Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (29. rész) – A kis Rott

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

„Mikor Hómanék és a nyilasok teremtette rosszhírű Színészkamara elnökválasztása volt soron, Csortos Gyula, mindig keserű, de annál kíméletlenebb humorával kijelentette: A Színészkamara elnökének, mégiscsak színészt kellene megválasztani. De hát én nem vállalom – a kis Rott meg zsidó.”

Ez a bonmot, amely városi legendaként többféle változatban megtalálható (én Bálint Lajos: Művészbejáró című könyvéből vettem át) két dolgot biztosan jelez, egyfelől azt, hogy Csortos mennyire megvetette a Színészkamarát és annak elnökét, másfelől jelezte megbecsülését a színpadokról száműzött komikus Rott Sándor iránt. Rott Sándor színész, színházigazgató volt. (Budapest, 1868. - Budapest, 1942.)

Műkedvelő előadásokon fedezték fel tehetségét a Folies Caprice kabaré igazgatói és 1891-ben szerződtették is. 1918-ban Steinhardt Gézával, a kor másik kedvelt mulattatójával, megnyitotta a Kis Komédiát, amelyet 1927-ig vezetett. 1927-1928-ban a Komédia igazgatója lett, de ez a vállalkozása csődbe jutott. Még 1924-ben az Artista Egyesület díszelnökévé választották.

Egy 1981-ben megjelent tanulmánykötetben (Én a komédiát lejátsztam…) ezt az időszakot így elemezték:

„Rott nevéhez fűződik a magyar varieté újjáéledése és megtisztítása a kétértelmű trágár stílustól. A Folies Caprice mulatót és a Kis Komédiát vezette Steinhardttal együtt, majd 1927-ben egy maga a Komédiát. A kis Rott egész életében félreértéses tréfákat játszott és ez volt talán a magyar színészet legnagyobb félreértése. Újházi Ede hozzá küldte növendékeit színészetet tanulni. Az ügyefogyott, olykor lázadozni próbáló kisembert színpadra állító chaplini humora, sokoldalú alakítóképessége és bravúros rögtönző készsége a pesti kabaré élvonalába emelte.”

1928-ban a Fővárosi Operettszínházban és az Andrássy úti Színházban vendégszerepelt, majd 1935-ig német nyelvterületen és a szomszédos országokban turnézott. Ilyenről írtak például az újságok 1931-ben, amikor Rott 17 tagú komikusgárda élén körutat tett Erdélyben. 1935-től 1939-ig a Komédia színésze volt. Eközben a negyvenéves színészi évfordulóját 1928-ban, majd az ötvenévest 1936-ban a színész-szakma díszelőadással ünnepelte. Legnagyobb sikerét a Kalábriászparti c. jelenet kibiceként aratta, némaszerepben. 

Egy 1939. februári interjújában, amely az Újság-ban jelent meg, mondta, hogy külföldre készül, Hollandiába és Észak Amerikába, mivel nem vették fel a Színészkamarába. Ez az elképzelés nem valósult meg. Ezután csak az OMIKE színpadán szerepelhetett. 1939 decemberétől 1941 áprilisáig szereplője a Goldmark-terem kabaré előadásainak. Ez idő alatt, 1941-ben jelent meg visszaemlékezéseit tartalmazó kötete „Rott Sándor a Kis Rottról” címmel, amelyhez előszót Zilahy Lajos írt.

1910. május 31-én vette feleségül Türk Bertát, akitől gyermekei: Richárd, István, Ferenc és Katalin születtek. Türk Berta, maga is színésznő, nagy szeretettel nyilatkozott férjéről 1941-ben, a Képes Családi Lapok-ban (a részlet a német anyanyelvű színésznő szavainak szószerinti közlését igényli):

„Nekem nagyon jól esik nyilatkozni a Rottról, hogy a Sándi van egy jó férj, egy jó apa és egy elég tehetséges színész. Ha így halad, még sokra fogja vinni. Nem hiába volt én a Sándi ideálja, a miénk házasság van ideális.”

A kis Rottot haláláig szerette a közönsége. A sors kegyes volt hozzá, nem kellett sok zsidó színész-kollégája szörnyű halálában osztoznia, 1942-hunyt el betegségben.

Kötetének végén egy kis statisztikát közölt élete és benne pályája legfontosabb állomásairól. Az utolsó mondat idekívánkozik:

„A legnagyobb külföldi sikereim után jöttem kisebb gázsiért vissza Budapestre, mert csak itt, csak a pesti közönség előtt éreztem magam jól, csak itt hazámban, ahol születtem, ahol közel 50 évig játszottam, ahol a közönség kedvence lettem, ahol becsületes életet éltem, ahol családot alapítottam, ahol ünnepeltek, ahol fogalom lettem és ahol 1939-ben a Színészkamara visszautasított.”

Képek:

1.) Portré. Ismeretlen fényképező alkotása. OSZMI fotótár.
2.) Rott és Csortos. Tolnai Világlapja, 1928. január.
3.) Rott és Steinhardt. 1918. Újságmúzeum.
4.) Rott a híres „Kalábriászparti” jelent kibic szerepében.
5.) Könyvének címlapja. Budapest, 1941.

A sorozat további írásai / IDE KATTINTVA olvashatók el