Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (85. rész) – Goldman György

2021. Október 28. / 14:02


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (85. rész) – Goldman György

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Goldman György (002).jpg

„Bizonyos, hogy a látszat szerint a mai kor művésze – a piszkos anyagiaktól eltekintve – azt csinálhat, amit akar. Még éhen is halhat, de művészetének szabadságát mi sem befolyásolja. Az anyagi tényezők döntő jelentőségét mindenki könnyen megérti. Az sem vitás, hogy az irányított, fémjelzés, kamara vagy kataszter felállítása nagy tehetségeket tilthat el a művészet gyakorlásától. Komolyabb azonban a belső erők hatása: a nevelés, az ízlés, a megszokás, a konvenciók, az iskolák, a jelen szent konzerválása érdekében meghamisított múltunk. Az igazi művészet: a szellem lázadása, a körénk emelt falak ledöntése.”

Ezek a ma is érvényes gondolatok a Népszava 1942. május 17-i számában jelentek meg, a „Művészet és Szabadság” című összeállításban. Aki, a más megszólított képzőművészek között ezeket a mondatokat írta, Goldman György szobrászművész volt.

Goldman György Önarckép Szombathely_0018 (002).jpg

Goldman (máshol: Goldmann) György 1904-ben született Vecsésen. Kőfaragósegédből lett 1924-ben Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Ennek részbeni elvégzése után Párizsba ment. Ottani sikeréről így számolt be az Esti Kurír 1928 májusában:

„Párizsból jelentik: Goldman György fiatal magyar szobrászművész tanulmányfejéről, amelyet a Tavaszi Szalonban állított ki, szokatlan melegséggel emlékezik meg a párizsi kritika.”

Mivel nagyobb önállóságra vágyott 1929 tavaszán kimaradt a főiskolából. Otthagyta az epreskerti igazi műtermet és szülei segítségével egy kis műtermet rendezett be, egy Ipoly utcai fémgyűjtő telepen.

Évenként (gyakran évente többször is) részt vett csoportos képzőművészeti kiállításokon. (Fiatalok tavaszi kiállítása 1929, Tavaszi Kiállítás 1930, Új Művészek Egyesülete 1930, 1932, KUT 1934, Tamás Galéria 1935, 1936, 1938, Finnország 1938, Szalmás-kórus jubileumi kiállítás 1939, Nemzeti szalon 1940. Szocialista Képzőművészek kiállítása 1940, 1941.)

Művészete a harmincas évek első felében jutott csúcspontjára. Ezzel párhuzamosan ekkor lett az illegális kommunista párt és a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja, utóbbinak az egyik főszereplője. Az élete részévé vált politikai agitáció kapott nagy erejű, expresszív kifejezést a Vörös Segély felkérésére 1934-ben mintázott, majd utóbb a nyilasok által megsemmisített Bagi Ilona síremléken. Ugyanekkor készítette el kubisztikus építettségű „Ülő munkás”-át.

Goldmann Gy Gondolkodó munkás 1934. nemzeti Múzeum (002).jpg

Az évtized második felétől a mozgalmi feladatok megsokasodása és kiújuló szembetegsége miatt erejéből csak kisméretű terrakottákra futotta, ilyen volt a gyilkos szatírájú „Horthy-rendőr”. 1940-ben rendezték meg a Szocialista Képzőművészek egyik kiállítását. A Népszava szeptemberi beszámolójában (szerző: Kovai Lőrinc) így írt Goldman ott bemutatott alkotásáról:

„Goldmann György alkotása előtt meghatottan állunk meg. A falon emberfej függ, ismerős vonások, a minden szocialista által szeretett nagy tanító és örökké élő óriás feje.”/Marx Károly szobra, elveszett. H. L./

Horthy rendőr (002).jpg

1939 és 1942 között – miközben munkaszolgálatos – alkotásai, szobrai ott voltak az OMIKE Művészakció első három képzőművészeti kiállításán. Közben részt vett a Történelmi Emlékbizottság létrehozásában és számos antifasiszta megmozdulásban.

Goldman György Fésülködő nő Szombathelyi Képtár_ (002).jpg

1942 júniusában feleségével együtt letartóztatták, és a Schönherz Zoltán elleni per negyedrendű vádlottjaként, hűtlenség vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. A Csillag-börtönből 1943-ban átvitték a Margit-körútra majd innen 1944 őszén Dachauba hurcolták, ahol tífuszjárvány áldozata lett, alig néhány nappal a tábor felszabadulása után.

Hagyatékából először 1947-ben a Képzőművészek Szabad Szakszervezetében rendeztek kiállítást, emlékkiállítására 1955-ben a Nemzeti Szalonban, 1979–80-ban a Magyar Nemzeti Galériában került sor.

Képek:

1.) Portré, köztérkép.hu
2.) Önportré 1927, Nemzeti Galéria
3.) Ülő munkás 1934, Nemzeti Galéria
4.) Horthy rendőr 1936, Janus Pannonius Múzeum, Pécs
5.) Fésülködő nő 1939, Szombathelyi Képtár

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek