Mi marad Isten kezében? - Jó szombatot!

2024. Április 19. / 17:14


Mi marad Isten kezében? - Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 19 óra 21 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 30 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Mecóra (Mózes 3. 14:1-15:33.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

Vári István emlékének

A Talmud Táánit traktátusa szerint három kérdésről dönt mindig egymaga az Örökkévaló, három kérdés van egyedül az ő kezében: az eső érkezése, a gyerekek születése és a halottak feltámadása, tehát a végső megváltás. Ezekben a pillanatokban van jelen rendkívül intenzíven a szentség a kocki rebbe szerint és akkor nehéz, amikor újra vissza kell térni a hétköznapokba.

A rituális tisztátalanság kérdései, amelyekről a két összekapcsolódó hetiszakaszban, a Tázriában és az e héten olvasott Mecórában szó van, jórészt a születés és a halál kérdéseivel kapcsolódnak össze, az élet megjelenése és az élet megszűnése egyaránt a tisztátalansággal kapcsolódnak össze. 

Hogy lehet az, hogy mind a kettő, miért?

A Táánit traktátus idézetére vonatkozó tanításában a kocki rebbe, a nagy és vicces, bölcs hászid tanító úgy gondolja, emlékeztet Jan Uhrbach, a New York-i Jewish Theological Seminary oktatója, hogy a szentség intenzív jelenléte, amely megtapasztalható a születésnél, illetve a halálnál is, nehézzé teszi a szükséges továbblépést, vissza a hétköznapokba a nagy egzisztenciális tapasztalatok után. Hogy a mi gyerekünk, amely számunkra visszamenőleg is átírta a múltat és a jövőt, mások számára, az óvónő, a védőnő, a szomszéd számára csak egy az aranyos kisgyerekek közül, aki számunkra újrastrukturálta az időt, számukra csak egy teljesen hétköznapi kisgyerek, nagy gyerek. Hogy a villamosok ugyanúgy járnak, mindenki továbbra is el van foglalva a nemfontosságokkal, hangosan intézi mindenki a semmit, amikor mi attól búcsúzunk, akinek az életünket köszönhetjük, újrarendeződik a viszonyunk élethez és halálhoz, fontoshoz és nem fontoshoz. 

Ez az állapot, az, hogy „az élet megy tovább”, 

miután megszűnt annak számára, aki fontos volt nekünk, ez a lehangolóan hétköznapi tapasztalat a tisztátalanság tulajdonképpen. Az isteni jelenlét visszahúzódása. Ebből, a minden mindegy megtapasztalásából kell visszatérnünk valamilyen értelem újbóli megtalálásához. Például az Örökkévaló, minden újjászülető élet végső forrása magasztalása révén. A kádis mondásával. Most, amikor a természet és a zsidó nép újjászületését ünnepeljük, Niszán havában, a körülöttünk lévő vigasztaló tavasz idején könnyebb. 

A tavasz a szabadság közössége, a zsidó nép újjászületésének ünnepe is, 

mert nem igaz, hogy minden megy tovább, újjá is születik újra és újra minden és minden új tavasz magában hordozza réges-régi tavaszok inspirációját. A tavasz, a szabadság nem öregszik, mert Isten kezében vannak, a végtelen gondoskodó szeretetéből születnek.

Vári György írása

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Közélet
Egy nagyon kényes ügy
2025. Május 04. / 11:50

Egy nagyon kényes ügy

Megemlékezések
Könyvajánló: A meggyalázott csillag
2025. Június 13. / 15:10

Könyvajánló: A meggyalázott csillag