4. Vájéra 18–22

4. Vájéra 18–22

Gen 18,1 És Mamré terebintusainál megjelent neki az Örökkévaló, amidőn ő ült a sátor bejáratánál, mikor a nap a legmelegebben sütött.

Gen 18,2 És fölemelte szemét és maga elé nézett, íme, három férfiú áll előtte, és midőn látta őket, eléjük futott a sátor bejáratából és leborult a földre,

Gen 18,3 És szólt: „Uram, ha ugyan kegyet találtam előtted, ne kerüld el, kérlek, szolgádat.

Gen 18,4 Hadd hozzanak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat és pihenjetek a fa alatt.

Gen 18,5 És én hozok egy darab kenyeret, hogy erősítsétek szíveteket, azután tovább mehettek, ha már erre jöttetek szolgátok felé.” És ők feleltek: „Tégy úgy, amint mondtad.”

Gen 18,6 És sietett Ábrahám a sátorba Sárához és szólt: „Hozz gyorsan három mérő lánglisztet, gyúrd meg és készíts lepényeket!”

Gen 18,7 És Ábrahám a marhákhoz futott és vett egy gyenge és jó borjút, odaadta a legénynek és az sietve elkészítette.

Gen 18,8 És vett vajat és tejet, meg a borjút, amelyet elkészített és eléjük tette, ő maga pedig mellettük állt a fa alatt és ők ettek.

Gen 18,9 És mondták neki: „Hol van a feleséged, Sára?” Ő pedig felelt: „A sátorban van.”

Gen 18,10 És amaz mondta: „Jövőre ilyentájban visszatérek hozzád és akkor feleségednek, Sárának fia lesz.” Sára pedig hallotta ezt a sátor bejárójában, amelynek háta mögött volt.

Gen 18,11 Ábrahám és Sára pedig öregek voltak, nagyon korosak; megszűnt már Sárának úgy lenni, amint a nőknél szokás.

Gen 18,12 És Sára nevetett magában, mondván: „Miután elfonnyadtam, lehet-e még gyönyöröm, mikor az uram is öreg?”

Gen 18,13 Ekkor szólott az Örökkévaló Ábrahámhoz: „Miért nevetett Sára, mondván: Vajon igazán szülök-e még én, aki öreg vagyok?

Gen 18,14 Van-e lehetetlen dolog az Örökkévaló előtt? Jövőre ez időtájban visszatérek hozzád és Sárának fia lesz.”

Gen 18,15 Sára pedig tagadta, mondván: „Nem nevettem”, mert félt. Ő pedig mondta: „De bizony, nevettél.”

Gen 18,16 Azután felkerekedtek onnan a férfiak és Szodoma felé tekintettek; és Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket.

Gen 18,17 És az Örökkévaló mondta: „Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, mitévő vagyok?

Gen 18,18 Holott bizonyos, hogy Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz és benne áldottak lesznek a föld összes nemzetei.

Gen 18,19 Mert megismertem őt azért, hogy ő parancsolja meg fiainak és háza népének, ő utána, hogy kövessék az Örökkévaló útját, cselekedjenek igazságot és jogot; hogy az Örökkévaló teljesítse Ábrahámon, amit róla mondott.”

Gen 18,20 És szólott az Örökkévaló: „Mivel sok a panasz Szodoma és Gomora ellen és bűnük igen súlyos,

Gen 18,21 megyek és meglátom, vajjon egészen a hozzám eljutott panaszok szerint cselekedtek-e; és ha nem, hadd tudjam meg!”

Gen 18,22 És elfordultak onnan a férfiak és elmentek Szodomába, Ábrahám pedig még ott állott az Örökkévaló előtt.

Gen 18,23 Ábrahám közelebb lépett hozzá és így szólt: „Vajon elpusztítod-e az igazakat is a gonoszokkal?

Gen 18,24 Talán van ötven igaz ember a városban, valóban elpusztítod-e és nem bocsátasz-e meg a városnak az ötven igaz miatt, akik benne vannak?

