Thomas Kuhn, a paradigmaváltás felfedezője

Thomas Samuel Kuhn, amerikai tudománytörténész és a tudományok filozófusa volt, akinek vitatott 1962-es könyve, A tudományos forradalmak szerkezete, rendkívül befolyásos volt mind akadémiai, mind azon kívüli körökben. Bevezette a „paradigmaváltás” fogalmát, amely azóta központi kifejezéssé vált. 1922. július 18-án született az Egyesült Államokban.

Volt már olyan, hogy valami igazán okosat akartak mondani arról, hogy ezentúl valami másképpen lesz és bedobták azt a szót, hogy „paradigmaváltás”? És eszükbe jutott közben, hogy ezt kinek köszönhetik és valójában mit jelent? A válasz egy óriási zsidó tudományfilozófus, Thomas Kuhn műve.

Egy 40 éves, „rendes” természettudósból tudománytörténésszé és tudományfilozófussá vált, roppant jól képzett zsidó fiatalember közzétett 1962-ben egy olyan munkát, amelyről ránézésre kevesen mondták volna meg, hogy elképesztő „bestseller” lesz, az volt ugyanis a címe, hogy A tudományos forradalmak szerkezete és azzal foglalkozott, hogyan alakult a tudományos tudás sorsa, mikor, mit és miért tekintettek igaznak a természettudományok művelői.

Arra a meglepő belátásra jutott, hogy az, mikor mi számít természettudományosan igaznak, részben megállapodás kérdése, a tudományos közösség konszenzusáé: ez az előfeltevés-rendszer egy idő után annyi mindent nem tud már megmagyarázni a jelenségek közül, hogy tarthatatlanná válik, ilyenkor újat kell kialakítani helyette, és ami addig tudománytalan képtelenségnek számított, hirtelen elfogadottá, forradalmi belátássá lesz. Ezek a tudományos forradalmak, amelyek beláttatják velünk, hogy a tudományos tudás nem csak egyre gyarapodik, hanem időről időre teljes mértékben átrendeződik. A paradigmaváltás, bevett szellemességgel, paradigmaváltást eredményezett a tudományfilozófiában és ragályként terjesztette el a paradigmaváltás kifejezést.

Kuhn 20 évvel ezelőtt halt meg, 74 évesen, és ha az elméletét vagy akár a nevét nem is ismeri mindenki, ez a zseniális szó teljesen egyformán és demokratikusan mindenkié.