Szerdócz Ervin: Reptéri zavar, avagy jobb, ha nem „válogatunk” a micvákban

Az aktuális hetiszakaszunk (Ékev – עֵקֶב) kapcsán az újpesi főrabbi a magyarázatában arra hívja fel a figyelmet: a  sokszor jelentéktelennek tűnő parancsok teljesítése nagy jutalommal járhat, jobb tehát, ha az ember nem „válogat” a parancsok között, hiszen az értük járó jutalom nem tudható.

 וְהָיָה עֵקֶב תִּשְׁמְעוּן, אֵת הַמִּשְׁפָּטִים הָאֵלֶּה, וּשְׁמַרְתֶּם וַעֲשִׂיתֶם, אֹתָם--וְשָׁמַר יְהוָה אֱלֹהֶיךָ לְךָ, אֶת-הַבְּרִית וְאֶת-הַחֶסֶד, אֲשֶׁר נִשְׁבַּע, לַאֲבֹתֶיךָ.  „És lészen annak folytán, hogy hallgattok ezekre a rendeletekre és megőrizzétek azokat, az Örökkévaló, a te istened, megőrzi számodra a szövetséget és a kegyelmet. (V.M. 7/12.)

Mit jelent a „עֵקֶב” szó és mi következtethető belőle? 

Az „ékev” szó fordítása: „És lészen annak folytán.” Az „עֵקֶב” szógyöke azonos a sarok szóval („עֵקֶב”), illetve azt is jelentheti: „lassú menetelés valaki nyomában” (קב בצר אגו). Ez úgy értelmezhető, hogy ha még jelentéktelen, „sarokkal taposott” törvényeket is tartasz, akkor is megőrzi az Ö-való a szövetséget, a szeretetet, amiről megesküdött őseidnek.

Azért, hogy az ember ne a jutalom reményében „szabjon mértéket” a parancsoknak, azaz ne mérlegelje azok teljesítését,  Mózes öt könyvében, a parancsok ismertetése után a szöveg nem tudatja, milyen jutalom jár azok teljesítéséért. 

A 613 parancs közül mindössze két parancs, két micva jutalmát tudjuk. 

Egyik a szülői tisztelet: „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy…” (II.M.20/11.). A másik látszólag jelentéktelenebb: „ha madárfészek kerül eléd és az anya ül a fiókákon, vagy tojásokon, ne vedd el az anyát és fiaikat együtt, hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy” (V.M. 22/6-7.).

Ebből kikövetkeztethető, hogy sokszor jelentéktelen parancsok teljesítése nagy jutalommal jár. Jobb tehát, ha az ember nem „válogat” a parancsok között, hiszen az értük járó jutalom nem tudható.

Repülőtéri zavar....

2006 nyarán a libanoni-izraeli „34 napos háború” jelentős emberi veszteségeket és anyagi károkat okozott. A világ civilizált lakosságát sokkolta a konfliktus hevessége, az ártatlan civil áldozatok nagy száma.

Libanoni oldalon 1187 halott és 4092 sebesült a mérleg. Izraeli oldalon 43 polgári és 117 katonai áldozatot követelt a konfliktus. 333-an súlyosan, 68-an pedig könnyebben sérültek meg a rakétatámadások következtében. A harcok idején összesen 3970 rakéta csapódott be Izrael területére. A lakóhelyükről távozni kényszerültek számát 300 000 főre becsülték. Libanonban megsemmisült 80 híd, 600 km út, 900 üzem, 25 üzemanyagtöltő állomás és 1500 lakás.

Minden értelmetlenségben van tanulság is...

Amikor a háború elkezdődött Izrael és Libanon között, F .S. barátom Izraelben tartózkodott. Körülményesnek tűnt hazautazása Magyarországra. Megvolt annak a veszélye, hogy beszüntetik a légi járatokat: se be, se ki nem engednek senkit. Mindenki igyekezett minél hamarabb elhagyni az országot és biztonságba tudni magát és családját. 

Senki sem tudta, meddig fog tartani és mennyire fog eszkalálódni az Izrael elleni értelmetlen fanatizmus következménye. Tele volt hát mindenki feszültséggel, aggodalommal. Akinek lehetősége volt, megpróbált külföldön menedéket találni. 

A világ aggódott Izraelért, aggódott állampolgáraiért. Izrael aggódott katonaságáért, polgári lakosaiért, gyermekeiért, időseiért, férfiakért és nőkért. Kételkedtek, hogy vajon képes Izrael megvédenie önmagát?

Popper Péter tanította, hogy minden hitben van egy kis bizonytalanság, kétely, egy kis önámítás! A hit, amiben mindez nincsen, azt csak egy lépés választja el a fanatizmustól. A zsidók hitében is ott van a kétely. Kivéve azt, ami tudásra épít! A tudás fölülemelkedik a hittel járó önámításon. A tudás ezáltal bizonyossággá válik. A zsidók nem I-tenükben kételkedtek! A „sátáni erők hatékonysága” volt kétséges! Az, ami Jób könyve szerint próbára tette az EGY I-tent. A zsidók mindig félték és félik I-tenüket, de mindenben, ami a zsidók hite ellen szól a történelem során, felvetődött a sátáni kérdés: הַחִנָּם, יָרֵא אִיּוֹב אֱלֹהִים. „Ok nélkül féli Jób Istent?” (Jób 1/9) 

Izrael 2006 nyarán ott találta magát egy ismeretlen kimenetelű háború küszöbén. Ott találta magát Jób kételyével és félelmével. Mit tehetett? Tette előbb azt, amit Jób: וַיָּקָם אִיּוֹב וַיִּקְרַע אֶת-מְעִלוֹ, וַיָּגָז אֶת-רֹאשׁוֹ; וַיִּפֹּל אַרְצָה, וַיִּשְׁתָּחו „Ekkor fölkelt Jób, megszaggatta köntösét, megnyírta fejét, földre vetette magát és leborult.”

Igen! Izrael felkészült a harcra! Felvette a kesztyűt, amit a fanatizmus eléje vetett. 

F. S. barátom feleségével 2006 nyarán sorára várt a Ben Gurion repülőterén. Jó lenne már a repülőgépen lenni, gondolta. Sokan voltak a váróteremben. Körülnézett, és elképedve látta: feleségén kívül majdnem minden sorba álló pajeszos, kaftános ortodox zsidó volt. Beindult a kétely, beindul a felismerés: csak a vallásosok menekülnek?

Elfogta a düh és hangosan mondta: nézd! „Ezek a vallásosak” nemcsak, hogy nem vonulnak be katonának, hanem most, amikor az ország bajban van, ezek mentik a bőrüket? Ez nem igazság! Ezeknek csak akkor jó Izrael, amikor az az „Ígéret földje?” Ez nem igazság! Ez gyávaság! Ezeket nem érdekli, mi lesz a civilekkel, mi lesz Izraellel?   

És akkor odalépett egy biztonsági őr. Tudott magyarul… Mert mindig tud valaki magyarul, ha szót kell érteni… Nyugodt volt és higgadtan mondta: 

– Nézd, barátom! Nem tudom, mi lesz a következő napokban, hetekben, hónapokban. Nem tudom! Már annyiszor fenyegetőztek, hogy bedózerolnak bennünket a tengerbe. Olyan kevesen vagyunk ennyi ellenség között! Bármi lehet! De ezek, akikre haragszol, akiket kritizálsz, ezek mennek és imádkozni fognak értünk. Ezek fogják mondani helyettünk és értünk: אָנָּא יְהוָה, הוֹשִׁיעָה נָּא   אָנָּא יְהוָה, הַצְלִיחָה נָּא. Ó! Örökkévaló segíts meg bennünket! Örökkévaló adj nekünk szerencsét. És akkor az Örökkévaló meghallja imájukat és segíteni fog és szerencsét ad Izraelnek a bajban! 

Azt mondtad: mentik a bőrüket?! Mondok neked valamit, barátom: nem a bőrüket mentik! A Tudást mentik! Mentik a TUDÁST, ami nélkül nincsen Izrael! Barátom! Itt van a háború a nyakunkon. Ki tudja mi lesz? Ki tudja hányan halunk majd meg, hányan maradunk életben. De akármi is lesz, ezek itt mind vissza fognak jönni és hozzák magukkal a TUDÁST, amit hűségesen őriznek. Én mondom neked barátom: ezek nem a bőrüket mentik! A Tudást mentik! A TUDÁST mentik, ami nélkül nincsen Izrael!".

És akkor: וְהָיָה עֵקֶב „LESZ!... annak folytán!” וְשָׁמַר יְהוָה אֱלֹהֶיךָ לְךָ, אֶת-הַבְּרִית וְאֶת-הַחֶסֶד

Örökkévaló, a te Istened, megőrzi számodra a szövetséget és a kegyelmet.