A
nemzeti ünnep és a hűség története: a magyar zsidók és Magyarország.
Nemzeti ünnepeink emlékezetét, a forradalmakat, a szabadságharcokat
keresztül-kasul átszövik a magyar zsidó szabadsághősökről szóló történetek – Jókai
vallomásaitól az Auschwitzot megjárt Angyal István magasztos, ’56-os
hősiességéig és tovább. Fontos erre is emlékeznünk Magyarország „születésnapján”.
Szent István király intelmei Imre főhercegnek írt levelében az
idegenek, a vendégek befogadásáról és gyámolításáról a 21. században is
megfontolandó tanácsokat ad: „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán
állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a
római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római
királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma
bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. (sic) Mert az egy nyelvű és egy szokású
ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket
jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben
tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit
építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt
szenvedne országod”.
A zsidókkal való együttélés ezer éves története során
aztán voltak uralkodók, akik befogadással, letelepítéssel megfogadták első
királyunk tanácsait, s voltak akik a zsidók üldöztetése, kirekesztése mellett döntöttek.
A viszontagságos évszázadokat követően a magyar zsidóság története
a 19. században kapcsolódik össze igazán a magyar nép történetével, éppen a
nacionalizmus századában, amikor István király kultusza sok tekintetben
megerősödött. A szabadságharc eltaposását követően – „ősi szokás szerint a hőst legázolják nyers, állati hatalmak” - foglalta
össze a magyar szabadságot gyászoló versében Heinrich Heine, a nagybeteg, zsidó
forradalmár költő. Augusztus 20-át sem volt szabad egy darabig ünnepelni, majd a
kiegyezés után, a dualizmus alatt az ünnep jelentőségében egyre nőtt, hogy később
maga Ferenc József nyilvánítsa munkaszüneti nappá augusztus 20-át. Ebben az
időszakban adatik meg végre a teljes jogegyenlőség a Monarchia zsidó
polgárainak, ezekben az években nyílnak meg előttük a legkülönbözőbb karrierpályák,
lesznek nagyvállalkozók, főhivatalnokok, szabad értelmiségiek, államtitkárok, a
Szent István-i Magyarország eszméjének lelkes hívei.
A Trianon utáni magyar állam felmondja ezt a szövetséget.
A
történet kezdeti időszakában még a konzervatív arisztokrácia lelkiismeretes
politikusainak antifasizmusa, a Kállay-kormány zsidókat is óvni próbáló
politikája próbálta sikertelenül ellensúlyozni azt a folyamatot, mely a
holokauszthoz vezetett.
A hűség története 1945-ben mégis folytatódott tovább.
A túlélő magyar
zsidóság tekintélyes része Magyarországon maradt. Itt maradt és ma is itt él,
dolgozik az országban, az országért, vagyis minden napja egyfajta vallomás egy
különleges, a történelem viharai után talán szürreális hűségről. S nekünk
zsidóknak közben megadatott a Teremtőtől egy különleges ajándék: két országot
is hazánknak nevezhetünk.
Augusztus 20-a magyar zsidók ünnepe is.
Magyarország ezer
esztendeje áll fenn a történelemben, s mi zsidók 2020-ban is bízunk abban, hogy hosszú távú, európai életkörülményeket
és otthont nyújt számunkra a jövőben. Ünnepelje minden magyar állampolgár
békében az államalapítás napját!
Boldog születésnapot, Magyarország!
A Szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke