Így készül a tökéletes hanukai fánk

A hamarosan ránk köszöntő ünnep elengedhetetlen kelléke a frissen sült hanukai fánk lekvárral a közepén és porcukorral meghintve. Cikkünkben adunk pár tippet annak érdekében, hogy ha nem is tudjuk megközelíteni a nagyik legendás fánkkölteményeit, de azért mi se valljunk szégyent a nagy művel. A lakás napokig olajszagú lesz, de nem baj – az édes olaj illata nagyon is passzol a hanuka ünnepéhez.

A jeruzsálemi Szentély újraavatásának és az ott talált csodaolaj emlékére a következő napokban olajban sült ételekben tobzódik a zsidó gasztronómia. Hanuka legjellegzetesebb édessége a fánk, amely egyáltalán nem egészséges, viszont elképesztően finom, szóval egyszer az évben megengedhetjük magunknak azt a nagy mennyiségű olaj- és cukorbevitelt, amivel a mértéktelen fánkfogyasztás együtt jár. 

De hogyan kell tökéletes hanukai fánkot sütni? 

Az első és legfontosabb, hogy a kezdeti kudarcok ne szegjék kedvünket, a fánksütés ugyanis – annak ellenére, hogy nem bonyolult – számos buktatót hordoz magában, s ha még kezdő fánksütők vagyunk, s nem figyelünk az apró részletekre, akkor könnyen beleszaladhatunk pár apró hibába. Alább megadunk egy általános receptet, amely kiindulási alapnak jó lesz, viszont előre felhívjuk a figyelmet arra, hogy vannak olyan konyhai fogások, amikhez a siker érdekében ragaszkodnunk kell. 

Minden étel olyan lesz, amilyen az alapanyagok minősége. Rossz minőségű alapanyagokkal nem lehet csodát tenni, ezt a zsidóság több ezer éve tudja. Főszabályként tartsuk magunkat ehhez. 

Először is: lehetőleg frissen vásárolt lisztet használjunk, s ne olyat, ami már egy-két hónapja vár a sorára a spájzban. A lisztet érdemes átszitálni felhasználás előtt, mert jót tesz a tésztának, levegősebb, könnyebb, lágyabb lesz tőle.

Másodszor: ha a tojást a hűtőben tároljuk, akkor felhasználás előtt két-három órával vegyük ki onnan, mert egészen másképp viselkedik a liszttel a hideg tojássárgája, mint a szobahőmérsékletű.

Harmadszor: csak jó minőségű olajat használjunk. Ha annak az iskolának a hívei vagyunk, amely szerint a friss olajba érdemes kevéske használt olajat is önteni, akkor erről a szokásunkról ne mondjunk le. Viszont ügyeljünk arra, hogy a friss olajhoz olyan használt olajat öntsünk, amelyben előzőleg nem húsos és nem sós ételeket sütöttünk.

Negyedszer: akár kóser tejet használunk, akár nem (mi természetesen a kósert preferáljuk), arra ügyeljünk, hogy minél zsírosabb legyen. Nem egészséges, ezt tudjuk, de a fánktészta a sovány tejet nem kedveli.

Ötödször: a hűtőnk valamelyik rekeszében fél éve elrejtett élesztőnek intsünk búcsút, és csakis friss élesztővel dolgozzunk. 

S most jöjjön a recept

Adagokat nem adunk meg, mert mindenki annyit süt, amennyit jónak lát – a tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy fánkból hiába sütünk rengeteget, mégis kevés lesz. De azért gyakoroljunk.

Hozzávalók: jó minőségű finomliszt; szobahőmérsékletű, lehetőleg minél zsírosabb tej; szobahőmérsékletű tojás; só; egy kis friss vaj; reszelt citromhéj és persze lekvár. A kelesztéshez jó minőségű élesztő, langyos tej, cukor, só. 

Először az élesztőt morzsoljuk össze, adjunk hozzá tejet, cukrot, sót, tegyük meleg helyre és hagyjuk magára. Kapcsoljuk be a sütőt, és melegítsük elő kb. 30-40 fokra.

Utána az átszitált liszthez tegyük hozzá a tojássárgáját (legalább három-négy darabot), a csöppnyi vajat, kevés sót, lisztet, tejet, reszelt citromhéjat és dolgozzuk össze. Keverjük hozzá a megkelt élesztőt, dolgozzuk el, aztán dagasszuk a tésztát, ameddig szükségesnek látjuk. Ez legalább negyedóra, de inkább félóra lesz, ne spóroljuk meg. Ha kész, a tésztét takarjuk le konyharuhával és tegyük be a 30-40 fokra előmelegített sütőbe kb. egy órára. 

Amíg kel, addig ne nyitogassuk a sütő ajtaját, mert ezt nem szereti a fánk és neheztelni fog. Kb. egy óra múlva vegyük ki a sütőből, és tegyük a tésztát egy belisztezett nyújtódeszkára. Figyelem, nyújtani nem kell, mert a jól megkelt tészta a saját súlyától el fog laposodni. Ha szükséges, annyit igazítsunk rajta, hogy a magassága a kívánt fánkméretnek megfeleljen. Lisztbe mártott eszközzel (fánk- vagy pogácsaszaggató, de ennek hiányában bögre vagy pohár is megfelel) szaggassuk ki a fánkokat, majd a közepükbe fúrjunk egy kis mélyedést. 

Ha készen vagyunk, akkor takarjuk le a fánkokat, és félórára hagyjuk magukra őket – ezalatt mi pihenésképpen olvassuk el az aktuális hetiszakaszt a Tórából. Most az első könyvben járunk, már régen túlvagyunk a teremtésen, és Jákob tizenkét fia érdekes kalandokra készül.

De visszatérve a konyhába: egy lábosban sok-sok olajat hevítsünk, a kívánt hőfokot ellenőrizzük le egy csipetnyi tésztával. Ha a tészta körül örömmámorban habzik az olaj, na, akkor kezdhetünk sütni. Figyelem, sütünk és nem figyelmetlenül égetünk, úgyhogy a következő egy órában nem fogunk tudni elszakadni a lábostól, nehogy a fánk odaégjen. Van, aki fedőt rak a lábosra sütés alatt, van, aki nem, ebben nincs egységes álláspont, de amikor aranybarna a fánk teteje, a széle azonban még világos szalag, akkor kivesszük. A középen lévő mélyedésbe lekvárt teszünk, meghintjük vaníliás cukorral, majd megetetjük a családot, és hullafáradtan eldőlünk. A lakás még napokig  olajszagú lesz, de ez nem baj – az édes olaj illata nagyon is passzol a hanuka ünnepéhez.

(Képek: Ri Butov/Pixabay)