Az alapító atyák és anyák nemzedékéhez tartozott, ő volt Izrael első és mindeddig egyetlen női miniszterelnöke, akinek családja a pogromok elől menekült az új világba, aki Wisconsinban lett szocialista cionista, aki évtizedeken keresztül védte és építette Izraelt. Vaslady volt, nagymama és államalapító. Egy kijevi asztalos lányaként született a 19. század végén 1898-ban, ma 122 éve.

Első emléke, hogy apja beszögeli az ajtót pogromra készülődve. Öt éves, amikor a családfő elmegy Amerikába munkát, jobb életet keresni, nem sokkal később a többi családtag is csatlakozhat hozzá.

Wisconsin államban, Milwaukee városában nő fel, a baloldali cionizmus és a jiddis kultúra fellegvárában: ott szívja magába a világnézetet, amelyhez élete végégi hű marad, akárcsak a többiek az alapítók közül. Aligha lehet túlhangsúlyozni az amerikai évek lényegében mindent eldöntő jelentőségét az életében.

Tanárnővé lesz, korán megházasodik, és alig várja, hogy csatlakozhasson a jisuvhoz, elindulhasson a későbbi Izraelbe. Kibucnyikok lesznek, mikor megérkeznek és Golda született vezetőként villámgyorsan bekapcsolódik a közéletbe. A ’30-as évek elején politikai munkát vállal az Egyesült Államokban, gyermekei vele tartanak, férjével elválnak útjaik.

Izrael megalakulásának idején, a mindent eldöntő időkben hatalmas mennyiségű adományt gyűjt az amerikai zsidóktól a születő állam számára, hogy megvédhesse magát támadóitól. Egyike azoknak, akik aláírják a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A Kneszet tagja a kezdetektől, munkaügyi miniszterként a „jóléti állami” modell híve, nagy infrastrukturális beruházásokat visz végig és kiépíti Izrael állami szociális szolgáltatásait.

Külügyminiszterként Afrika gyarmati sorból felszabaduló országai felé fordul, részben azért, mert szövetségeseket keres, részben azért, mert érez némi sorsközösséget a zsidók és a gyarmatosítás áldozatai között.

Egy nagyszabású és hosszú politikai pálya lezárulta után, egy nehéz élet terhével, 71 évesen, betegen tér vissza 1969-ben, Lévi Eshkol halála után, hogy az ország első embere legyen.

Ő volt hivatalban a müncheni olimpia idején, ő rendelte le a tömeggyilkosság megtorlását, ő irányította az országot a jamkiperi háború alatt. A háború áldozatai miatt, amiatt, hogy nem mozgósítottak előbb, felelősnek érezte magát, bár a hivatalos vizsgálat teljes mértékben felmentette: 1974-ben lemondott, Jichák Rabin követte posztján.

Volt még ideje megírni magyarul is olvasható visszaemlékezését, amelynek puritán címe: Életem. Arról a huszadik századi történetről szól, amely kontinenseken és világokon ível át 75 év alatt, arról, hogyan lett egy pogromtól rettegő kijevi ács kislányából a zsidók államának alapítója és miniszterelnöke.

David Ben Gurion – politikailag nem teljesen korrektül – azt mondta róla, hogy ő a legkülönb férfi kormányában. De nőként volt valójában erős és gyengéd, bátor és együttérző. A zsidó nép nagymamája és az izraeli politika Vasladyje.

Egyszóval ő volt Golda Meir.