Megemlékezés és botlatókövek elhelyezése Kecskeméten

A holokauszt nyolcvanadik évfordulóján, 2025. április 6-án megemlékezést tartottak Kecskeméten, ahol a MAZSIKE szervezésében botlatóköveket helyeztek el Dezsőfi István és felesége utolsó otthona előtt. A városból a vészkorszak idején mintegy 1300 zsidó embert – nőket, gyermekeket és időseket – hurcoltak el, közülük csupán néhányan tértek vissza.

A botlatóköveket a Jókai utca 34. szám előtt Dezsőfi István és felesége, Dezsőfi Istvánné, született Blau Ilona emlékére helyezték el.

Az, hogy a házaspár milyen életet élt egykor, hogyan teltek a mindennapjaik – mára mindez lényegtelennek tűnik. Ami számít, hogy a nevük rajta van az 1199 kecskeméti mártírt felsoroló névsoron. Ott voltak a május végén körletekbe összeköltöztetett zsidónak minősülő személyek között és az 1944. június 16-án gyűjtőtáborba kényszerítettek között is. Előtte azonban, akárcsak a többi megalázott embertársukat, őket is a városháza előtti térre hajtották. Ott, ahol mindenkit sorra alávetettek a legmegalázóbb testi motozásnak, ahol teljesen levetkőztették őket, és ahol minden ingóságukat elvették. 1300 ember maradt ott mindenétől megfosztva, kiszolgáltatva. Majd – a környékbeli áldozatokkal együtt – két, egyenként 47 vagonból álló szerelvény vitte őket a halálba.

A botlatókövek elhelyezésével az emlékezők megidézték a múltban ádázul elpusztított lelkeket, visszahozva emléküket egykori otthonukba. Ahol nem tudjuk hogyan éltek és nem is számít talán –, de éltek.

A megemlékezést Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke nyitotta meg:

„Azzal, hogy leraktuk ezt a két botlatókövet, 1944 óta tulajdonképpen visszaadtunk két, a holokauszt során elpusztított zsidó polgárt a városnak” – mondta. „Ez a botlatókövek üzenete: emlékezni, láttatni, és visszahozni azokat, akiket egykor elragadtak közülünk.”

Lévai Jánosné, Kecskemét Megyei Jogú Város tanácsnoka megrendítő adatokkal emlékezett meg a helyi tragédiáról: "A helyi és környékbeli zsidókat vagonokba zsúfolva deportálták, többségüket Auschwitzba, a biztos halálba. A 1323 elhurcolt kecskeméti zsidó közül csupán 70 nő és 4 férfi élte túl a borzalmakat. A munkaszolgálatból pedig 70 fiatal férfi térhetett vissza."

dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz és a Kecskeméti Zsidó Hitközség elnöke is megosztotta gondolatait a megemlékezésen:

„Ennyien maradtak az egykor virágzó közösségből, amely annyi mindennel járult hozzá a város fejlődéséhez és amelynek nyomait ezt követő sétánkon ma is látni fogjuk. A mai naptól számítva ezen zsidó emlékek közé fog tartozni Dezsőfi István és felesége, Blau Ilona botlatóköve is.”

A Mazsihisz elnöke kitért arra, hogy bár vannak, akik vitatják a botlatókövek létjogosultságát – mondván, méltatlan a mártírok nevét a járdába süllyeszteni, ahol lépteinkkel tapossuk őket –, mégis úgy véli, hogy nem mondhatunk le egyetlen emlékezési formáról sem:

„Aki egy botlatókő feliratát elolvassa, lehajtja a fejét. És ezzel máris tisztelettel adózik az áldozatok emlékének.”

Hozzátette: minden egyes áldozat megérdemelné, hogy egykori otthona előtt botlatókő emlékezzen rá, de ettől még nagyon messze vagyunk. Ahogyan attól is, hogy társadalmunk valóban felismerje, megértse és átérezze azt a pótolhatatlan veszteséget, amelyet a vészkorszak jelent. Mert a holokauszt nem csupán a zsidó közösség tragédiája volt – hanem az egész emberiségé. Egy mély sebet ütött a történelem szövetén, amely máig nem gyógyult be. Nyolc évtizeddel a tragédia után ismét a növekvő antiszemitizmus ellen kell harcolnunk. És ez nemcsak megdöbbentő, hanem riasztó is. Mert ha a gyűlölet újra hangot kap, ha az emlékezet fakulni kezd, akkor újra megnyílhat az út a történelem legsötétebb fejezetei felé.

Szavait ekként zárta – a történelemből levont tanulságoknak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy tegyünk meg mindent egy jobb, biztonságosabb, igazságosabb társadalomért. Az emlékezet fontos, de cselekednünk is kell, eltökéltséggel és a közösségünk iránt érzett felelősséggel, együttérzéssel.

dr. Róna Tamás főrabbi a 23. zsoltárból idézett az áldozatok emlékére. Gyarmati Róza diák elszavalta Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét. Ezt követően került sor az emlékezés köveinek és mécseseinek elhelyezésére.

dr. Róna Tamás főrabbi vezetésével helytörténeti sétán vehettek részt a megemlékezők.

A résztvevők helytörténeti sétán is részt vehettek, amely során Kecskemét zsidó múltjának legjelentősebb helyszíneit tekintették meg. A sétát Király József Podmaniczky-díjas helytörténész , a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke, valamint dr. Róna Tamás főrabbi vezette. A séta a város egykori ortodox zsinagógájában, a mai Magyar Fotográfiai Múzeumban ért véget, ahol jelenleg is látogatható a helyi zsidóság történetét bemutató kiállítás.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója