9. Mátot 30,2–32

Num 30,2 És szólt Mózes Izráel fiai törzseinek fejeihez, mondván: Ez az, amit megparancsolt az Örökkévaló.Num 30,3Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt esküszik, hogy kötelezettséget vesz lelkére, meg ne szegje szavát; aszerint cselekedjék, ami kijön a szájából.Num 30,4És ha egy asszony tesz fogadalmat az Örökkévalónak, vagy kötelezettséget vállal atyja házában leánykorában,Num 30,5és atyja meghallja a fogadalmat vagy kötelezettséget, melyet magára vállalt, és atyja nem szól hozzá semmit, akkor érvényes minden fogadalma és érvényes minden kötelezettség, amit vállalt.Num 30,6De ha atyja megtiltja neki, amely napon meghallja, semmiféle fogadalma vagy kötelezettsége, amelyet lelkére vett, nem érvényes; s az Örökkévaló megbocsát neki, mert atyja megtiltja neki.Num 30,7És ha férjhez megy és fogadalmai rajta vannak vagy ajkának kijelentése, mellyel kötelezte magát,Num 30,8és a férje meghallja és hallgat hozzá, amely napon hallja, akkor érvényesek fogadalmai és kötelezettségei, melyeket magára vállalt.Num 30,9Ha azonban a férje, amely napon meghallja, megtiltja neki, akkor fölbontotta fogadalmát, mely rajta van, vagy ajkának kijelentését, mellyel kötelezte magát és az Örökkévaló megbocsát neki.Num 30,10De özvegy, vagy elvált asszony fogadalma és minden, amivel kötelezte lelkét, maradjon érvényben.Num 30,11És ha férje házában tett fogadalmat, vagy esküvel vállalt magára kötelezettséget,Num 30,12és férje meghallja és hallgat és nem tiltotta meg neki: akkor állanak mind a fogadalmai és minden kötelezettség, melyet magára vállalt, álljon.Num 30,13Ha azonban férje fölbontja azokat, amely napon meghallja, akkor bármi jött ki ajkán, akár fogadalmai, akár lelkének kötelezettsége, ne álljon, férje fölbontotta azokat és az Örökkévaló megbocsát neki.Num 30,14Minden fogadalmat és minden kötelező esküt, amely a lelket sanyargatja, férje megerősíthet és férje felbonthat.Num 30,15De ha férje hallgat hozzá napról napra, akkor megerősíti minden fogadalmát vagy minden kötelezettségét, melyek rajta vannak; megerősítette azokat, mert hallgatott, amely napon meghallotta.Num 30,16De ha fölbontja azokat, miután meghallotta, ő viselje a bűnét.Num 30,17Ezek a törvények, melyeket megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek férje és feleség között, atya és leánya között leánykorában, atyja házában.Num 31.Num 31,1És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 31,2Állj bosszút Izráel fiaiért a midjánitákon, azután betérsz majd népeidhez.Num 31,3És szólt Mózes a néphez, mondván: fegyverezzetek fel magatok közül férfiakat a hadra, hogy menjenek Midján ellen, hogy végrehajtsák az Örökkévaló bosszúját Midjánon.Num 31,4Ezret-ezret mindegyik törzsből, Izráel minden törzséből küldjetek a háborúba.Num 31,5És átadattak Izráel ezrei közül ezren mindegyik törzsből: tizenkétezer, hadra fölfegyverkezve.Num 31,6És Mózes elküldte őket, ezret törzsenként a hadba; őket és Pinhászt, Eleázár papnak a fiát a hadba és a szent edények és a harsogó trombiták a kezében.Num 31,7És hadba vonultak Midján ellen, amint megparancsolta az Úr Mózesnek és megöltek minden férfit.Num 31,8És megölték Midján királyait a többi megöltekkel: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát s Bileámot, Beór fiát megölték karddal.Num 31,9És Izráel fiai fogva vitték Midján nőit, gyermekeiket és minden barmukat és minden nyájukat az egész