Gen 18,25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöljed az igazat a gonosszal és egyenlő legyen az igaz és a gonosz, távol legyen tőled! Vajon az egész világ bírája ne cselekedjék igazságosan?”

Gen 18,26 És mondta az Örökkévaló: „Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megbocsátok miattuk az egész városnak.”

Gen 18,27 És felelt Ábrahám mondván: „Íme, én vállaltam, hogy beszélek Uramhoz, pedig por és hamu vagyok.

Gen 18,28 Talán hiányzik az ötven igazból öt, vajjon elpusztítod-e az öt miatt az egész várost?” Mondta: „Nem pusztítom el, ha ott negyvenötöt találok.”

Gen 18,29 És szólt ismét hozzá és mondta: „Talán találsz ott negyvenet?” És ő mondta: „Nem teszem a negyven miatt.”

Gen 18,30 És mondta: „Ne haragudj, Uram, ha szólok, talán találsz ott harmincat?” És ő mondta: „Nem teszem, ha találok ott harmincat.”

Gen 18,31 És mondta: „Íme én vállaltam, hogy beszélek Uramhoz, talán találsz ott huszat?” És ő mondta: „Nem pusztítom el a húsz miatt.”

Gen 18,32 És mondta: „Ne haragudjék, Uram, hadd szóljak csak még egyszer, talán találsz ott tizet? És ő mondta: „Nem pusztítom el a tíz miatt.”

Gen 18,33 És elment útjára az Örökkévaló, mikor befejezte beszédét Ábrahámmal, Ábrahám pedig visszatért helyére.

Gen 19,1 És a két angyal eljutott estére Szodomába és Lót ült Szodoma kapujában; amikor Lót meglátta őket, felkelt, elébük ment és arcra borult a földön.

Gen 19,2 És szólt: „Íme, kérlek benneteket, Uraim, térjetek be szolgátok házába, háljatok meg és mossátok meg lábatokat és reggelre kelve menjetek utatokra.” De ők azt mondták: „Nem, hanem az utcán maradunk egész éjjel.”

Gen 19,3 Ő nagyon unszolta őket, és betértek hozzá és bementek házába; és készített nekik lakomát, kovásztalan kenyeret sütött és ettek.

Gen 19,4 De mielőtt lefeküdtek, a város emberei, Szodoma népe, körülfogták a házat, ifja-örege, az egész nép mindenünnen.

Gen 19,5 Szólították Lótot és mondták neki: „Hol vannak a férfiak, akik az éjjel hozzád jöttek? Vezesd ki őket hozzánk, hogy megismerjük őket!”

Gen 19,6 És Lót kiment hozzájuk az ajtó elé és az ajtót bezárta maga mögött.

Gen 19,7 És szólt: „Kérlek, testvéreim, ne tegyetek rosszat!”

Gen 19,8 Van két leányom, kik még nem ismertek férfiút, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, ami jónak tetszik szemeteknek; csak ezeknek a férfiaknak ne tegyetek semmit, mert hajlékom árnyékába jöttek.”

Gen 19,9 De ezek így szóltak: „Állj félre!” és mondták: „Ez az ember mint idegen jött ide és máris bíráskodni akar. Rosszabbul bánunk majd veled, mint ővelük!” És nagyon szorongatták a férfiút, Lótot és odatolongtak, hogy betörjék az ajtót.

Gen 19,10 De a férfiak kezüket kinyujtották és bevették Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták.

Gen 19,11 És az embereket, akik a ház ajtajánál voltak, apraját-nagyját, vaksággal verték meg, úgyhogy hiába fáradtak, hogy az ajtót megtalálják.

Gen 19,12 És ezek a férfiak így szóltak Lóthoz: „Van még valakid itt?” Vőd, fiaid és leányaid és akid még a városban van, vidd ki őket a városból.

