A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében közösen lép színpadra Sass Sylvia operaénekes és Hauser Adrienne zongoraművész a Goldmark teremben szeptember 14-én, csütörtökön este 6 órától. Estjük első felében Camille Saint Saëns: Sámson és Delila című művéből hallhatunk részleteket, míg a koncert második része Robert Schumann műveiből áll. A különleges esemény kapcsán Sass Sylvia Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja válaszolt kérdéseinkre.
Az ön számára mi a közös Saint-Saëns-ban és Schumann-ban, mármint azon kívül, hogy a zenéjük páratlan? Mit gondol, miért fontos és érdekes e két szerző műveit egy este folyamán meghallgatni?
Az est műsorának összeállítása nagy kihívás volt számomra. Két „sorsfordító” nőalak, Delila és Heródiás áriái után, úgy éreztem, meg kellene mutatnom a női lélek legfinomabb rétegeit, melyhez Schumann művei adtak ihletet.
Mi az, ami leginkább megragadta a Sámson és Delilában? A három híres ária (Bosszú, Tavasz, Csók) közül melyik a kedvence, és miért?
Különleges színészi lehetőség megmutatni Delila különböző arcait. Az úgynevezett „bosszú” ária az egyetlen, melyben kitűnik Delila igazi egyénisége. A másik két ária, hízelgő kedvességével, szinte kígyóként tekeredik az áldozatra. Mindegyiket remekműnek tartom… S igyekszem híven megmutatni Delila sokszínűségét.
Ha kikapcsolódásképpen hallgat zenét, akkor szokott Schumannt is hallgatni? Melyik a legkedvesebb műve az ön számára?
Schumann nagyon közel áll hozzám, többször is énekeltem az Asszonyszerelem asszonysors című ciklusát, azt hiszem, kevés mű van, amely ennyire finoman kifejezi egy női lélek rezdüléseit.
Mit gondol a jiddis népzenéről, egyáltalán, szereti a népzenéket? A magyar népzenét például?
Igen, szinte minden koncertem végén egy magyar népdalt szoktam elénekelni ráadásként. Olyan a népek zenéje, mint egy színes virágcsokor, minden nép a zenéjével hozzáad egy új virágot, egy különleges új színt. Arról nem beszélve, hány zeneszerző kiapadhatatlan forrásként éli meg a népzene szépségét, sajátos ritmusát.
Eddig a klasszikusokról kérdeztem, de szeretném megkérdezni, hogy kedveli-e a kortárs komolyzenét? Szereti-e a kísérletező, extrém műveket, vagy inkább a nagy klasszikusok állnak önhöz közelebb?
Tiszteltem mindig az útkeresést. Annak idején magam is több kortárs bemutatót énekeltem az Operaházban. Legutóbb egy Eötvös-opera premierjét láttam A szerelemről és más démonokról címmel, melyet kitűnő alkotásnak tartok. Fontos, hogy új művek szülessenek, hiszen ez viszi tovább a nagy elődök fonalát.
K. Zs.
