Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (36. rész) – Szécsi Hédi

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1921 novemberében a Világ kishírben számolt be egy a Zeneakadémián tartott délutáni matiné előadásról, amelyen fellépett Szécsi Hédike négyéves kislány „aki kedves és bájos magyar táncával elragadta a termet zsúfolásig megtöltő publikumot”. A kislány neve sokszor és sokféle írásmódban fordult elő ezt követően a sajtóban. Gyermektáncosként majd egyre inkább színészi feladatok ellátásával is megbízva, folyamatosan jelen volt különböző kabaré és varieté színpadokon, vagy éppen a Zeneakadémián rendezett gyermekelőadásokon.

Az 1920-as évek közepén a Magyar Rádió Gyermekszínház című előadásaiban énekelt a kis Szécsi Hédi. A Magyar Rádió Újság 1926-ban kis színesben számol be az egyik felvételről:

„Az arasznyi kis primadonna akármilyen alacsonyra lógatják a mikrofont nem éri el. Végre is egy zsámolyra állítják és úgy énekli bele dalait. Bájos, nagyszerű kis csodagyermek. Csupa okosság, temperamentum és gyerekesség.”

1926 őszén már színdarabokban tűnt fel, például a Budapesti-, a Városi Színházban, majd az Operettszínház gyermekoperettjében lépett fel énekes-táncos szerepben. 1928 végén kezdődött el a közös szereplése Lakner Artúrral (Lakner bácsival). Mindeközben folyamatosan szerepeltetik a Pesti Izraelita Hitközség Leánygimnáziumának ünnepélyein. (Milyen érdekes lehetett például itt meghallgatni – 1931 márciusában – Szécsi Hédi magánszámát, Rózsa Vera a későbbi nagyszerű zongoraművésznő kíséretében.)

Az 1931 januárjában, az Esti Kurirban megjelent cikkhez nem nagyon kell magyarázat:

„Azt hinné az ember, hogy akik jubileumot ülnek, azok a művészek és művésznők mind ezüstösfejű vagy legalább is életük derekán járó urak és hölgyek, akiknek háta mögött sok-sok év learatott babérja hever. A jubileumok korában azonban már a gyermekprimadonna is jubilál. Szécsi Hédi a bájos gyermekszínésznő szombaton tartja jubileumát, abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt lépett színpadra, három éves korában.”

1933-ban a Kassai Színház szerződtette sorába a fiatal művésznőt, majd 1935 őszétől Tolnay Andor Dunántúlt járó társulatánál kapott szubrett szerepet. 1937-1938-ban már Budapesten találjuk az Erzsébetvárosi Színházban.

Következett egy feltehetően kényszerű szünet, majd 1940-ben néhány lap arról adott hírt, hogy Szécsi Hédi öngyilkosságot kísérelt meg. „Tettét elkeseredésében követte el, mert nem vették fel a színészkamarába a zsidótörvényre való hivatkozással” – írta a Népszava , 1940 márciusában.

1942-1944-ben az OMIKE Művészakció keretében vidám műsorokban és Lakner bácsi gyermekelőadásaiban lépett színpadra.

1944-ben osztozott sok zsidó művész tragikus sorsában. Utolsó hónapjairól – szemtanuk elbeszéléseire támaszkodva - édesanyja számolt be a Képes Figyelő 1947. februári számában. Néhány részlet ebből a vallomásból:

„A Kisok-pályán /ahová 1944 októberében került – H. L./ kiválasztott asszonysereget Gödöllőre terelték, majd Isaszegre vitték őket. Ekkor már megindult a család és a jóbarátok akciója: mindenáron menlevelet szerezni. Sikerült! Motorkerékpáros jóbarát razziázta végig az országutat, amelyen a szomorú menetet fegyveres nyilaslegények hajszolták Nyugat felé… a motor elromlott…, a Schutzpasst Szécsi Hédi nem kaphatta meg!

(…)

1944. Hegyeshalom. Sötét vagonokba zsúfolják az elhurcolt nőket és emésztő kínok között hagyja el Magyarországot a szerelvény. Ettől kezdve csak homályos hírek vannak Szécsi Hédi sorsáról. Ravensbrückbe került, itt a Jugend-lágerbe osztották be, ahol még a véreslelkű nácik is felfigyeltek különleges művészetére. Szerencsésen hazatért társnői mondják, hogy Szécsi Hédi éhezve, kétségbeesve is többször táncával szórakoztatta az SS legényeket …aztán a hírek megszakadnak és többet senki sem tud róla.”

Képek:

1) OSZMI Archívum
2) Magyar Rádió Újság, 1926. 15. szám 11.
3) Tolnai Világlapja 1928. 01. 48.
4) Színházi Élet, 1933. 43. 59.
5)  Színházi Élet, 1934. 2. 41.