Gen 19,13 Mert mi elpusztítjuk ezt a várost, mivelhogy sok a panasz ellenük az Örökkévaló előtt és ide küldött bennünket az Örökkévaló, hogy elpusztítsuk.”

Gen 19,14 És Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait el akarták venni és mondta: „Keljetek föl, menjetek ki ebből a városból, mert az Örökkévaló elpusztítja ezt a várost”. De vejei azt hitték róla, hogy tréfálkozik.

Gen 19,15 És amint felkelt a hajnal, az angyalok sürgették Lótot, mondván: „Kelj fel, vedd feleségedet és ittlévő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűnei miatt.”

Gen 19,16 De ő késlekedett; ekkor a férfiak megragadták kezét, felesége kezét és két leánya kezét, minthogy az Örökkévaló megkönyörült rajta, kivezették és otthagyták a városon kívül.

Gen 19,17 Miután kivezették őket a szabadba, így szólott: „Menekülj életedért, ne tekints hátra és ne állj meg az egész síkságon, a hegységbe menekülj, nehogy elpusztulj.”

Gen 19,18 És szólt hozzájuk Lót: „Ó, nem, Uram!

Gen 19,19 Íme, szolgád kegyelmet, talált a Te szemedben, és nagy a Te kegyelmed, amelyet műveltél velem, megmentve életemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, mert utólér a veszedelem és meghalok.

Gen 19,20 Íme, kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek, és az kicsiny. Hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem.”

Gen 19,21 És ő mondta neki: „Íme, figyelembe vettem ezt ebben a dologban is, hogy ne dúljam fel a várost, amelyről szólsz.

Gen 19,22 Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit, míg oda nem érsz.” Ezért nevezték a várost Cóárnak.

Gen 19,23 A nap már fölkelt a földön, mikor Lót Cóárba ért.

Gen 19,24 És az Örökkévaló kénköves és tüzes esőt hullatott Szodomára és Gomorára az Örrökkévalótól az égből;

Gen 19,25 és elpusztította ezeket a városokat és az egész vidéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét.

Gen 19,26 De felesége hátra tekintett és sóoszloppá vált.

Gen 19,27 És Ábrahám kora reggel odasietett arra helyre, ahol az Örökkévaló előtt állt.

Gen 19,28 Letekintett Szodoma és Gomora felé és az egész vidékre és látta, hogy fölszáll a föld füstje, mint egy égő kemence füstje.

Gen 19,29 És történt, hogy midőn Isten elpusztította a vidék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról: elküldte Lótot a pusztulás helyéről, mikor elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.

Gen 19,30 És fölment Lót Cóárból és lakott a hegységben, és vele két leánya, mert félt Cóárban lakni; és lakott egy barlangban, ő és két leánya.

Gen 19,31 És szólt az idősebbik a fiatalabbhoz: „Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, aki jönne hozzánk az egész föld szokása szerint.

Gen 19,32 Jer, itassuk le atyánkat borral és háljunk vele, hogy magzatot támasszunk atyánktól.”

Gen 19,33 És megitatták borral atyjukat azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, és ő nem tudott róla, amikor leánya lefeküdt, sem amikor felkelt.

Gen 19,34 És történt másnap, hogy az idősebbik szólt a fiatalabbikhoz: „Íme, én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki bort inni ma éjjel is és menj be, hálj vele, hogy magzatot támasszunk atyánktól.”

Gen 19,35 És leitatták borral atyjukat azon éjjel is, és felkelt a fiatalabbik és vele hált, és ő nem tudott róla, amikor leánya lefeküdt, sem amikor felkelt.

Gen 19,36 És viselős lett Lót két leánya atyjuktól.Gen 19,37És szült az idősebbik fiút s elnevezte őt Móábnak; ez a Móábiták atyja mind e mai napig.

Gen 19,38 És a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak; ez Ammon fiainak atyja mind e mai napig.

