A közelmúltban megjelent Egy
szippantásnyi oxigén című könyvsorozatom első kötete. A könyv az e
felületen is bemutatott művész-életutakra alapozva adott áttekintést az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) Művészakciójának
(1939-1944) énekeseiről és táncosairól. Heteken belül nyomdába kerül a második
kötet, amelyben a Művészakció zenészei szerepelnek.
Még mindig van lehetőség újabb művészek,
színészek és képzőművészek bemutatására a következő könyvek elkészülte előtt,
ezzel kibővítve a tervezett új kötetek majdani szereplőinek körét.
Természetesen a kötetek megjelenése nem kell, hogy e kutatómunka befejezését
jelentse,

„Ervin Løffler a kortárs norvég szobrászat kiemelkedő alakja, életrajza ismert körvonalai ellenére misztikumot áraszt” – írta rövid életrajzának bevezetőjében egy norvég forrás.

A
hazai sajtóban a szobrász neve először 1941 decemberében jelent meg az Újságban,
amely így írt a Festő- és Szobrászképző Iskola kiállításáról: „Löffler Ervin
túlzott méretű és formázatú ülő női alakjában … érzünk tehetséget”. Néhány
hónappal később a Múlt és Jövő számolt be a MIEFHOE (Magyar Izraelita
Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete) egy kiállításáról, amelyen
a különböző művészeti műhelyek fiatal zsidó művészei mutatkoztak be. A lap így
írt erről:
„Löffler
Ervin Női aktja nemcsak nagy
méreteivel, hanem a formák dinamikus hatásával emelkedik ki a kiállítás
anyagából.”
1941-ben
Löffler részt vett az OMIKE Művészakció második kiállításán egy gipsz Férfifej bemutatásával.
A
háború alatt – bizonytalan források szerint – egy budapesti rajziskolában
tanult.
Miután
a második világháború után menekültként érkezett Norvégiába, 1947-ben felesége
mellszobrával debütált a neves éves Høstutstillingen kiállításon. 1960-ig a
norvég szobrászegyesület, a Norske Billedhuggere asszisztenseként dolgozott.
Asszisztensi munkássága alatt neves norvég művészek környezetébe került, és műveiben
a klasszikus figuratív stílust választotta.
.jpg)
A
norvég – artsy.net – forrás a következő éveket így foglalta össze, nem túl
egyértelműen:
„Az
1959 és 1969 közötti szobrászati szünet után Løffler megújult lendülettel tért
vissza a művészet világába, és művészi kifejezésmódjában az absztrakciót
alkalmazza. Bár munkái formai hasonlóságokat mutatnak Henry Moore és Hans Arp
szobraival, Løffler alkotásai mind kivitelezésükben, mind konceptuális
alapjukban megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek.”
.jpg)
Ugyanez
az elemzés a norvég kortárs szobrászat szemszögéből így értékelt:
„Løffler különálló és független figuraként jelenik meg. Művészetében organikus és zárt formák jelennek meg, alapvető ihletet merítve az emberi és állati testekből.”
Løffler
1970 és 1973 között magyar ösztöndíjat kapott, amely lehetővé tette számára,
hogy Budapesten folytathassa alkotói tevékenységét. 1975-ben hároméves norvég
állami ösztöndíjat kapott, majd 1978-ban a norvég állam garantált számára jövedelmet.
Ezek az ösztöndíjak lehetőséget biztosítottak számára, hogy kis modelljeit
nagyobb formátumokba méretezze, és részt vegyen a toszkániai Pietrasantában
található workshopokon. Pályafutása csúcsát egy nagyszabású kiállítás
jelentette a rangos norvég intézményben, a Kunstnernes Husban 1977-ben.
A
művész munkáiban visszatérő motívumok a lovak lovasok, zenészek (nevezetesen
hegedűsök és csellisták), akikről élénk absztrakciókat alkotott poliészterből,
márványból és bronzból. Ezek az ívelt és gyakran jazzes szobrok a forma egyedi
felfedezései.


Ervin
Løffler művei megtalálhatók a KORO közgyűjteményében; az Észak-norvég Művészeti
Múzeumban, Tromsøben; a Museo dei Bozettiben, Pietra Santa-ban, Olaszországban;
az oslói és bergeni városi gyűjteményekben, valamint a Norvég Nemzeti Művészeti
Múzeumban.
Munkái
olyan jelentős nemzetközi művészeti vásárokon szerepeltek, mint a Frieze London
és az Independent New York.

Képek:
1.) Fotóportré, Ághegy, 2012.
2.) Madár 1973. nasjonalmuseet.no
3.) Művészeti katalógus. 1982.
4-5.) Ló. 2002-2005, formue.no
6.) A művész alkotás közben, formue.no