A jécer hárá és a jécer hátov rabbinikus kettőssége

A rabbik által tanított kettősség – a jécer hárá (a „rossz ösztön”) és a jécer hatov (a „jó ösztön”) – sokkal árnyaltabb, mint ahogy a nevek sugallják. A jécer hárá nem valamilyen démoni erő, amely rosszra sarkallja az embert, hanem inkább az élvezetekre, birtoklásra vagy biztonságra irányuló késztetés. Ha ez a késztetés korlátlan marad, gonoszsághoz vezethet (vö. Genesis Rabbah 9:7). Ha azonban a jécer hatov – a jó ösztön – irányítása alatt áll, számos társadalmilag kívánatos eredményt hoz: házasságot, üzletet és közösségi életet.

A rabbik szerint a felnőttek attól különböznek a gyermekektől, hogy bennük a jécer hatov képes szabályozni és mederbe terelni a gyermekekben még fékezhetetlenül élő ösztönöket. A gyermek ugyan törekszik az élvezetekre és a megszerzésre, de nem képes még megszentelt kapcsolatokat létrehozni, sem vállalni a felelősséget az üzleti cselekedetekért.

A klasszikus forrás, amely leírja, hogy a gyermek a jécer hárával születik, de csak később fejleszti ki a jécer hatovot, az Avot d’Rabbi Nátán című, 3. századi midrás, amely a Pirké Ávot (Atyák tanításai) kísérőműve.

A jécer hárá tizenhárom évvel idősebb a jécer hatovnál. Az emberben már az anyaméhben fejlődni kezd. Ha valaki megszegi a szombatot, nincs, ami megállítsa. Ha gyilkosságot követ el, nincs, ami megállítsa. Ha más bűn felé fordul, semmi nem tartja vissza. De tizenhárom év múlva megszületik a jécer hatov. Amikor megszegi a szombatot, így inti: „Te üresfejű! Nem tudod, hogy az van írva: ‘Aki megszentségteleníti, halállal lakol’ ?" (2Mózes 31:14) Ha gyilkosságra készül, figyelmezteti: „Te üresfejű! Nem tudod, hogy az van írva: ‘Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja’?" (1Mózes 9:6) Ha paráznaságra készül, újra szól: „Te üresfejű! Nem tudod, hogy az van írva: ‘A férfit és az asszonyt, akik paráználkodtak, halállal kell büntetni’?" (3Mózes 20:10) (Avot d’Rabbi Nátán 16).

Ezek a példák ugyan szélsőségesek, de arra világítanak rá, hogy még az olyan törvények is, amelyek halállal büntethetők, nem „önmaguktól értetődőek” a gyermek számára. A fiatal serdülő még nem rendelkezik kifinomult erkölcsi érzékkel; erkölcsi döntéseit sokszor pusztán a büntetéstől való félelem motiválja. Ám 13 éves korra a gyermek erkölcsi érzéke már annyira kifejlődik, hogy felelőssé tehető cselekedeteiért.

A jécer hárá és jécer hatov különbségét a midrás és későbbi kommentátorok a Prédikátor könyvének egyik verséből is levezetik: „Jobb a szegény, de bölcs gyermek, mint az öreg és ostoba király, aki már nem tudja, hogyan fogadja el a dorgálást” (Prédikátor 4:13).

A 11. században élt Rási szerint a két ösztön egyik legfontosabb csataterét a test – különösen a serdülő test – feletti uralom jelenti. A versben szereplő szegény szóhoz kapcsolta azt, hogy a végtagok nem engedelmeskednek a jécer hátovnak. A „végtagok irányítása” kifejezés valószínűleg a kamaszkor testi ügyetlenségére utal, de inkább eufemizmusként érthető a nemi vágy ébredésére. Mivel a jécer hárá idősebb és erősebb, Rási szerint kevés serdülő képes valóban megfékezni ezeket a vágyakat. Amikor Rási azt írja, hogy a jécer hárá „nem fogadja el a dorgálást”, arra a nehézségre mutat rá, mennyire nehéz levetkőzni a gyermekkori szokásokat és beidegződéseket.

