Rost Andrea: Egy dal különleges ereje lehetőséget adhat a fájdalomból való menekülésre

A Holokauszt 80 emlékév nyitórendezvényére 2024. április 3-án, este 7 órakor kerül sor a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szervezésében. Számos elismert művész lép majd színpadra aznap, köztük a világhírű énekesnő, Rost Andrea, akivel az eseményt megelőzően volt lehetőségem egy rövid interjút készíteni.

Milyen dalokat hallhatunk majd az Ön előadásában ezen a különleges alkalmon?

A programban két jiddis dalt hallhatnak majd az érdeklődők. Az egyik a megrendítően szép Donna, donna a másik az Oyfn Pripetsik, melynek dallamai mélyen gyökereznek a zsidó kultúrában és hagyományokban. Emellett az est folyamán elhangzik majd Händel gyönyörű áriája, a Lascia ch'io pianga, valamint felcsendül a Wiegala is, amit még nem énekeltem közönség előtt, ennek a szövege nagyon megható.

A koncert során a dalok felelevenítik az elhunytak emlékét, hiszen minden dal mögött felsejlik egy történet. Melyik mű az, ami leginkább megérintette, amelyik a legközelebb áll a szívéhez?

A Donna Donna, melynek keletkezésének körülménye rendkívül megindító. A dalt a német megszállás alatt álló varsói gettóban működő színház számára írták, így mögötte azoknak az embereknek a szabadságvágya és az életbe vetett hitük szimbolikus kifejeződése rejlik, akik ennek a borzalmas tragédiának a súlya alatt éltek. Ez a dal számomra az emberi szellem élni akarásának nagyon mély és megrendítő kifejeződése. A Wiegala megható módon fejezi ki a tragédiát és fájdalmat. Finom és költői hangvétele mélyen megérinti a hallgatóságot, és egyúttal emlékeztet minket azokra az emberekre és történetekre, akiknek emlékét ápoljuk ezen az emlékezetes estén.

INGYENES REGISZTRÁCIÓ A KÉPRE KATTINTVA

Egy ilyen eseményen, ami egy tragédiát idéz fel megtehetnénk, hogy csak összegyűlünk és némán emlékezünk. Mégis miért van szükség a zenére, hogy még ilyenkor is dallamok töltsék meg a zsinagógát?

A zene és így az énekhang mindig is az emberiség legősibb eszközei közé tartoztak, hogy kifejezzék a fájdalmat és az örömöt egyaránt. Amikor valaki fájdalmat érez, gyakran énekel, mert úgy gondolja, hogy ezzel ki tudja magából énekelni a fájdalmát, segítve ezzel a nyomasztó érzések leküzdését. Egy dal különleges ereje lehetőséget adhat a fájdalomból való menekülésre. A Wiegala című dal "stille", vagyis a csendről szóló része különösen mélyen hat rám. A csend nagyon erős jelentéssel bír a zene és a szavak világában. Amikor kimondjuk, hogy csend lesz, az szimbolizálhatja az élet kezdetét, vagy a végét is. A zenében a csendet tartani, az az igazi művészet. Az igazán jó zenész számomra az, aki nem csak létrehozza a hangokat, hanem érti és érzi a csend jelentőségét is, képes uralni azt. A csend a Wiegalában például hangsúlyosan emeli ki a döbbenetet. Úgy gondolom, hogy a csend kulcsszó lehet erre az egész megmagyarázhatatlan tragédiára.

Van üzenete a közönség számára, akik eljönnek majd április 3-án?

Soha nem vagyunk egyedül! Ezt egy alapvető fontosságú dolognak tartom. Amikor egymás kezét fogjuk, és együtt lépünk előre, akkor erősek vagyunk. Egyenlők vagyunk abban a hitben, hogy olyan tragédiák, mint amilyen a Holokauszt volt, soha nem szabad, hogy megismétlődjenek, semmilyen formában. Fontos, hogy együtt tudjunk megemlékezni, lelki támogatást nyújtani, és erőt meríteni a közös emlékezésből. Ez a támogatás nem ismer határokat, felekezeti hovatartozástól, nemi identitástól, bőrszíntől vagy származástól függetlenül érvényes.

Zucker-Kertész Lilla