Örök hitek és változó időszakok: A tóra örömünnepe

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe és Smini Áceret ma kora este 17 óra 56 perckor köszönt be. Az őszi nagyünnepeket a Szimhát Tórával, a Tóra örömünnepével zárjuk vasárnap este 18 óra 58 perckor. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Minden kedves olvasónknak Jó szombatot és további szép ünnepet kívánunk!

A Tóra örömünnepén befejezzük a Tóra olvasását, újrakezdjük a Tóra olvasását és folytatjuk, továbblapozva, a Biblia olvasását a Tóra után. Az egészet ugyanazon a szertartáson. Mert van, ami örök és van, ami alakul, változik.

A Szimhát Tóra, a Tóra örömünnepe az az alkalom, amikor az éves Tóra-olvasási kör bezárul.

Eljutunk Mózes haláláig és megkezdjük újra Ádám és Éva meséjének olvasását. Miután Mózes meghal, Ádám és Éva újra feltámad, a nagy történet, amelyben mind magunkra ismerhetünk évről-vére, aztán majd az utánunk jövők is, újrakezdődik. Ez az évünk hasonlít majd a többire, lesznek örömök és bánatok, lesznek állandóságok, az otthonunk jobbára, a munkánk többnyire, a tartós kapcsolataink, az iskolaév annak, aki érintetett, a napok ritmusa. És lesz, ami megváltozik, ami elvész és ami megkerül és ami érkezik, váratlanul, ami talán megmarad majd hosszabban.

Ezért van az, hogy az ünnep idejéből kilépve, a végtelen idejét megtapasztalva, a hétköznapok felé visszavezető úton elkezdjük olvasni a Tóra utáni első prófétai könyvet, Józsué könyvét, a vezetőét, aki Mózes utóda lett. Mózes meghal és valaki más átveszi a helyét, az élet megy tovább, a történet folytatódik. Mózes maga készítette fel Józsuét arra, hogy amikor ő már nem lesz jelen közöttük, vezesse helyette az izraelitákat. Ő tudta, hogy így van ez rendjén. Ahogy majd a mi helyünkre is odalép valaki, amikor eljön az ideje. Aki pótolhatatlannak hiszi, amit csinál, még nem értette meg elég mélyen, hogy halandó és megy majd tovább nélküle a világ. Van, ami ismétlődik, állandó és örök és van, ami folytatódik és változik. És pont így van ez a zsidó vallás gyakorlatával is, a hagyománnyal. Van, ami örök és nem változik benne, van, ami mindig is alakult az idővel és alakulni is fog. És két módon lehet elrontani a hagyomány továbbadását. Ha eleve lemondunk róla, ha nem hiszünk a folytonosságában és mindent meg akarunk változtatni pillanatnyi érdeke vagy akár vélelmek szerint, vagy például kényelmi szempontból, vagy ha úgy gondoljuk, semmit sem lehet változtatni rajta, mert akkor megmerevedik, élettelennek fog tűnni.

A Tóra után egyfelől újra a Tóra jön, elölről, másfelől megyünk tovább a folytatáshoz a prófétai szakaszban Józsué és az új nemzedékek történetével, amely emlékeztet a régiekre (ők is átkelnek a vízen, ők is küldenek ki kémeket és más hasonlóságok), de azért az ő saját, egyszeri, időbeli és véges életük. Utánuk is jönnek majd a többiek, az ő gyerekeik, azok, akiket ők nevelnek fel együtt. Véget ér, visszatér, megy tovább, örök és átmeneti. Ez mind a Tóra, azélet tükre.