1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Vári-Weinstock Miklós, aki 1945 után Gafni Miklós néven a világ operaházainak ünnepelt sztárja lett, egyetlen alkalommal, 1942. december 7-én, Kodály Zoltán 60. születésnapja alkalmából rendezett esten lépett fel az OMIKE Művészakciójában. Ezt követően a felszabadulásig - nem önként vállalva a programokat – munkaszolgálatos volt, majd németországi kényszermunkára is vitték. Szüleit és valamennyi hozzátartozóját megölték. 1945 októberében többek között ezekről az időkről is nyilatkozott a Fényszóróban Reményi Gyenes Istvánnak:
„Az éneknek köszönhetem végül is az életemet, de eleinte sok kellemetlenségem volt miatta. Az őrmester úrnak bizony nem tetszett, ahogy ’nótáztam’ és gyakran megfektetett miatta. A Szilasbalhásról származó őrvezető pedig vitázott, hogy ’ezt más dúrban kell énekelni’ és büntetésül a legmagasabb fa tetejéről kellett a kért nótákat a kívánt módon ismételgetni. December elején Székesfehérvár mellett árkot ástunk a Luftwaffenek. Az egyik német őrnagy (civilben építészmérnök) komoly zeneértő és rajongó volt és rendszeresen berendelt magához, hogy énekeljek neki. Mikor az oroszok közeledtére visszavonultak a századommal együtt, élete kockáztatásával zárt autón elvitt a szovjet állások közelébe és így búcsúzott: ’Sok bűnt követtem el, de talán most levezekeltem’.”
Tiszacsegén született 1924-ben. Az első énekesi kritikusa Weisz Sándor debreceni kántor volt, aki a fiú meghallgatása után „édesapámnak azt üzente, ilyen szép hangot sohasem hallott még életében, okvetlenül taníttasson, dicsőségére válok majd a családunknak” – emlékezett az Új Élet 1964. április 15-i számában. Mindenesetre 1941 májusában már fellépett a zeneiskolai hangversenyen, amelyről tudósított a Debreczeni Újság, megjegyezve, hogy „Weinstock Miklós Schubert énekszámai … a gyors fejlődést igazolta”.
Túlélve a holokausztot, 1945 februárjában lépett fel először, Debrecenben. Nyáron már Budapesten volt, ahol az Operaház szerződtette. A Köpeny-ben mutatkozott be, majd amikor Alfréd szerepét énekelte a Traviatában „egyszeriben az élre ugrott” – írta augusztusban a Fényszóró.
Az operaházi munkája nem tartott sokáig, mert mint azt a Kossuth Népe 1945 szeptemberében írta:
„Frank Biacfriart, a newyorki Metropolitan Budapestem tartózkodó kiküldötte meghallgatta és azonnal szerződtette a világ első és legnagyobb operaszínpadára.”
Ezután rövid ideig Olaszországban tanulhatott a kor olyan nagy mestereitől, mint Riccardo Stracciarina, Aureliano Pertile és Beniamino Gigli.
Következett New York. 1947 márciusában számolt be más újságok mellett A Reggel Gafni Miklós bemutatkozásáról:
„Végre óriási magyar sikerről számolhatok be. Ennek a sikernek 23 éves fiatalember a hőse, akit Vári-Weinstock Miklósnak hívnak. Gafni Miklós néven mutatkozott be tegnap a Town Hall nevű hangversenyteremben … A közönség … példátlan lelkesedéssel ünnepelte a fiatal tenoristát.”
1949 novemberében a Carnegie Hallban koncertezett, ahol ismét elismerő kritikát kapott. Ugyanebben az évben egy rövidfilm készült életéről a „A hang születik” (A Voice Is Born) címmel, amely elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat. Pályafutása kezdetétől egészen haláláig több mint 17 világ körüli turnén vett részt. Fellépett a világ szinte valamennyi neves operaházában és több száz önálló hangversenyt adott. Legalább tizenhat operában énekelt vezető tenorszerepet. Szerepeit kilenc nyelven adta elő.
1964 áprilisában, a budapesti Operaházban Saint-Saëns Sámson és Delila című operájában énekelte a címszerepet, de szerepelt a Toscában és a Bajazzókban is. 1965 decemberében ismét Budapesten lépett fel. Visszatérve Amerikába feladta énekesi pályáját és betársult egy csomagolt ételeket forgalmazó vállalkozásba.
1981-ben a New York-i Kennedy repülőtéren szívrohamot kapott, és életét nem tudták megmenteni.
Képek:
1.) Szombat, 2020. szeptember
2.) taminoautographs.com dedikált
3.) discogs.com szmokingban
4.) miklosgafnisings.com
5.) Filmfelvétel Sydney, 1949. facebook.com