyar Tudomány 2001 októberi számában ezt írta: Fejtő különös részletességgel ír a zsidóságnak a modern magyar kultúra megteremtésében játszott meghatározó szerepéről. A 19. század közepéig a nagy arisztokrata famíliák voltak az irodalmárok és művészek mecénásai. A 19. század második felétől azonban egyre inkább a zsidó ipari- és bankhatalmasságok léptek a helyükbe. A zsidóság sikereit betetőzte az izraelita hit bevett vallássá nyilvánítása, valamint a vegyes házasságoknak utat nyitó polgári házasság 1892-ben történt bevezetése. A magyar zsidóság asszimilációs törekvése a 19. század végén megjelenő új ideológia, a cionizmus elutasításában is megnyilvánult.
A sikerek mellett már az „aranykorban" jelentkeztek azok a problémák, amelyek aztán későbbi korszakokban bontakoztak ki. „A zsidó asszimiláció sorsát az pecsételte meg, ami egyben legfőbb előrelendítője is volt: a zsidóság gyors és tömeges polgárosodása." Fejtő szerint ez a magyar zsidóság történetének paradoxona.
Stark Tamás írását teljes terjedelmében itt olvashatják el.
Fotó: Sarkantyu Illés. Forrás: fejto100.hu
