Gondjai lehetnek
Izraelben annak, akik házasodni akar, ám választottját a halacha – a zsidó
vallási törvény – szerint nem számít zsidónak – vagy annak, aki maga nem számít
annak, viszont a jövendőbelije zsidó. Rabbi nem esketi meg, polgári házasság
pedig nincs Izraelben. Kepecs Ferenc írása.
Egész Izrael
ujjongott, amikor fiatal sportolója, Artem Dolgopyat győzött Tokióban a férfi
művészi torna szakágban, megszerezve ezzel a zsidó állam történetének második
olimpiai aranyérmét. Aztán megszületett a harmadik is, melyet Linoy Ashram
szerezte női ritmikus gimnasztikában. Odahaza mindkét sportolót nemzeti hősként
fogadták, de Dolgopyat győzelme kapcsán viták robbantak ki. Mert hogy a
fiatalember anyja, Angela asszony rádióinterjújában elpanaszolta: Artem lehet
nemzeti hős, de házasodni nem tud Izraelben. Márpedig – mondta az asszony – ő
már nagyon szeretne unokákat.
A zsidó államban
ugyanis csak az ugyanazon valláshoz tartozó párok házasodhatnak. Márpedig a 24
éves Dolgopyat – aki családjával 12 évesen Ukrajnából vándorolt be Izraelbe –
halachikusan nem zsidó. Mert hogy csak az apja az, az anyja nem, holott
vallásjogilag csak az számít zsidónak, akinek az anyja az. Izraelben – mivel
nincs polgári esketés – annak, aki házasodni akar, a boldogító igent rabbi,
(muszlimok és keresztények esetében imám, illetve pap) előtt kell kimondania.
Azok a rabbik pedig, akiket a konzervatív Főrabbinátus felhatalmaz az
esketésre, nem csak a különböző vallású pároktól tagadják meg a házasságkötés
lehetőségét, hanem az azonos neműektől, az ateistáktól, illetve a kohénoktól (a
régi papi rendből származó férfiaktól) is, amennyiben elvált asszonyt akarnának
elvenni.
A polgári házasság
hiánya példa nélküli a világ demokratikus országaiban. Az izraeliek többsége –
a felmérések szerint 60-70 százalékuk – szívesen változtatna is a helyzeten, ám
ez a szándék az elmúlt évtizedekben rendre meghiúsult az ortodox pártok
ellenállásán. Így aztán a különböző felekezetű házasulandóknak – jó zsidó módra
– kerülőutat kell keresniük. Ilyen például az, ha külföldön kelnek egybe, mivel
az Izraelen kívül kötött frigyeket a zsidó állam automatikusan elismeri. Ebből
a célból évente körülbelül kilencezer pár utazik külföldre, többnyire a közeli
Ciprusra. És természetesen arra is van lehetőség, hogy a halachikusan nem zsidó
menyasszony vagy vőlegény betérjen a zsidó vallásba, ám ez tanulmányokkal egybekötött
hosszú folyamat, melyet nem mindenki vállal. Dolgopyat anyja rádióinterjújában
például elmondta, hogy fiának – a feszített ütemű olimpiai felkészülés miatt –
sem az áttérésre, sem a ciprusi kirándulásra nem volt ideje. (Arról nem is
szólva, hogy a járvány miatt jó ideig nem is utazhatott.)
Dolgopyat helyzete
leginkább azért ironikus, mert őt a halachikus előírásoknak nem is kellene
zavarniuk. Hiszen a menyasszonyát, a fehérorosz Maria Sakovichot, aki sem apai,
sem anyai ágon nem zsidó, egy keresztény pap közreműködésével bármikor
feleségül vehetné. (Saját „felemás” származása tehát éppen, hogy megkönnyítené
számára a dolgot!) A bökkenő az, hogy a fiatalember, aki magát öntudatos
izraelinek és zsidónak érzi, minden áron zsidó esküvőt akar.
Dolgopyatnak és
menyasszonyának esete vihart keltett Izraelben. Hogy lehetséges az – kérdezték
az emberek - hogy a fiatalember Tokióban fölállhatott a dobogó legfelső fokára,
olimpiai aranyérmet és dicsőséget szerezhetett hazájának, ám ugyanez a haza nem
teszi lehetővé számára elemi polgári jogának, a meggyőződése szerinti
házasságkötésnek a gyakorlását. Dolgopyat esete ráirányította a figyelmet arra
a régi visszásságra, hogy ezer meg ezer számra vannak olyanok, akik a zsidó
államban dolgoznak, adóznak, katonáskodnak, s ha kell fegyverrel a kézben is
harcolnak érte, ám házasság lehetőségét megtagadják tőlük. Jair Lapid izraeli
külügyminiszter is felháborodásának adott hangot a helyzet kapcsán és ígéretet
tett arra, hogy mindent meg fog tenni a polgári házasság bevezetéséért.
De nem mindenki
ért egyet vele. Mint láttuk, a lakosság vallásosabb harminc-negyven százaléka
ellenzi a változást – főleg az ortodox rabbik és pártok hatására. Ami pedig
Dolgopyat ügyét illeti, Arje Deri, az ortodox Sasz Párt elnöke ezt a felháborodást
keltő nyilatkozatot tette: „Attól, hogy valaki megnyer érmet, még nem válik
zsidóvá”. (Deri hosszú időn át a belügyminiszteri tisztséget töltötte be, s
ezért személyesen is felelős volt a képtelen helyzet fennmaradásáért.) A
polgári házasság bevezetésének – és általában az ultraortodox befolyás
visszaszorításának - a hívei mindenesetre reménykednek, hiszen a szélsőségesen
vallásos pártok hosszú évtizedek után most először maradtak ki a
kormánykoalícióból. A baj csak az: nem biztos, hogy ez a rendkívül vegyes
összetételű koalíció elég szilárd egy ilyen horderejű változtatás
keresztülviteléhez. A polgári házasság bevezetése mindenesetre nem szerepel a
prioritásai között.