Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (96. rész) – Kornis Kató

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

***

Ez a vallomás az 1914-ben született Kornis Kató színésznőről szól, fia Kornis Mihály a „Hol voltam, hol nem voltam” című, 2011-ben megjelent könyvében. „…azt hallottam mindig, nem csak az apámtól, hogy 1935 és ’45 között nem volt nála csinosabb nő Budapesten. Persze minden fiú ezt mondja. De a róla maradt fényképeken ez tényleg nagyon látszik. Nem egyszerűen szép volt, hanem sugárzóan tehetséges. Te azt nem tudod elképzelni…! – így kezdték róla a beszédet mindig, akik a háború előttről ismerték. És hogy egy épeszű világban bizonyára komoly színészi karriert futhatott volna be. De hát neki a színészi pálya szempontjából sorsdöntő éveiben a nácizmus fenyegetésével kellett szembenéznie. Az ő története az, hogy kamaszkorától készült rá, hogy tündököljön, de aztán jött Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Hitler Adolf és Szálasi Ferenc.” 

Az újságokban található hírek szerint Kornis Kató 1931 első felében lépett a nyilvánosság elé, mint zenei tanulmányokat folytató növendék. Néhány évvel később, 1936-ban a 8 Órai Újság beszámolója szerint a Lipótvárosi Polgári Kaszinó Ady-estjén már olyan pályatársak között szavalt, mint például Sulyok Mária, vagy Somló István. Majd az év második felében egy további Ady-est következett a Zeneakadémia Nagytermében szintén élvonalbeli színészek társaságában. A Belvárosi Színház szerződtette le ekkor.

1938 januárjában egyik bemutatóról írva – amelyben olyan partnerei voltak, mint Beregi Oszkár és Nagy György – az Kis Újság felemlítette, hogy „Kornis Katóban … egyetlen jelenete alatt olyan erős drámai tehetséget fedezünk fel, aki komoly feladatok megoldására is alkalmas”.

A zsidótörvények után, 1939-ben Kornis Katót nem vették fel a Színészkamarába. 1939. márciusban az Újság adta hírül, hogy „öt fiatal magyar színésznő: a Belvárosi és a Művészszínházból ismert Kornis Kató, a különösen vidéken népszerű Várkonyi Magda. Takács Margit (Aranka), Nagy Lili és Redecha Guszti, vokál-ötöst alakított és szombaton indul Buenos-Aires felé, ahol hosszabb szerződés várja őket”.

A több hónapig tartó turné során felléptek többek között Buenos Airesben és Rio de Janeiróban. Közös műsorban szerepeltek a két híres francia sanzonénekesnővel, Mistinguett-tel és Josephine Bakerrel. Az együttes azután feloszlott, és Kornis Kató 1940 elején hazatért Budapestre.

1940 és 1944 között volt az OMIKE Művészakció színésze. Szerepelt a Goldmark-teremben többek között vidám esteken, Johann Strauss: Denevér című operettjében, Molnár Ferenc: Marsall című színművében, Berté operettjében, a Három a kislányban, Pap Károly Mózesében, a Simon Zsuzsa rendezte Asszonyok egymás között című játékban.

1945 őszétől a Nemzeti Színház tagja lett. Fellépett színész társaival együtt - a főváros üzemeit járva - a Szabad Nép Kabaréban. 1946 áprilisában B listára helyezték, azaz a következő évadtól szerződést bontottak vele a Nemzeti Színházban, olyan színészekkel együtt, mint Tímár József, Gombaszögi Frida, Ráday Imre, Eöry Kató.

A Színház című lapban így beszélt erről Kornis Kató:

„Nagyon meglep a dolog, hiszen ebben a szezonban szerződtetett a Nemzeti Színház. A szezon legnagyobb részében nem kaptam szerepet, tehát nem volt alkalmam bebizonyítani, hogy érek-e valamit vagy sem. Most kaptam első szerepemet a Nemzeti Kamaraszínházban, a ’Hetvenkedő katoná’-ban, de még a bemutató előtt ez a hír ért, hogy tovább nincs rám szükség. Nem értem. Helyesebben: értem.”

Még fellép a ’Hetvenkedő katoná’-ban, kedvező kritikákat aratva, azután a lapok már csak előadóestek és rádióműsorok szereplőjeként írtak róla. Így ért véget számára színészélet.

2011-ben fia, Kornis Mihály interjút adott említett könyvének bemutatója alkalmából a Librarus.hu internetes folyóiratnak. Ebben idéz Kornis Kató 1952 után nem sokkal írt önéletrajzából:

„1938-ban állásomat elveszítettem, s egy női vocal-ötössel kimentem külföldre. 1940-ben tértem vissza. Ekkor férjhez mentem dr. Fehér Andor ügyvédhez, aki 1943-ban Gorkijnál, mint munkaszolgálatos eltűnt. 1948-ban másodszor is férjhez mentem, Kertész István szűcshöz. […] Ebből a házasságomból 1949. május 10-én kisfiam született. A terhesség, a szülés, majd a csecsemő gondozása tartott az utolsó két évben kényszerűen vissza attól, hogy a pályán működhessek. 1950 októbere óta a Fővárosi XIV. kerületi Építőipari Vállalat anyaggazdásza és anyagbeszerző vagyok. 1950. szeptember 1-től 1952. május 1-ig a Szerves Vegyipari Kutató Intézet tervosztályán dolgoztam anyag–beruházás–műszer vonalon.”

1985-ben hunyt el.

Képek:

1.) Portré- OSZMI Fotótár
2.) A Buenos Aires-i vokál. Bal szélen Kornis Kató. Színházi magazin, 1939. 26.
3.) Színház, 1945. szeptember 26.
4.) Kornis Kató a Hetvenkedő katonában. Kornis Mihály facebook oldala
5.) Magyar Lettre Intenationale 2007. 64. Kornis Mihály: Én vagyok.