„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek” – Mártírmegemlékezést tartottak Győrben a holokauszt áldozatainak tiszteletére

A Győri Zsidó Hitközség a Győr-Szigeti zsidó temetőben tartotta meg az éves mártírmegemlékezést, amely a 81 évvel ezelőtt elhurcolt és meggyilkolt több mint 5000 zsidó polgár emléke előtt tisztelgett. A megemlékezésen a közösség tagjai, vallási és világi vezetők közösen hajtottak fejet azok előtt, akiknek nem adatott meg, hogy a soá után visszatérjenek szülővárosukba.

Az eseményen Villányi Tibor, a Győri Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédet mondott dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, Pintér Bence, Győr Megyei Jogú Város polgármestere, valamint Hardi Titusz OSB, a Pannonhalmi Főapátság oktatási főigazgatója.

dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

Az emlékbeszédet Totha Péter Joel, vezető tábori főrabbi tartotta, míg a Kél molé ráhámimot Rosenfeld Dániel Imre kántor tolmácsolta a közösségnek.

Dr. Grósz Andor személyes hangvételű beszédében hangsúlyozta: a győri zsidók a város elismert és tevékeny polgárai voltak, akik jelentősen hozzájárultak Győr gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. A holokauszt nemcsak emberéleteket, de jövőt, szellemi és gazdasági gyarapodást is elpusztított:

„A hiány, amit a soá okozott és okoz ma is a magyarságnak, máig is érezhető, felmérhetetlen és számszerűsíthetetlen” – mondta.

Beszéde végén Juhász Gyula szavaival idézte meg a mártírok örök jelenlétét:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek, ők itt maradnak bennünk csöndesen még, hiszen hazánk nekünk a végtelenség.”

Pintér Bence polgármester beszédében a jelenkori társadalmi felelősségvállalásra hívta fel a figyelmet:

„81 évvel ezelőtt több mint 5000 zsidó polgártársunkat hurcolták el Győrből és környékéről, több ezer zsidó polgártársunkat gyilkolták meg. A gyászmegemlékezésen az újra és újra visszatérő fasizmusról beszéltem.”

A városvezető arra figyelmeztetett, hogy a fasizmus nem csupán a múlt egy sötét fejezete, hanem ma is létező veszély:

„Bár gyakran múlt időben beszélünk róla, a valóság az, hogy a fasizmus nem poros emlék, hanem élő veszély.”

Pintér kiemelte, hogy a fasizmus ismérvei – mint az emberi méltóság szelektív kezelése, az erőszak intézményesítése, az állandó ellenségkép fenntartása és a hallgatás kultúrája – ma is felismerhetők, ha van bátorságunk nevükön nevezni a jelenségeket: