Zsidó kereskedők terjesztették el Makó hagymáját

Szabó Imre / Délmagyarország

Először tartottak zsidó kulturális fesztivált vasárnap Makón. A legtöbb érdeklődőt a kóser konyha vonzotta, de volt városnéző séta és klezmerkoncert is.

Azért hatódtam meg könnyekig, mert a szüleim jutottak eszembe. Ha már ők nem lehetnek itt, legalább azt jó látni, hogy most milyen sokan jöttek el – mondta tegnap Báron Zsuzsa ügyvéd, a helyi zsidó közösség képviselője az első makói zsidó kulturális nap megnyitója után, a Hagymaház előtt.

Hozzátette, őket mindig szeretetre és megértésre nevelték, és mindenkinek örülnek, aki akár csak kíváncsiságból is eljön a rendezvényre. A városban most először tartottak ilyen rendezvényt.

A Hagymaházban kiállítás nyílt a makói zsinagógák történetéről, Urbancsok Zsolt, a Kecskeméti Ármin Egyesület vezetője a zsidósághoz köthető makói emlékhelyeket végigjáró sétára hívta az érdeklődőket. Ő azt mondta, a cél az, hogy a zsidóság kultúráját, hagyományait minél többen megismerjék.

Volt táncház és színielőadás is, a legtöbb embert azonban minden bizonnyal a Hagymaház előtti téren tartott kóser gasztronómiai bemutató vonzotta. A lapunkból is jól ismert gasztroblogger-szakácskönyvíró, Libor Mária tej nélküli szombati kalácsot, hanukai fánkot és humuszt, azaz csicseriborsókrémet készített segítőivel. Azt mondta, ezek olyan ételek, amelyeket ő egyébként is gyakran készít otthon, és bármelyik háziasszony követheti a példáját.

A kóstolóba mi is beszálltunk – érdemes volt. A zsidó fesztivál este a Budapest Klezmer Band nagy sikerű koncertjével zárult, ami egyben a nyári zenés fesztivál nyitánya is volt.

A városban a krónikák szerint 1740-ben telepedtek meg az első zsidók. Makót régen Kis-Jeruzsálemnek is hívták, olyan népes és színes izraelita közösség lakta. A zsidó kereskedőknek nagy szerepük volt például abban, hogy a makói hagyma világhírű lett.

A közösség létszáma a vészkorszakot követően – akkor 1200 makói zsidót gyilkoltak meg – lecsökkent, a rendszerváltás idejére pedig a hitközség is megszűnt. Ma nagyjából tucatnyira becsülhető a magukat izraelitának vallók száma.

Az ortodox zsinagógát a teljes pusztulástól ugyan az utolsó pillanatban sikerült megmenteni, azóta is emlékhelyként működik, a neológ izraelita templom azonban már csak a Csanád vezér téren felállított emlékjel sziluettjén létezik.