Nagy elődeink: Dr. Hirschler Pál (1907-1944)

Dr. Hirschler Pál rabbi, tudós és műfordító Nagykanizsán született 1907-ben, és Auschwitzban halt mártírhalált 1944-ben. Hirschler Pál a legvészjóslóbb és legtragikusabb években, a harmincas évek elejétől és a soá idején kovácsolt közösséget Székesfehérváron, az utolsó pillanatig tartva a lelket közösségében.

Hirschler Pál tanulmányait a nagykanizsai gimnáziumban végezte, majd a Rabbiképző diákja lett, ahol többek között Heller Bernát tanítványa volt. Hirschler Pálnak mindenekelőtt a Szentírás-magyarázatok és a bibliai tudományok voltak a fő kutatási területei, de az asszirológia és a keleti nyelvek is érdekelték. Asszirológiai tárgyú dolgozataival már diákként számos díjat nyert. Még a Rabbiképző növendéke volt, amikor a Jüdisches Lexikon szerkesztősége felkérte több szócikk megírására. A pesti egyetemen szerzett doktori fokozatot, disszertációját Eszter könyvének értelmezéseiről írta, és ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Pázmány Péter Tudományegyetem héber nyelvű disszertációt fogadott el. Hirschler Pált 1931-ben avatták rabbivá, és ugyanebben az évben hívta meg a székesfehérvári hitközség a rabbipozíció betöltésére, amelyet 1944-ig, elhurcolásáig betöltött. Hirschler Székesfehárváron nagy elődjéhez, Steinherz Jakabhoz hasonlóan különösen az oktatást, a fiatalok nevelését tartotta szem előtt. Benoschofsky Imre így méltatta Hirschler munkáját: „(…) folyamatos fejlődés útján felébredt a zsidóság, a templom, a héber nyelv, a zsidó kultúra, a szentföldi élet, az ereci szociális átalakulás és termelőmunka, a prófétai tanítások, a zsidó nép dalai, életformái és jó hagyományai iránt való érdeklődés, sőt szeretet és vágyakozás. (…) A gyerekek héberül tanultak, a felnőttek akkor kezdték zsidóságukat megbecsülni, csendes belső örömeit megszeretni, mikor éppen a zsidóságuk révén érte őket emberi méltóságuk és szabadságuk megalázása." Hirschler Pál a gettóban is dolgozott, és Ezekiel könyvének fordítását tíz nappal a megszállás után küldte el a Rabbiképző akkori igazgatójának, Löwinger Sándornak. Hittanóráin igyekezett tájékoztatni közösségét a zsidóságot fenyegető veszélyekről, beszámolt az ukrajnai munkaszolgálatosok sorsáról, sőt, az Auschwitzi jegyzőkönyvről is. 1944. június 14-én hurcolták el Auschwitzba, ahol rögtön megérkezésük után édesanyjával együtt gázkamrában meggyilkolták.

Hirschler a legtragikusabb történelmi időszakban kezdte meg székesfehérvári működését, és a közelgő borzalmak árnyékában, egyre szörnyűbb időkben kellett tartania a lelket közösségében. Tevékenysége egy része, a IX. Kerületi Értesítő szerkesztése 1936 és 1943 között, valamint a Székesfehérvári Ifjúsági és Legényegylet, a Székesfehérvári Hagyomány Kör és a Zsidó Középiskolások Vallási Csoportjának vezetőjeként végzett munkája is azt a célt szolgálta, hogy összefogja és lélekben erősítse a közösséget. Hirschler ugyanakkor a neológ rabbieszmény szellemében a tudományos és kulturális munkára is nagy figyelmet fordított. Részt vett az IMIT Szentírás kiadásának munkálataiban is, Ezekiel könyvének fordításával. Vallási tudományos munkásságából kiemelkedik Eszter könyvéhez és Nachum könyvéhez írt kommentárja, amely 1930-ban az A. Kahana által szerkesztett Perush Maddai (Tudományos Értelmezés) részeként jelent meg, valamint Ezekiel könyvének Septuaginta-beli fordításáról írt 1941-ben publikált tanulmánya. Nagy rabbielődjeihez, Kecskeméti Lipóthoz vagy Kiss Arnoldhoz hasonlóan Hirschler Pál is szenvedélyesen érdeklődött a szépirodalom iránt, és fordítói tevékenységével a kortárs héber irodalmat igyekezett magyarul megismertetni az olvasókkal. A modern héber próza klasszikusának, a későbbi Nobel-díjas izraeli írónak, Smuel Joszef Agnonnak A tengerek szívében című regényét is lefordította. 

Felhasznált források:

1.) Gergely Anna (2005), "Csak a szellem legyőzhetetlen", avagy az önvédelem eddig ismeretlen formái Alba Regiában a genocídium előtti időkben.”, in / IDE KATTINTVA
2.) Lakat Erika (szerk.) (2004), Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. Székesfehérvár