vagyonukat zsákmányul vitték.Num 31,10És minden városukat, amelyben laktak és minden telepüket fölégették tűzzel.Num 31,11És elvitték az egész zsákmányt és az egész ragadmányt, embert és barmot.Num 31,12És elhozták a foglyokat, a ragadmányt és a zsákmányt Mózeshez és Eleázár paphoz és Izráel fiai egész községéhez a táborba, Móáb síkságaira, amelyek Jerihóval szemben, a Jordánon innen vannak.Num 31,13És kimentek elébük Mózes, Eleázár a pap és a község fejedelmei mind a táboron kívülre.Num 31,14És Mózes haragudott a hadsereg vezéreire, az ezrek tisztjeire és a százak tisztjeire, akik megjöttek a háborúból.Num 31,15És mondta nekik Mózes: Életben hagytatok-e minden nőt?Num 31,16Íme, ők voltak okai, hogy Izráel fiai Bileám szavára hűtlenséget követtek el az Örökkévaló ellen a Peór dolgában és azért volt a csapás az Örökkévaló községében.Num 31,17Most tehát öljetek meg minden fiút a gyermekek közt és minden nőt, aki megismert férfiút vele hálás által, öljetek meg;Num 31,18és minden leánygyermeket, aki nem ismert férfivel hálást, hagyjatok életben magatok számára.Num 31,19És ti táborozzatok a táboron kívül hét napon át; mindenki, aki megölt egy személyt és mindenki, aki érintett megöltet, tisztálkodjatok a harmadik napon és a hetedik napon, ti és foglyaitok.Num 31,20És minden ruhát, mindent, ami bőrből készült és minden kecskeszőrből készültet és minden faedényt tisztítsatok meg.Num 31,21És Eleázár, a pap, mondta a sereg embereinek, akik a háborúba mentek: Ez a tannak törvénye, amelyet parancsolt az Örökkévaló Mózesnek:Num 31,22Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ónt, az ólmot,Num 31,23minden tárgyat, ami átmegy a tűzön, vigyétek át a tűzön és tiszta lesz, csakhogy tisztító vízzel tisztíttassék meg; és mindent, ami nem megy át a tűzön, vigyetek át a vizen.Num 31,24És mossátok meg ruháitokat a hetedik napon és tiszták lesztek; és azután bejöhettek a táborba.Num 31,25És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 31,26Vedd föl a szedett zsákmány összegét, embert és állatot, te és Eleázár, a pap és a község atyai házának fejei,Num 31,27És oszd a zsákmányt két részre a harcosok között, akik kivonultak a hadba és az egész község között.Num 31,28És végy te adórészt az Örökkévalónak a harcosoktól, akik kivonultak a hadba; egyet ötszázból, emberből, marhából, szamárból és juhféléből.Num 31,29Az ő felerészükből vegyétek és adjad Eleázárnak, a papnak, mint az Örökkévaló adományát.Num 31,30És Izráel fiainak felerészéből végy egyet az ötvenből, emberből, marhából, szamárból és juhféléből, mindenféle baromból és add azokat a levitáknak, akik végzik az Örökkévaló hajlékának őrizetét.Num 31,31És Mózes és Eleázár, a pap, úgy cselekedett, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.Num 31,32A zsákmány volt a prédán felül, amit a had népe ejtett, hatszázhetvenötezer juh;Num 31,33és hetvenkétezer marha,Num 31,34és hatvanegyezer szamár;Num 31,35és emberi lélek a nőkből, akik nem ismertek férfivel hálást, mind a lélek: harminckétezer.Num 31,36Volt tehát a fele azoknak a része, akik kivonultak a hadba: háromszázharminchétezer és ötszáz juh;Num 31,37és az Örökkévaló adórésze volt a juhokból hatszázhetvenöt.Num 31,38És marha volt harminchatezer, belőlük az Örökkévaló adórésze: hetvenkettő.Num 31,39És szamár volt harmincezer és ötszáz, belőlük az Örökkévaló adórésze: hatvanegy.Num 31,40És emberi lélek volt tizenhatezer, belőlük az Örökkévaló adórésze: harminckét lélek.Num 31,41És odaadta Mózes az Örökkévaló adományának adórészét Eleázárnak, a papnak, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.Num 31,42És Izráel fiainak felerészéből, melyet Mózes elkülönített az emberekétől, akik hadba mentek,Num 31,43a községnek felerésze volt háromszázharminchétezer és ötszáz juh,Num 31,44és harminchatezer marha;Num 31,45és harmincezer és ötszáz szamár;Num 31,46és tizenhatezer emberi lélek.Num 31,47És elvett Mózes Izráel fiainak felerészéből is, egyet ötvenből, emberből és baromból és odaadta azokat a levitáknak, akik végzik az Örökkévaló hajlékának őrizetét, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.Num 31,48És odaléptek Mózeshez a sereg ezreinek vezérei, az ezrek tisztjei s a százak tisztjei,Num 31,49és szóltak Mózeshez: Szolgáid megszámlálták a harcosokat, akik kezünk alatt voltak és nem hiányzik közülünk senki.Num 31,50És elhoztuk az Örökkévaló áldozatát, amit kiki talált, aranyedényt, karkötőt és karperecet, gyűrűt, fülbevalót és ékszert, hogy engesztelést szerezzünk lelkünkért az Örökkévaló színe előtt.Num 31,51És elvette tőlük Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat, mindenféle művészi tárgyat.Num 31,52És az adomány összes aranya, melyet áldoztak az Örökkévalónak, volt tizenhatezer és hétszázötven sekel, az ezrek tisztjeitől és a százak tisztjeitől.Num 31,53A sereg emberei zsákmányoltak, kiki magának.Num 31,54És elvette Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezrek és százak tisztjeitől és bevitték a találkozás sátrába emlékül Izráel fiai számára az Örökkévaló színe előtt.Num 32.Num 32,1Sok jószága volt Reúbén fiainak és Gád fiainak igen sok és midőn látták Jáezér országát és Gileád országát, íme, ez a hely jószágnak való hely.Num 32,2Gád fiai és Reúbén fiai mentek és szóltak Mózeshez és Eleázár paphoz és a község fejedelmeihez, mondván:Num 32,3Atárót, Dibón, Jáezér, Nimra, Hesbón és Eleálé, Szebám és Nébó és Beón,Num 32,4az ország, amelyet az Örökkévaló levert Izráel községe előtt, jószágnak való föld és szolgáidnak van jószáguk.Num 32,5És mondták: Ha kegyet találunk szemedben, adják ezt az országot szolgáidnak birtokul, ne vezess át bennünket a Jordánon.Num 32,6És Mózes mondta Gád fiainak és Reúbén fiainak: Vajjon testvéreitek elmenjenek-e a háborúba és ti itt maradnátok?Num 32,7Miért térítenétek el Izráel fiainak szívét, hogy ne menjenek be az országba, melyet az Örökkévaló nekik adott?Num 32,8Így cselekedtek atyáitok, mikor elküldtem őket Kádés Barnéából, hogy megnézzék az országot.Num 32,9Fölmentek Eskól völgyéig, megnézték az országot és eltérítették Izráel fiainak szívét, hogy ne menjenek be az országba, melyet az Örökkévaló adott nekik.Num 32,10És akkor föllobbant az Örökkévaló haragja azon a napon és megesküdött, mondván:Num 32,11Bizony, nem fogják látni e férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, húsz évestől fölfelé azt a földet, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek teljesen engem.Num 32,12Kivéve Kálébet, Jefunne fiát, a kenizit és Józsuát, Nún fiát, mert ők teljesen követték az Örökkévalót.Num 32,13És fellobbant az Örökkévaló haragja Izráel ellen és bujdostatta őket a sivatagban negyven évig, míg el nem pusztult az egész nemzedék, amely azt tette, ami rossz az Örökkévaló szemében.Num 32,14És íme, ti feltámadtok atyáitok helyett, vétkes emberek fajzata, hogy növeljétek