Nem házasodhat Izraelben az olimpiai aranyérmes

Gondjai lehetnek Izraelben annak, akik házasodni akar, ám választottját a halacha – a zsidó vallási törvény – szerint nem számít zsidónak – vagy annak, aki maga nem számít annak, viszont a jövendőbelije zsidó. Rabbi nem esketi meg, polgári házasság pedig nincs Izraelben. Kepecs Ferenc írása.

Egész Izrael ujjongott, amikor fiatal sportolója, Artem Dolgopyat győzött Tokióban a férfi művészi torna szakágban, megszerezve ezzel a zsidó állam történetének második olimpiai aranyérmét. Aztán megszületett a harmadik is, melyet Linoy Ashram szerezte női ritmikus gimnasztikában. Odahaza mindkét sportolót nemzeti hősként fogadták, de Dolgopyat győzelme kapcsán viták robbantak ki. Mert hogy a fiatalember anyja, Angela asszony rádióinterjújában elpanaszolta: Artem lehet nemzeti hős, de házasodni nem tud Izraelben. Márpedig – mondta az asszony – ő már nagyon szeretne unokákat.

A zsidó államban ugyanis csak az ugyanazon valláshoz tartozó párok házasodhatnak. Márpedig a 24 éves Dolgopyat – aki családjával 12 évesen Ukrajnából vándorolt be Izraelbe – halachikusan nem zsidó. Mert hogy csak az apja az, az anyja nem, holott vallásjogilag csak az számít zsidónak, akinek az anyja az. Izraelben – mivel nincs polgári esketés – annak, aki házasodni akar, a boldogító igent rabbi, (muszlimok és keresztények esetében imám, illetve pap) előtt kell kimondania. Azok a rabbik pedig, akiket a konzervatív Főrabbinátus felhatalmaz az esketésre, nem csak a különböző vallású pároktól tagadják meg a házasságkötés lehetőségét, hanem az azonos neműektől, az ateistáktól, illetve a kohénoktól (a régi papi rendből származó férfiaktól) is, amennyiben elvált asszonyt akarnának elvenni.

A polgári házasság hiánya példa nélküli a világ demokratikus országaiban. Az izraeliek többsége – a felmérések szerint 60-70 százalékuk – szívesen változtatna is a helyzeten, ám ez a szándék az elmúlt évtizedekben rendre meghiúsult az ortodox pártok ellenállásán. Így aztán a különböző felekezetű házasulandóknak – jó zsidó módra – kerülőutat kell keresniük. Ilyen például az, ha külföldön kelnek egybe, mivel az Izraelen kívül kötött frigyeket a zsidó állam automatikusan elismeri. Ebből a célból évente körülbelül kilencezer pár utazik külföldre, többnyire a közeli Ciprusra. És természetesen arra is van lehetőség, hogy a halachikusan nem zsidó menyasszony vagy vőlegény betérjen a zsidó vallásba, ám ez tanulmányokkal egybekötött hosszú folyamat, melyet nem mindenki vállal. Dolgopyat anyja rádióinterjújában például elmondta, hogy fiának – a feszített ütemű olimpiai felkészülés miatt – sem az áttérésre, sem a ciprusi kirándulásra nem volt ideje. (Arról nem is szólva, hogy a járvány miatt jó ideig nem is utazhatott.)

Dolgopyat helyzete leginkább azért ironikus, mert őt a halachikus előírásoknak nem is kellene zavarniuk. Hiszen a menyasszonyát, a fehérorosz Maria Sakovichot, aki sem apai, sem anyai ágon nem zsidó, egy keresztény pap közreműködésével bármikor feleségül vehetné. (Saját „felemás” származása tehát éppen, hogy megkönnyítené számára a dolgot!) A bökkenő az, hogy a fiatalember, aki magát öntudatos izraelinek és zsidónak érzi, minden áron zsidó esküvőt akar.

Dolgopyatnak és menyasszonyának esete vihart keltett Izraelben. Hogy lehetséges az – kérdezték az emberek - hogy a fiatalember Tokióban fölállhatott a dobogó legfelső fokára, olimpiai aranyérmet és dicsőséget szerezhetett hazájának, ám ugyanez a haza nem teszi lehetővé számára elemi polgári jogának, a meggyőződése szerinti házasságkötésnek a gyakorlását. Dolgopyat esete ráirányította a figyelmet arra a régi visszásságra, hogy ezer meg ezer számra vannak olyanok, akik a zsidó államban dolgoznak, adóznak, katonáskodnak, s ha kell fegyverrel a kézben is harcolnak érte, ám házasság lehetőségét megtagadják tőlük. Jair Lapid izraeli külügyminiszter is felháborodásának adott hangot a helyzet kapcsán és ígéretet tett arra, hogy mindent meg fog tenni a polgári házasság bevezetéséért.

De nem mindenki ért egyet vele. Mint láttuk, a lakosság vallásosabb harminc-negyven százaléka ellenzi a változást – főleg az ortodox rabbik és pártok hatására. Ami pedig Dolgopyat ügyét illeti, Arje Deri, az ortodox Sasz Párt elnöke ezt a felháborodást keltő nyilatkozatot tette: „Attól, hogy valaki megnyer érmet, még nem válik zsidóvá”. (Deri hosszú időn át a belügyminiszteri tisztséget töltötte be, s ezért személyesen is felelős volt a képtelen helyzet fennmaradásáért.) A polgári házasság bevezetésének – és általában az ultraortodox befolyás visszaszorításának - a hívei mindenesetre reménykednek, hiszen a szélsőségesen vallásos pártok hosszú évtizedek után most először maradtak ki a kormánykoalícióból. A baj csak az: nem biztos, hogy ez a rendkívül vegyes összetételű koalíció elég szilárd egy ilyen horderejű változtatás keresztülviteléhez. A polgári házasság bevezetése mindenesetre nem szerepel a prioritásai között.