Gen 20,1 Ábrahám pedig elvonult onnan Dél országa felé és letelepedett Kádés és Sur között, és Gerárban tartózkodott.

Gen 20,2 És azt mondta Ábrahám Sáráról, feleségéről: a nővérem. És Abimelek, Gerár királya elküldött érte és elvette Sárát.

Gen 20,3 Ekkor eljött Isten Abimelekhez éjjel álmában és mondta neki: „Íme, te meghalsz az asszony miatt, akit elvettél, mert ő férjes asszony.”

Gen 20,4 Abimelek tehát nem közeledett hozzá; és mondta: „Uram! vajon még egy igaz népet is meg akarsz ölni?

Gen 20,5 Nem ő maga mondta-e nekem: nővérem ő; és ez is azt mondta: fivérem ő? Szívem feddhetetlenségében és kezem tisztaságában cselekedtem ezt.”

Gen 20,6 És mondta neki Isten álmában: „Én is tudom, hogy szíved feddhetetlenségében cselekedted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem, ezért nem engedtelek hozzá nyúlni.

Gen 20,7 És most add vissza annak a férfinak a feleségét, mert próféta ő és imádkozni fog éretted, és te élni fogsz; ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod, neked és minden hozzád tartozónak.”

Gen 20,8 És fölkelt Abimelek kora reggel, hivatta szolgáit mind és elbeszélte mind e dolgokat fülük hallatára; és a férfiak nagyon megijedtek.

Gen 20,9 És hivatta Abimelek Ábrahámot, és mondta neki: „Mit tettél velünk és mit vétettem ellened, hogy én reám és birodalmamra ilyen nagy vétket hoztál? Olyan dolgokat tettél velem, amiket nem lett volna szabad tenned!”

Gen 20,10 És mondta Abimelek Ábrahámnak: „Mit láttál, hogy e dolgot cselekedted?”

Gen 20,11 És mondta Ábrahám: „Mert azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem feleségem miatt.

Gen 20,12 És azonkívül valóban nővérem ő, atyám leánya, de nem anyám leánya, és így lett feleségemmé.

Gen 20,13 És történt, midőn elbujdostatott engem Isten atyám házából, mondtam neki: Ezt a kedvességet tedd velem minden helyen, ahová jövünk, hogy azt mondjad felőlem: Ő az én fivérem.”

Gen 20,14 És vett Abimelek juhokat, marhát, szolgákat és szolgálókat és odaadta Ábrahámnak; és visszaadta neki Sárát, a feleségét.

Gen 20,15 És mondta Abimelek: „Íme, országom előtted van; ahol tetszik neked, ott telepedj le.”

Gen 20,16 Sárának pedig mondta: „Íme adtam fivérednek ezer darab ezüstöt, íme ez neked szemtakaró mindazok előtt, akik nálad vannak; mindenki előtt igazolt vagy.”

Gen 20,17 És imádkozott Ábrahám Istenhez; és Isten meggyógyította Abimeleket, feleségét és szolgálóit, és szültek gyermekeket.

Gen 20,18 Mert az Örökkévaló elzárta minden anya méhét Abimelek házában, Ábrahám felesége, Sára miatt.

Gen 21,1 És az Örökkévaló megemlékezett Sáráról, amint mondta, és az Örökkévaló úgy tett Sárával, amint szólott.

Gen 21,2 Sára viselős lett és fiút szült Ábrahámnak öregségére, arra az időre, amelyről Isten szólt neki.

Gen 21,3 És elnevezte Ábrahám fiát, aki neki született, akit Sára neki szült, Izsáknak.

Gen 21,4 És körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot, nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.

Gen 21,5 És Ábrahám száz éves volt, mikor fia, Izsák született.

Gen 21,6 És szólt Sára: „Nevetséget okozott nekem Isten, mert bárki hallja, nevetni fog rajtam”.

Gen 21,7 És így szólt: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat, pedig fiút szültem neki öregségére.”