még az Örökkévaló föllobbant haragját Izráel ellen.Num 32,15Mert ha elfordultok tőle, meghagyja őket még továbbra a sivatagban és az egész nép vesztét okoznátok.Num 32,16És ők közelebb léptek hozzá és mondták: Juhaklokat építünk majd itt jószágunknak és városokat gyermekeinknek;Num 32,17mi pedig fegyveresen vonulunk sietve Izráel fiai előtt, amíg el nem vittük őket helyükre; addig maradjanak gyermekeink a megerősített városokban az ország lakosai miatt.Num 32,18Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapták Izráel fiai kiki a maga birtokát.Num 32,19Mert mi nem kapunk ővelük birtokot a Jordán túlsó területén, mert megkaptuk birtokunkat a Jordánon innen kelet felé.Num 32,20És szólt hozzájuk Mózes: Ha megteszitek ezt a dolgot, ha fegyveresen mentek az Örökkévaló előtt harcba,Num 32,21és közületek minden fegyveres átmegy a Jordánon az Örökkévaló előtt, amíg el nem űzi ellenségeit maga elől,Num 32,22és ha majd meghódíttatik az ország az Örökkévaló előtt, azután tértek vissza: akkor vétek nélkül lesztek az Örökkévalóval és Izráellel szemben és akkor tietek lesz az az ország birtoka az Örökkévaló színe előtt.Num 32,23De ha nem így tesztek, íme vétkeztetek az Örökkévaló ellen és felismeritek, hogy vétketek ért utól benneteket.Num 32,24Építsetek magatoknak városokat gyermekeitek számára, és aklokat juhaitok számára, de ami kijön szájatokból, tegyétek meg.Num 32,25És szóltak Gád fiai és Reúbén fiai Mózeshez, mondván: Szolgáid úgy fognak cselekedni, amint uram parancsolja:Num 32,26gyermekeink, feleségeink, jószágunk és minden barmunk legyenek ott Gileád városaiban;Num 32,27de szolgáid átvonulnak, minden hadba való fegyveres a harcba az Örökkévaló előtt, amint uram mondja.Num 32,28És Mózes parancsot adott rájuk nézve Eleázár papnak és Józsuának, Nún fiának. És a törzsek családfejeinek Izráel fiai között.Num 32,29És mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Reúbén fiai átmennek veletek a Jordánon, minden fegyveres a háborúba az Örökkévaló előtt és ha majd meghódíttatik az ország előttetek, akkor adjátok nekik Gileád országát birtokul.Num 32,30De ha nem mennek át veletek fegyveresen, akkor kapjanak birtokot köztetek Kanaán országában.Num 32,31És Gád fiai és Reúbén fiai feleltek, mondván: Amint az Örökkévaló szólt szolgáidhoz, akképpen fogunk cselekedni.Num 32,32Mi átmegyünk fegyveresen az Örökkévaló előtt Kanaán országába és a mi örök birtokunk itt lesz a Jordánon innen.Num 32,33És adta nekik Mózes, Gád fiainak és Reúbén fiainak és Menasse, József fia féltörzsének Szihónnak, az Emóri királyának birodalmát és Ógnak, Básán királyának birodalmát, az országot városai szerint határaikkal együtt és az ország városait köröskörül.Num 32,34És fölépítették Gád fiai Dibónt és Atárótot és Aróért;Num 32,35Atrót-Sófánt, Jáezért és Jogbehát;Num 32,36Bét-Nimrát és Bét-Háránt, megerősített városokat és juhaklokat,Num 32,37És Reúbén fiai fölépítették Hesbónt és Eleálét és Kirjátájimot;Num 32,38Nebót, Báal-Meónt megváltoztatott névvel és Szibmát, és nevet adtak a városoknak, melyeket építettek.Num 32,39És elmentek Mákir, Menasse fiának fiai Gileádba és elfoglalták.Num 32,40És Mózes Gileádot Mákirnak, Menassé fiának adta és ő lakott benne.Num 32,41És Jáir, Menasse fia elment és elfoglalta falvaikat és elnevezte azokat Jáir falvainak.Num 32,42És Nóbah ment és elfoglalta Kenátot és többi leányvárosait és elnevezte Nóbahnak a maga nevéről.