Furcsa, de tényleg nagy magyar zeneszerzőről van szó, a könnyűnek hívott műfaj nagy magyar zeneszerzőjéről, akinek a dallamai, a motívumai nemzetként kötnek össze minket, az Omegától az LGT-n át a Padlásig, a Képzelt riportig, amelyet csak a dalok tartanak bent az emlékezetben, a Nagy utazásig, amely nélkül nem csak Gyuszi bácsi, a néha zsidó vállfaárus története volna immár felidézhetetlen, hanem mindannyiunké, sok generációé.
Szerény óriás, nem lehet jól ünnepelni, kedves virtuóz, zseniális mackó, csodálatos zenész, korszakos komponista, kedves ember, jó hallgatni, jó ránézni.
Ennyire szorgalmas, alázatos, gazdag életet nézve, ennyi ihletet és csendes húzódozást, amelyről úgy tűnik, mintha százötven év alatt pakolták volna össze, annyira sok, annyira sokféle, annyira könnyed és komoly és mély és érzelmes és visszafogott, szóval ilyen életekkel szembesülve ki vitatná ezentúl, hogy az élet nagy utazás és nem halunk meg. Vagy legalábbis nagyon ritkán.
Isten éltesse Presser Gábort százhúsz boldog éven át, boldog születésnapot.