Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (107. rész) – Hegedűszólisták 1.

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Ákos Ferenc (Weinberg Ákos)

1938-ban Komor Vilmos „mutatta be” Ákos Ferenc fiatal hegedűművészt, mint ezidőtájt sok, már reménybeli muzsikust. Az Esti Kurír 1938 novemberében meg is szólaltatta az akkor 16 éves, sikeres pályakezdő muzsikust:

„… az ABC-vel együtt tanultam a hegedűt. Iskolai tanulmányaimat éppen ezért magánúton folytatom, hogy minden időmet a hegedűnek szenteltessem. Be kell vallanom, a zenén kívül más nem is nagyon érdekel. A tantárgyak közül a számtant szeretem, hogy miért éppen ezt, azt nem tudom megmondani. Zathureczky tanár úr növendéke vagyok az Akadémián, de már régen engedélyt kaptam nyilvános szereplésre.”

Egy év múlva másodmagával elnyerte a rangos Hubay-díjat, majd a Főiskola Reményi-díját is. Pár hónappal később már, mint az OMIKE Művészakció zenekarának tagjáról írt A Magyar Zsidók Lapja. Ezzel párhuzamosan folytatta tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán és vett részt a növendékhangversenyeken. A Magyar Nemzet 1939 márciusában így írt róla:

„Weinberg Ákos szép, hajlékony és finomhangú hegedűjátékos, aki megfelelő technikai felkészültség birtokában, figyelemreméltó muzikalitással játszotta Veracini a-moll szonátáját.”

1939 novemberében lépett fel a Goldmark-teremben a Művészakció első zenei estjén egy vonósnégyes tagjaként. Egy másik – sikeres – vonósnégyessel az 1942. decemberi Kodály-esten szerepelt.

1945 őszén már újra fellépett Budapesten. 1947-ben arról számolt be a Szabad Nép, hogy az Operaház zenekarának lett az egyik koncertmestere. 1948-1950-ben Göteborgban, 1950-1953 között Berlinben zenélt. 1954-ben az USA-ba költözött, ahol 1955-től a chicagói Szimfonikus Zenekar koncertmestere volt.

2016-ban hunyt el Minneapolisban.

Gerle Róbert

Gerle Róbert, az Amerikában karriert csináló hegedűművész és zenepedagógus 1924-ben született Abbáziában. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán és a Magyar Nemzeti Konzervatóriumban végezte.

1941 novemberéből származott róla az első újsághír a Pesti Hírlapban, amikor Komor Vilmos zenekarában „Mozart egyik hegedűversenyét mutatta be jó stíluskészséggel.”

Mozarttal mutatkozott be az OMIKE Művészakcióban, 1942 márciusában. Erről a Magyar Nemzet számolt be: „Minden tekintetben kifogástalanul, egészségesen, frissen és meleg tónussal hegedülte Gerle Róbert az a-dúr versenyt.” Ebben az évben Hubay-díjat is nyert. 1943-ban folytatódott bemutatkozása a Goldmark-teremben csakúgy, mint a Komor Vilmos vezette zenekarban.

Zsidóként a második világháború alatt munkatáborba került, ahonnan 1945-ben elmenekült. Ide illeszthető az Amerikai Magyar Népszava 1958. októberi cikkének egy részlete. Előtte a cikk beszámol a német megszállás alatti megpróbáltatásairól, majd a szovjet csapatok érkezéséről, akik a rejtőzködő szökevényeket „lesipuskásoknak” ítélték meg és kivégezni akarták őket

„Fagyos januári reggelen 27 didergő magyar állt az orosz kivégző osztag előtt. Lövésre készen meredtek eléjük az orosz bakák puskái. A tisztjük éppen ki akarta adni a kommandót, Tüzelj! – amikor a szeme megakadt egy hegedűn, amely az egyik halálra ítélt lábánál a földön volt. ’Kié ez a hegedű?’ – kérdezte. Gerle Róbert jelentkezett. Az orosz tiszt a Tűz! kommandó helyett mást kommandírozott. ’Csajkovszkij koncert!’

Gerle Róbert hóna alá vette kis Grancino hegedűjét és fagytól dermedt ujjaival nagy keservesen eljátszotta a Csajkovszkij koncert első ütemeit. Az orosz tisztet úgy fellelkesítette az orosz zene, hogy futni hagyta az egész halálbakészült társaságot.”

1946-tól szerepel a korabeli újságoknak a különböző zenei rendezvényekről adott híreiben. Még abban az évben kiutazott Genfbe, majd Párizsba egy-egy zenei versenyre, amelyeken sikerrel szerepelt. Luxembourgba került, ahol rövid ideig rádiószólistaként dolgozott. 1950-ben az Illinoisi Egyetem ösztöndíjasaként érkezett az Egyesült Államokba. Az 1960-as években hegedűszólistaként szerepelt az Egyesült Államokban. Említésre méltó, hogy népszerű hegedűtankönyveket jelentetett meg. Időről-időre hazalátogatott és adott ilyenkor Magyarországon hangversenyeket.

A marylandi Hyattsvilleben hunyt el, 2005-ben.

Képek:

1.) Ákos Ferenc Portré. csoarchives.wordpress.com 2016.01.
2.) OMIKE Művészakció műsorközlő lap
3.) Ákos Ferenc Portré. thestrad.com
4.) Gerle Róbert Színházi Magazin 1942.
5.) Gerle Róbert portré www.discogs.com
6.) Gerle Róbert portré www. schubertiademusic.com