Gen 21,8 És a gyermek nőtt és elválasztatott; Ábrahám pedig nagy lakomát szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.

Gen 21,9 Mikor Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit Ábrahámnak szült, gúnyolódik,

Gen 21,10 szólt Ábrahámhoz: „Kergesd el ezt a szolgálót és fiát, hogy ennek a szolgálónak a fia ne örököljön az én fiammal, Izsákkal”.

Gen 21,11De a dolog nagyon bántotta Ábrahámot a fia miatt.

Gen 21,12 Ekkor szólt Isten Ábrahámnak: „Ne bántson ez téged a fiú miatt és szolgálód miatt; és mindenben, amit neked Sára mond, hallgass az ő szavára, mert csak Izsák magzatát nevezik majd rólad.

Gen 21,13 De a szolgáló fiát is nemzetté teszem, mert ő is a te magzatod.”

Gen 21,14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret és egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak, vállára tette, és a gyermekkel együtt elbocsátotta őt. És ő elment és bolyongott Beér Sebá pusztájában.

Gen 21,15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, eldobta a gyermeket egy bokor alá.

Gen 21,16 Ő pedig elment és leült jó messzire, egy íjlövésnyire, mert azt mondta: „Ne lássam a gyermek halálát”; és leült vele szemben, fölemelte hangját és sírt.

Gen 21,17 És Isten meghallotta a fiú hangját és megszólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: „Mi bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol van.

Gen 21,18 Kelj fel, vedd fel a fiút, tartsd a kezedben, mert nagy nemzetté teszem.”

Gen 21,19 És Isten felnyitotta az ő szemét és megpillantott egy kutat; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.

Gen 21,20 És Isten a fiúval volt s az nőtt; letelepedett a pusztában és íjász lett.

Gen 21,21 Lakott Párán vadonában és anyja feleséget vett neki Egyiptom országából.

Gen 21,22 És történt azon időben, szólt Abimelek és Pikól, seregének kapitánya, Ábrahámhoz, mondván: „Isten veled van mindenben, amit teszel,

Gen 21,23 most tehát esküdj meg nekem itten Istenre, hogy nem leszel hamis sem hozzám, sem fiamhoz, sem ivadékaimhoz. A jóindulat szerint, amellyel én cselekedtem veled, cselekedj majd te is velem és az országgal, amelyben tartózkodtál.”

Gen 21,24 És szólt Ábrahám: „Megesküszöm!”

Gen 21,25 És Ábrahám szemrehányást tett Abimeleknek a kút miatt, amelyet elraboltak Abimelek szolgái.

Gen 21,26 Erre így szólt Abimelek: „Nem tudom, ki cselekedte ezt a dolgot, sem te nem adtad tudtomra, sem én nem hallottam, csak ma”.

Gen 21,27 Akkor Ábrahám vett juhot és ökröt és Abimeleknek adta és ők ketten szövetséget kötöttek.

Gen 21,28 És Ábrahám hét bárányt külön állított.

Gen 21,29 És szólt Abimelek Ábrahámnak: „Mit jelent ez a hét bárány, melyet külön állítottál?”

Gen 21,30 Erre azt mondta: „Ezt a hét bárányt fogadd kezemből azért, hogy tanubizonyságul szolgáljon nekem, hogy én ástam ezt a kutat!”

Gen 21,31 Ezért nevezték azt a helyet Beér Sebának, mert ott megesküdtek mindketten.

Gen 21,32 És szövetséget kötöttek Beér Sebában; azután fölkelt Abimelek és Pikól, seregének kapitánya, és visszatértek a filiszteusok földjére.

Gen 21,33 És Ábrahám egy tamariszkfát ültetett Beér Sebában és szólította ott az Örökkévalót, az örök Istent.

21,34 És Ábrahám sok ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.

Gen 22,1 És történt ezek után, hogy Isten megkísértette Ábrahámot és szólt hozzá: „Ábrahám!” És ő felelt: „Itt vagyok”.

