A volt szegedi téglagyári gettónál emlékeztek vasárnap a 72 éve elhurcolt szegedi zsidókra.
Az 1944-ben elhurcolt szegedi zsidók hiányát nemcsak közösségünk, hanem a város és az ország is érzi. Előbb a munkájukat, majd az életüket vették el. Kiirtásukat német nyomásra, de a magyarok követték el – mondta Lednitzky András a magyar holokauszt szegedi és Szeged környéki áldozatai deportálásának 72. évfordulóján a volt téglagyári gettó előtti Holokauszt Emlékoszlopnál.
A Szegedi Zsidó Hitközség elnöke azt mondta, ma is vannak olyanok, akik ismeretek híján gyűlölködnek ellenünk. Fokozódik az országban az antiszemitizmus, ami Szegeden és környékén szerencsére nem érződik – közölte Lednitzky. Juhász Tünde Csongrád megyei kormánymegbízott azt mondta, emlékezni kell az értelmetlen gyűlöletre, hogy soha ilyen ne forduljon elő többet. A kormány az emlékezés jegyében hozta létre többek között a Holokauszt Emlékközpontot.
Kiss Henriett, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) alelnöke azt mondta, hogy Szegeden példásan élt együtt magyar és zsidó az 1930-as években, de másfél hónap alatt minden összedőlt 1944-ben. – A szegedi Anna vizet Patzauer Dezső kislányáról nevezte el. Ez a másfél hónap az oka annak, hogy Patzauer Dezső nem boldog szegedi polgár, hanem torontói holokauszt túlélő lett – mondta Kiss Henriett. Salamon István főorvos a túlélők nevében beszélt, négy évesen őt is a téglagyári gettóból deportálták, de szerencsésen hazatért a haláltáborból.
Az emlékezés végén megkoszorúzták az emlékoszlopot és Markovics Zsolt szegedi főrabbi vezetésével egy kaddist, azaz szent imát mondta el a jelenlévők az elhunytakért.