A 15. századi spanyol filozófus, R. Jicchák Arama a bar micva körüli változásokat a Pészah-traktátus kezdetéhez kapcsolta:

„Az első tizenhárom évben az ember lázad, de a tizennegyedik évben felragyog benne az értelem fénye – ekkor lesz bar micva, és válik felelőssé tetteiért. Bölcseink, emlékük áldott legyen, erre utaltak, amikor azt mondták: ‘A tizennegyedik este a kovászt gyertya fényénél keressük’ (Misna Pszáhim 1:1)” (Sefer Akédat Jicchák 61).

Arama szerint az értelmi fejlődés az érettség jele, a gyertya pedig az értelem fényét szimbolizálja, amely képessé teszi az embert a helyes megkülönböztetésre és felelősségvállalásra.

A 19. század eleji haszid vezető, R. Ábrahám Josua Heschel, az Aptai Cádik e gondolatot így fogalmazta újra:

„Niszán hónapban, amikor megújulás jön a világba, Izrael olyanná válik, mint a gyermek, akiben a jécer hatov csak tizenhárom év után születik meg. Ezért vizsgáljuk meg a kovászt a tizennegyedik éjszakán, a gyertya fényénél – ugyanúgy, ahogy a gyermek tizenhárom év után válik bar micvá-vá. És ekkor meg kell semmisíteni a rossz tulajdonságokat” (Sefer Ohev Jiszráél, Vájécé hetiszakasz).

A bar micva és a Pészah kapcsolatáról többen is értekeztek. Ahogyan Arama a serdülőkort „felvilágosodásként”, az Aptai Rebbe pedig a rossz tulajdonságok elhagyásaként értelmezi, mások a szabadság korszakát látják benne. Ez a szabadság azonban nem csupán a szülői ellenőrzéstől való függetlenedést jelenti, hanem azt a szabadságot is, hogy a fiatal zsidó ember immár képes felelősséggel vállalni a felnőtt élet kötelezettségeit.

Ahogyan Izrael fiai elhagyták Egyiptomot, hogy átvehessék a Tórát, úgy a bar vagy bat micva is kilép – részben – a szülői tekintély alól, hogy felvegye a zsidó felnőtt élet felelősségét.

A krakkói R. Kálonymusz Kálmán Epstein, R. Heschel kortársa és R. Elimelekh lizsenszki tanítványa, a serdülőkor lelki folyamatait hosszú fejlődési útként értelmezte:

„Az ember vadként születik (Jób 11:12), és nincs benne jécer hatov, csak jécer hárá, míg el nem éri a tizenharmadik évet, és bar micvá nem lesz. Ekkor kezdi meg a t’filin viselését, s ez ébreszti fel szívét az Örökkévaló szolgálatára. Ez a folyamat nagyon-nagyon lassú; az ember még mindig tele van önzéssel és zavaros gondolatokkal. Ezért kötelesség minden istenkeresőnek, hogy kiirtsa a rossz gondolatokat szívéből és elméjéből. Amint pedig növekszik az istenfélelemben és éretté válik, megerősödik a szolgálatban. Mégis, az igazán jámbor ember mindig vizsgálja tetteit és keresi saját hiányosságait…” (Sefer Ma’or v’Semes, Lech Lechá).

Rási szerint nehéz a jécer hatov-nak legyőznie a jécer hárá testi vágyait; R. Epstein ezt az egész spirituális létezésre kiterjeszti. A jécer hatov „megszületése” nem könnyíti meg az életet – épp ellenkezőleg: nehezebbé teszi, különösen azok számára, akik Isten közelségére törekszenek. A növekedés és önvizsgálat folyamatának lassúsága fontos tanulság a fiatal felnőtt számára: a bar és bat micva jelentős mérföldkő, de nem átváltozás – inkább egy hosszú út kezdete.

Ahogyan minden évben heteket töltünk a Pészahra való felkészüléssel, hogy egyetlen héten újraéljük a kivonulást, majd újabb hat hétig készülünk a Tóra-adás ünnepére, a Sávuotra, ugyanígy a fiatal zsidó is hosszú ideig készül a bar vagy bat micva rövid ünnepére. Az igazi munka azonban azután kezdődik – amikor a fiatal zsidó ember lassan olyanná válik, akit Izrael közössége valóban felelős felnőttként tisztel.

A My Jewish Learning cikkét fordította: Zucker-Kertész Lilla
Borítókép: Sadettin Dogan / Pexels