Terhesség és születés koncentrációs táborban

Faragó Vera / Mazsihisz

„Új reményt kaptunk tőlük”

Ezen a címen nyílt kiállítás a dachau-i koncentrációs tábor területén található emlékhelyen a tábor felszabadulásának 65. évfordulója alkalmából.

A kiállítás az utolsó magyarországi transzportokkal Németországba deportált hét magyar terhes nőről szól, akik a csodával határos módon életben maradtak, megszültek és gyermekeikkel együtt túlélték a borzalmakat. A kiállítás megnyitóján ketten a még élő anyukák közül és öten az ott születettek közül személyesen is megjelentek.

Bár a terhesség és a szülés nem volt ritka a koncentrációs táborokban, a nőket és a gyermekeiket legtöbbször megölték.

Deportálásuk pillanatában egyikük sem tudta, hogy terhes. Terhességük felfedezésével azonban megkezdődött versenyfutásuk az idővel: vajon meddig lehet a terhességet eltitkolni az SS előtt?

Ugyanebben az időben öt magyar terhes nőnek Buchenwald egyik altáborában már nem volt ilyen szerencséje, őket visszaküldték Auschwitzba és megölték őket.

A hét terhes nő egyike, Miriam mesélte el a következő történetet: Auschwitzban volt még, amikor a hangosbemondón hallotta, hogy minden terhes nő álljon ki, mert dupla élelmet kapnak…. Miriam valami belső sugallatra hallgatva az utolsó pillanatban nem állt ki. Kétszáz terhes nő ment aznap a krematóriumba.

terhess__g__ssz__let__s_3.jpg

Miriam és Éva 4-5-hónapos terhesen, de egymásról még ekkor mit sem tudva, Augsburgba kerülnek, ahol valamelyest emberibb volt a bánásmód, tisztálkodni lehetett és az élelmezés is tűrhető volt. 1944 novemberében, már többszörös véletlenek sorozatának eredményeként, mind a hét terhes nő Kaufering-1-ben, egy München közeli bajor kisvárosban volt, már jócskán domborodó hassal – a Harmadik Birodalomban, elvben esélytelenül.

Éva így eleveníti fel a 65 évvel ezelőtti eseményeket: ”Kétszer álltam Auschwitzban Mengele előtt és mindkétszer túléltem. Másodszor a mellembe markolt, hogy van-e tejem. Talán sejtette, talán már nagyobbak voltak a melleim.”

A szintén deportált nagykállói születésű dr. Vadász Ernő orvos-nőgyógyász működik közre a szüléseknél – minden orvosi műszer nélkül, katasztrofális higiéniai körülmények között, a háború utolsó heteiben az SS hallgatólagos beleegyezésével.

Az első gyerek 1944. december 8-án született, egy kisfiú. Erzsi, az anyuka segít a többiek szülésénél is. 1945. márciusig még két fiú és négy lány született – mindannyian egészségesen! Az anyák a szülőágyról a vagonokba mentek hullákat cipelni, vagy a mosodába, ahol szintén nem kímélték őket. Valahogy valaki közülük mindig a gyerekekkel lehetett, egymás gyermekeit szoptatták.

A foglyok körében, a pusztulás és a halál torkában leírhatatlan hatása és üzenete volt az új életek születésének.

Az anyák és gyermekeik csodával határos módon túlélték a Kaufering-1 tábor brutális kiürítését is. A dachau-i tábor felszabadításakor az újszülött gyermekek édesanyjukkal, valamennyi felszabadított fogollyal együtt elmondhatatlanul piszkosak és tetvesek voltak.

kaufering.jpg

Túlélésük valóságos csoda volt – nyilatkozta Eva Gruberova, a kiállítás egyik kurátora. Ez sokszor komoly problémát jelentett a gyerekek születési anyakönyvi kivonatának kiállításánál, mert nem akarták elhinni, hogy létezik gyerek, aki túlélte a Holokausztot – emlékezik vissza Georg Legmann, az első gyermek, aki Kaufering-1-ben, Dachau egyik külső táborában született, és aki ma marketingprofesszor Brazíliában.

A kiállítás további erénye, hogy a táborban született hét gyermek és családjuk történetén túl, szélesebb történelmi kontextusba (is) helyezi a nők üldöztetésének történetét a Harmadik Birodalomban.

A kiállítás vándorkiállításként is funkcionál. Tervezik, hogy a kiállítás 2010 októberéig tartó nyitva tartását követően azokban az országokban is látható lesz, ahol a túlélő gyermekek élnek, Izraelben, Magyarországon, Csehországban és Brazíliában.

Az archív képek 1945-ben készültek melyeken a gyerekek és az anyukák láthatok