A londoni East End szegény munkás-zsidói közé születik Donald Blackstone néven, orosz zsidó emigránsok ötödik gyermekeként. Volt kifutófiú, „zenei segédmunkás” és standup-komikus, mielőtt a James Bond-filmeknek és Michael Jacksonnak írt volna szöveget, Webberrel csinált volna musicalt és megkapta volna az Oscart, a Golden Globe-ot és a Tony-díjat.
1938 június 21-én látta meg a napvilágot az East Enden, a szegény bevándorló zsidók városnegyedében. Szülei textilesek voltak, édesapja munkás, anyukája kiskereskedő.
Zeneipari karrierjét kifutófiúként kezdte el egy kiadónál, később pedig olyan zenészfiúként dolgozott, aki a kedves vevőjelöltnek előzékenyen lejátszotta, előénekelte az épp futó, slágergyanús dallamokat, hogy a kedves vevő tudjon méltóztatni választani. Korán megtanulta, hogy a zeneipar és a szövegírás csak igen csekély részben ihlet, jóval nagyobb részében tisztességes, megbízható minőségű iparosmunka és ő aztán egész életében csak első osztályú terméket produkált a kedves vevő számára. Hozták az anyagot, a zenét Andrew Lloyd Webbertől Charles Aznavourig, ő pedig szorgalmasan ráírta a tökéletesen adekvát szövegeket. A szövegíráshoz szükséges további képességeit standup-komikusként szedte magára.
Dolgozott Matt Monro, a brit Frank Sinatra menedzsereként és később dalokat is írt számára, a kontinensen futó dalokhoz illesztett angol szövegeket.
Filmzene-író karrierjét James Bond, a brit titkosügynök hozta el a Tűzgolyó című Bond-mozitól kezdve, évtizedeken át, Sean Connerytől Roger Moore-on keresztül egészen Pierce Brosnanig. Oscart azonban az Elza, a vadon szülötte című oroszlánkölykös film főcímzenéjéért kapott.
Az 1972-es horrorfilm, a Ben általa írt főcímdalát pedig Michael Jackson énekelte. Ben a címe Jackson második stúdióalbumának is ugyanebből az évből.
Musicalben Webberrel működött együtt, és amikor nem, akkor Billy Wilder (Van, aki forrón szereti, Legénylakás, Sabrina stb, neki holnap lesz a szülinapja) Alkony sugárút-jából írt musicalt Christopher Hamptonnal és megnyerte vele a legjobb szövegkönyvnek járó Tony-díjat.
A Jewish Chronicle 2013-as portré-interjúja szerint szerény, kedves figura, aki minden héten eljár biliárdozni a klubjába, akit a munka tart még mindig fiatalon, és aki több mint 50 éve él együtt feleségével, Shirleyvel. És aki soha nem felejtette el azt a közeget, amelyikből érkezett, az East End szegény, menekült askenázi zsidóit: szerinte ez, a múltja az, amely vigyázott rá és nem engedte, hogy önimádó és nagyképű legyen. „Soha nem sajátítottam el a gazdagok ízlését” – mondta a Jewish Chronicle riporterének három éve. Habitusa, hűsége nem változott, lélekben soha nem költözött el az East Endről. Megmaradt Donald Blackstone-nak.