Gen 22,2 És szólott hozzá: „Vedd egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz és menj el Mórija földjére és áldozd fel őt égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked.”

Gen 22,3 Fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát, vett két legényt maga mellé és fiát, Izsákot; és fát hasogatott az égőáldozathoz, azután fölkelt és elindult arra a helyre, amelyről Isten szólott neki.

Gen 22,4 A harmadik napon felemelte Ábrahám szemét és megpillantotta távol azt a helyet.

Gen 22,5 Ekkor szólt Ábrahám legényeihez: „Maradjatok ti itt a szamárral, én és a fiú elmegyünk oda, imádkozunk és visszatérünk hozzátok.

Gen 22,6 És Ábrahám vette az égőáldozathoz való fát, rátette Izsákra, fiára, és a maga kezébe vette a tüzet meg a kést, és mentek ketten együtt.

Gen 22,7 És szólt Izsák atyjához, Ábrahámhoz és mondta: „Atyám!” És ő felelt: „Itt vagyok, fiam”. És a fiú szólt: „Itt van a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozathoz?”

Gen 22,8 És felelt Ábrahám: „Fiam, Isten majd kiszemeli magának a bárányt az égőáldozathoz”. És mentek ketten együtt.

Gen 22,9Elértek arra helyre, amelyet neki Isten mondott, Ábrahám fölépítette az oltárt, elrendezte a fát, megkötözte fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fa fölé.

Gen 22,10 És Ábrahám kinyújtotta kezét és vette a kést, hogy levágja fiát.

Gen 22,11 Ekkor megszólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: „Ábrahám! Ábrahám!” És ő felelt: „Itt vagyok”.

Gen 22,12 És mondta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy, minthogy nem tagadtad meg tőlem egyetlen fiadat”.

Gen 22,13 Ábrahám fölemelte szemét és íme, látott mögötte egy kost, amely szarvával megakadt a bozótban; odament Ábrahám, megfogta a kost és azt áldozta égőáldozatul fia helyett.

Gen 22,14 És Ábrahám elnevezte azt a helyet: Az Örökkévaló lát; ahogy ma mondják: Az Örökkévaló hegyén látható lesz.

Gen 22,15 Az Örökkévaló angyala pedig ismét szólította Ábrahámot az égből

Gen 22,16 és mondta: „Magamra megesküszöm”, úgymond az Örökkévaló, „mivelhogy ezt a dolgot tetted és nem tagadtad meg tőlem egyetlen fiadat,

Gen 22,17 meg foglak áldani és úgy meg fogom sokasítani magzatodat, mint az égnek csillagai és mint a fövény, mely a tenger partján van, és elfoglalja majd ivadékod ellenségei kapuját,

Gen 22,18 és áldottak lesznek ivadékaidban a föld összes népei, azért, mert hallgattál szavamra”.

Gen 22,19 És visszatért Ábrahám legényeihez, ezek fölkeltek és elmentek együtt Beér Sebába; és Ábrahám Beér Sebában lakott.

Gen 22,20 És történt ezek után, hogy hírül adták Ábrahámnak, mondván: Íme, Milka is szült fiakat Náhornak, a fivérednek:

Gen 22,21 Ucot, elsőszülöttjét és Buzt, fivérét és Kemuélt, Arám atyját.Gen 22,22Keszedet, Hazót, Pildást, Jidlafot és Betuélt.

Gen 22,23 És Betuél nemzette Rebekát; ezt a nyolcat szülte Milka Náhornak, Ábrahám fivérének.

Gen 22,24 És ágyasa, kinek neve Reuma, szintén szülte Tebahot, Gahámot, Táhást és Máakát.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kultúra
Bokor Gabriella: Modigliani és a nők
2024. Június 28. / 11:39

Bokor Gabriella: Modigliani és a nők

Tudomány
Kilencezer éves kőmaszkot állítottak ki Izraelben