Szolnok: „Ez az emlékezés váljon az összefogás jelképévé az országban"

Bárcsak minden hazai településen olyan megbecsüléssel és szeretettel emlékeznének hajdani zsidó polgáraikra és az ő megmaradt emlékeikre, ahogyan azt Szolnok városa tette tegnap abból az alkalomból, hogy 125 éves lett a helyi zsinagóga. Méltó és felemelő jubileumi ünnepségen jártunk.

– Ebben a gyönyörű, immár 125 éves zsinagógában nagy öröm felidézni, hogy ez a város mennyi mindent köszönhet zsidó polgárainak, és mennyi minden kötődik ma is az egykori helyi zsidósághoz – mondta Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere tegnap a helyi zsinagógában, ahol abból az alkalomból rendeztek ünnepséget, hogy 125 éves lett a Baumhorn Lipót által tervezett templom. 

A kívül-belül fehérre meszelt, ma már galériaként működő zsinagóga igen impozáns épület, s habár meglehetősen nagy belső tere van, a tegnapi ünnepség résztvevői számára majdhogynem kicsinek bizonyult. Ami nem baj, sőt, örüljünk neki, hogy olyan sokan fontosnak tartották a részvételt, hogy nem kis kevesen voltak olyanok, akiknek sajnos állniuk kellett. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy nem bánták meg, a jubileumi műsor ugyanis kivételesen méltó és felemelő volt, köszönhetően annak, hogy a szervezők igen jó művészi ízléssel állították össze a programot. 

A rendezvényen Szalay Ferenc leköszönő polgármesteren kívül részt vett Györfi Mihály megválasztott polgármester (aki október elsején veszi át hivatalát); dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke; dr. Horváth László, a helyi Damjanich János Múzeum igazgatója is.

Először a helyi Bartók Béla Kamarakórus (címlapképünkön) lépett színpadra, amely az ország egyetlen hivatásos női kamarakórusa. A szakrális falak között gyönyörűszépen szólt a Szól a kakas már, és az Erdő mellett estvéledtem – s e két mű hibátlan választásnak bizonyult mind a hely, mind az alkalom szempontjából. A Szól a kakas már azért, mert a magyar zsidó folklór egyik legismertebb dala – míg az Erdő mellett estvéledtem című dal szomorú, szívbemarkoló dallamai azokra az üldözöttekre emlékeztettek minket, akiket nyolcvan évvel ezelőtt e falak között zsúfoltak össze azzal a céllal, hogy a halálba küldjék őket. A kamarakóruson kívül hallhattuk a Szolnoki Szimfonikus Zenekart és a Docpiano Band együttest is, amelytől ajánljuk figyelmükbe a Hakol beseder (magyarul: Minden rendben) című összeállítást.

Szalay Ferenc polgármester olyannyira fontosnak érezte a 125. évforduló alkalmából tartott ünnepséget, hogy a saját Facebook-oldalán is összefoglalta a zsinagógában elmondott beszédét. Ebben arról beszélt: „amikor Szolnok történetének legsikeresebb évtizedeiről beszélünk, akkor szólnunk kell azokról is, hogy a különböző keresztény felekezetek mellett szépszámú zsidó lakosa is volt a Tisza-parti településnek. S míg évszázadokig zsidó ember nem is éjszakázhatott a városban, az 1800-as évek közepétől már betelepülhettek, s így létrejöhetett a szolnoki zsidó hitközség. Pezsgő élet folyt a közösségben, és pár évtizedre rá Baumhorn Lipót tervei alapján megépült gyönyörű templomuk, a mai Szolnoki Galéria, amelyet 1899-ban adtak át". 

Szolnok polgármestere. Forrás: Szalay Ferenc/Facebook

Szalay Ferenc megemelékezett dr. Heves Kornél főrabbiról, aki 48 évig volt a helyi zsidó közösség vezetője, s aki fontosnak tartotta a különböző felekezetek békés egymás mellett élését. „Ez Szolnokon megvalósult, és így igen prosperáló évtizedek köszöntöttek a városra, ahol vallástól függetlenül mindenki a megyeszékhely gyarapodásáért dolgozott" – tette hozzá. 

Bejegyzésében a magyar zsidóságot ért tragédiára is kitért, mint mondta: „a II. világháború óriási csapást mért a zsidóságra Szolnokon is. A legutolsó istentisztelet hangjai már rég elcsitultak, napjainkban a mártírok emléke hatja át a város legszebb épületét".

Köszöntötte a résztvevőket dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, aki így fogalmazott: „most nem a Mazsihisz elnökeként állok itt, hanem mint édesapa, nagypapa, zsidó és magyar és legfőképpen ember. És így szeretném ebben a 125 esztendős, csodálatos zsinagógába kimondani, hogy minden magyarországi zsinagóga szimbolikus pont az életemben. Mert ha belépek, belépünk ide, e megszentelt falak közé, akkor mi magunk erősítjük meg azokat a szimbólumokat, amikből mi magunk tudunk erőt meríteni, s ezek a héber betűk, a kőtáblák csodás formája, az örök mécs, az örök tűz jelképe. És nem csak zsidóknak, mindenkinek – közös történelmünk. Velünk él a 125 esztendős közös múlt. 1899 óta sok minden látott ez az épület, a városban lakó minden polgár közös sikere mellett a közös könnyeket is".

Dr. Grósz Andor

A Mazsihisz elnöke az épület kapcsán azt mondta, hogy ezt a zsinagógát „büszke zsidók építették, kik szerették a várost, kik itt akartak élni és halni. Rájuk emlékezünk ma közösen, ezért köszönet jár mindazoknak, akik lelkesedéssel, elkötelezetten támogatják ezt a megemlékezést, mert azt szeretnénk, ha ez az emlékezés az összefogás jelképpé válna az ország minden településén. S ez messze több, mint a tisztesség megadása a szolnoki zsidó múltnak". 

A Mazsihisz elnöke. Forrás: Szalay Ferenc/Facebook

Dr. Grósz Andor beszédének legszebb mozzanata ez volt:

 „Isten legszebb és legújabb házát szentelték fel ebben a csodás városban – itt is kitárta kapuit Isten csodás háza, és itt is megnyíltak az ég kapui, az imádkozó emberek alázatos könyörgései előtt. A holokauszt füstje elfojtotta a gyermekek angyalhangú imáit, az aggastyánok bölcs tanításait". 

Hozzátette: „fájdalommal tölt el, amit nyolcvan éve a zsidó közösség és Magyarország elvesztett, ám ám örömmel tölt el, hogy annyi évtizednyi némaság után ma itt ismét héber szavak hangzottak el".

Berman Dávid, a szolnoki hitközség elnöke. Forrás: Szalay Ferenc/Facebook

Az ünnepségen szólt az egybegyűltekhez dr. Róna Tamás főrabbi, s beszédének fontos eleme volt, hogy a születésnapja alkalmából köszöntötte Berman Dávidot, a Szolnoki Zsidó Hitközség elnökét, aki évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik a sajnos kis létszámú helyi közösségért.