Átélni, megélni, túlélni – a 101 éves Klein Sándor portréja

2022. Február 28. / 14:56


Átélni, megélni, túlélni – a 101 éves Klein Sándor portréja

Szerző: Kácsor Zsolt

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) fenntartásában működő Újpesti Szeretetotthon legidősebb lakója Klein Sándor, pontosabban szólva mindenki kedves „Sanyi bácsija”, aki múlt év december 18-án töltötte be a 100. életévét. Vele beszélgettünk az életéről, vagyis magáról a XX. századról, amelyet átélt, megélt és túlélt minden körülmények között. S még ma is büszkén mutatja: „nézze csak, nem hagyom, hogy megpocakosodjak!”.

Aki nem tudja, hogy ez itt egy szociális otthon, akár azt is gondolhatná, hogy családias hangulatú, barátságos, otthonos légkör megteremtésére törekvő szállodában jár. Pedig a BZSH Újpesti Szeretetotthonában vagyunk, ahol modern, XXI. századi körülményeknek megfelelően felszerelt, saját fürdőszobával rendelkező egy és két ágyas szobákban élnek a lakók. Vadas Várdai Anikó, a szeretetotthon intézményvezető-helyettese éppen Klein Sándorhoz kísér, az otthon legidősebb lakójához, akinek a szobáját el sem lehetne téveszteni, hiszen az ajtaján még ott van az a jókívánság, amit az otthon lakói írtak Sanyi bácsi 100. születésnapjára. 

kl (7).jpg

Száz év! Ami a mi mércénkkel mérve ez már történelmi távlat, hiszen Klein Sándor 1921. december 18-án született. Éppen egy nappal azután, hogy Sopron lakói a híres helyi népszavazáson úgy döntöttek: Magyarországhoz, és nem Ausztriához akarnak tartozni. Abban az esztendőben vagyunk, amikor a Szovjetuniót még Lenin irányítja (igaz, már nem sokáig), a pápai trónon XV. Benedek ül, az angol miniszterelnök David Lloyd George, a magyar kormányfő gróf Bethlen István

De a kis Sándor mindenbből még semmit sem tud. A beregszászi járásban lévő Gát községben látja meg a napvilágot, s miután a trianoni békediktátum hatályba lépésének évében vagyunk, a színmagyar település „hazát cserél” – de hazát cserél a Klein család is, ők az anyaországba költöznek a tiszalúci rokonokhoz. Klein Sándor édesapjának – aki 1880-ban született – fel kellett hagynia a foglalkozásával, pedig nagyon szerette a hivatását: postakocsival járta a beregszászi járást, hogy csomagokat, értékleveleket és egyéb küldeményeket kézbesítsen. Tiszalúcon a családfő gazdálkodni kezdett, a kis Sándort pedig beíratták az elemi, majd a polgári iskolába. Kérdezem tőle, hogy a harmincas években a diáktársai szekálták-e zsidó mivolta miatt, de nemet int: jóban voltunk, mi, zsidó gyerekek együtt játszottunk és együtt tanultunk a keresztényekkel. 

kl (6).jpgKlein Sándor az 1920-30-as évek fordulóján

Mivel a család azt szerette volna, ha a falusi földművelő létből a kis Sándor feljebb kapaszkodik a társadalmi mobilitás korabeli ranglétráján, Miskolcra irányították egy divatszalonba, egy elegáns szövet- és ruhakereskedésbe, ahol – mint Sanyi bácsi meséli – a városi elit vásárolt, így a polgármester vagy a helyi rendőrkapitány felesége. Ő mégsem érezte ott jól inasként magát, mert ő inkább az állatokhoz, a lovakhoz vonzódott – de mire kitalálta volna, hogy mihez is kezd magával, kitört a második világháború, őt pedig elvitték munkaszolgálatra a Felvidékre. Ez mentette meg. Az otthon maradottak közül ugyanis több családtagját megölték náci lágerekben – igaz, Sanyi bácsi ezt a szót nem mondja ki, inkább úgy fogalmaz: odavesztek Lengyelországban… 

kl (5).jpgFiatalemberként az 1930-as évek végén

Ő, valamint a testvérei közül a húga és az öccse túlélte a vészkorszakot. Utóbbiak meg sem álltak Izraelig, illetve Kanadáig, s habár eleinte Klein Sándor is Nyugatra akart menni a felszabadulás után, végül Kazincbarcikára került 1948-ban. Ott ugyanis javában folyt a kommunista vezetés által az országra erőltetett iparosítás, azon belül a nehézipar fejlesztése, egyre másra épültek Barcikán a gyárak, üzemek, kohók, lakótelepek – a munka és a megélhetés reményében ment oda Klein Sándor is, hogy ottragadjon három évtizedre. Ha vannak is „zsidósnak” gondolt vagy hitt foglalkozások, az övé nem volt az: fuvaros lett, így legalább állatokkal foglalkozhatott, lovakkal, hiszen a ló volt a mindene. 

kl (8).jpgA kazincbarcikai években

Gumikerekű lovaskocsival járta Borsod-Abaúj-Zemplén megye útjait, s habár a lovaskocsikat később teherautók váltották fel, Sándor boldog ember volt. Annak ellenére, hogy kikapcsolódni, szórakozni szinte sosem maradt ideje. Kérdezem tőle, hogy a munkán kívül mivel foglalta el magát, mire azt válaszolja: munkával, mert nem volt nekem sok pihenésre időm. Családot nem alapított, élettársa volt, akivel évtizedekig élt, s akit csak így emleget: az a dolgos, jó, keresztény asszony…

kl (1).jpgNyugdíjazás után

Hatvannégy évesen, 1985-ben ment nyugdíjba.Igen, ez volt az élete. Így élte meg a véres XX. századot egy elárvult, szegény zsidó fiú, akinek legnagyobb büszkesége – ezt látom a felragyogó szemében –, hogy a húga és az öccse szép családot alapított, úgyhogy Sanyi bácsi az unokahúgaira és az unokaöccseire nagyon büszke. Az igaz, hogy a rokonai külföldön élnek, de Sanyi bácsinak sok fotója van róluk, meg is mutogatja nekem őket, s látom a tekintetében, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. 

kl (9).jpgSanyi bácsi ma is friss szellemileg: rendszeresen olvassa az Új Életet

A 100. születésnapjára tavaly decemberben kapott egy tortát, rajta egy 100-as számmal. A torta most is ott van az asztalán. Amikor azt kérdezem tőle, hogy miért nem fogyasztotta el, talán nem szereti az édességet, Sanyi bácsi azt  mondja: szeretem, hogyne szeretném, de vigyáznom kell magamra! Nem akarok elhízni! Igen, úgy beszél, mint aki tudja, hogy az Örökkévalótól 120 évet kapott – s igaza van, a hátralévő éveket tényleg nem kellene megpocakosodva tölteni. Mit szólna hozzá a többi lakó? Még azt mondanák, hogy Sanyi bácsi kezdi elhagyni magát. Pedig ő nem hagyja magát. És őt sem hagyják. Szinte tapintható a szeretet, ami körülveszi. Amikor Vadas Várdai Anikó elköszön tőle, önkéntelenül is megfigyelem a fiatal nő mozdulatait, s lám, azt kell látnom, hogy Anikó megsimogatja Sanyi bácsi vállát, s azt mondja neki: édes kicsi Sanyi bácsi, vigyázzon magára! Még szükségünk lesz Sanyi bácsira sokáig!

kl (2).jpg,,Elhízni nem szabad!"

AZ ÚJPESTI SZERETETOTTHON

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) fenntartásában működő Újpesti Szeretetotthon Magyarországon egyedülálló intézmény, ahol egyrészt idős emberek – köztük holokauszttúlélők – élnek, másrészt másrészt az intézmény Israel Sela Szakszociális Otthon nevű részlegében értelmi sérült felnőttek laknak színvonalas, XXI. századi körülmények között. Az étkezés természetesen kóser, a hitéleti, vallási rendezvényeken kívül pedig tartalmas kulturális programokat is szerveznek a lakók számára.

Márta_Kata (1).jpgDeutsch Róbertné (j) és Torda Kata

A szeretetotthon igazgatója Deutsch Róbertné (Deutsch Péter rabbi édesanyja), aki  mintegy harminc éve dolgozik itt. Megtudom tőle, hogy az engedélyezett férőhelyek száma 85 fő, s a lakók több mint 60 százaléka zsidó származású. Az állami normatíva miatt vallási okokból nem utasítanak el jelentkezőket, de természetesen a zsidó hittestvérek előnyt élveznek a felvétel során. Az 1993-ban megalapított Israel Sela Szakszociális Otthon nevű részleg vezetője a gyógypedagógus végzettséggel rendelkező Torda Kata, aki ugyancsak harminc éve dolgozik ebben a szeretetotthonban. A negyven férőhelyes otthonban jobbára középsúlyos értelmi sérültek laknak, akik remek ellátásbam részesülnek, hiszen minden napra szerveznek számukra különböző fejlesztő jellegű, kreatív foglalkozásokat, programokat, rendezvényeket. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek