MJL: Napi Talmud - Bava Batra 142

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Most a Bava Batra 142-höz kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek. 

Mi történik, ha ajándékot adsz egy magzatnak? Ezt a kérdést próbálja megválaszolni a Talmud az utóbbi két oldalon. A vita ma zárul le, így lépjünk egy lépést hátra, és tekintsük át a teljes beszélgetést.

A Talmud kezdetben két álláspontot mutat be. Először Rav Huna ragaszkodik ahhoz, hogy egy magzatnak, aki még nem született meg, nem lehet vagyont ajándékozni. Ezzel szemben Rav Nahman azt állítja, a misna más részeihez hasonló analógiák alapján, hogy egy magzat valóban megszerezheti a vagyont már az anyaméhben. A Talmud ezután hat lehetséges cáfolatot kínál Rav Nahman álláspontjával szemben, de mindegyiket sorra elutasítja, így ő tűnik a vita győztesének: úgy tűnik, a magzatok kaphatnak ajándékot.

A mai daf három új elemet hoz a vitába. Először, a Talmud hetedik és egyben utolsó cáfolataként Rav Nahman eredeti álláspontját újraértelmezi:

Ahogy Rav Nahman mondja: aki átad egy vagyont a magzatnak, az nem szerzi meg azt. Amikor megszületik, a magzat megkapja.

Rav Huna pedig azt mondja: még ha meg is születik, a magzat nem kapja meg.

E szerint az újraértelmezés szerint Rav Nahman valójában egyetért Rav Hunával abban, hogy a magzat nem szerezhet vagyont az anyaméhben, de úgy véli, hogy a születés után megszerzi (míg Rav Huna szerint a magzatnak adott vagyon sosem kerül hozzá). Ez az újraértelmezés teljesen megváltoztatja a vita feltételeit. A rabbinikus logikával nem tudták elutasítani Rav Nahman álláspontját, ezért azt alapvetően újra kellett értelmezniük, hogy (többnyire) egyetértsen Rav Hunával.

Tehát ez azt jelenti, hogy sikeresen és véglegesen megválaszoltuk az eredeti kérdést azzal, hogy egy magzat nem szerezhet vagyont az anyaméhben? Ez vezet el minket a mai daf második eleméhez. Épp amikor a vita lezártnak tűnik, a Talmud bevezet egy harmadik rabbit, aki egy új perspektívát hoz:

És Rav Sését mondja: mind ebben, mind abban megszerzi.

Rav Sését mind Rav Hunával, mind az újraértelmezett Rav Nahmannal szemben azt állítja, hogy egy magzat megszerezheti a vagyont — mind azonnal az anyaméhben, mind amikor a vagyon átadása az egészséges születés feltételéhez van kötve.

Ahogy Rav Nahman eredeti kijelentésével is, a Talmud most Rav Sését álláspontját próbálja megcáfolni négy különböző kihívás felajánlásával, amelyek mindegyikét (újra) sikeresen visszaverik.

Ebben a pontban talán arra számítanánk, hogy Rav Sését álláspontja fog győzni. Hiszen mindegyik lehetséges kihívást sikeresen visszaverik, így fenntartva Rav Sését eredeti logikáját. De ekkor a Talmud anonim hangja hozzáteszi a vita harmadik elemét, lezárva az értekezést egy általános szabállyal:

És a halakha így szól: Aki tulajdonjogot ruház át egy magzatra, az nem szerez.

A Talmud szerkesztői Rav Hunával értenek egyet, még akkor is, ha sok meggyőző ellenvetés hangzott el vitapartnereitől.

Az elmúlt három nap kiterjedt vitája két dolgot világít meg számunkra. Először, még akkor is, ha nyilvánvaló (a Talmud szerkesztői számára), hogy az egyik álláspont helyes, a másik pedig téves, még akkor is időt szánnak a visszautasított vélemény logikájának megértésére. A rabbik számára még a téves gondolatok (legalábbis bizonyos dolgokról) is megérdemlik, hogy megvizsgálják és megértsék őket.

Másodszor, a Talmud nem mindig oldja fel a vitákat, de ebben az esetben egyértelmű, hogy a szerkesztők tényleg nem gondolják, hogy egy magzat vagyont szerezhet az anyaméhben (vagy akár az egészséges születés feltételével). Hogy ez gyakorlati okokból van-e (ki felelős a vagyon gondozásáért a születés előtt?), elvi okokból (mit jelentene a vagyonszerzés képessége a magzat személyiségével kapcsolatban?), vagy azért, mert ezt az álláspontot örökölték a legtöbb rabbitól, a szöveg nem mondja meg. De az ellenállás világos. Szóval, a rabbik szerint, ha ajándékot akarsz adni egy magzatnak, meg kell várnod, amíg az már nem lesz magzat.

A dáf ITT olvasható.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla