3. Beháálothá 8–12

Num 8,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 8,2Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn felteszed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson a hét mécses.Num 8,3És így cselekedett Áron; a lámpás előrésze felé tette föl mécseseit, amint az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.Num 8,4És így készült a lámpás: vert aranyból a szára, valamint a virága vert munka volt, a minta szerint, melyet mutatott az Örökkévaló Mózesnek, aképpen készítette a lámpást.Num 8,5És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 8,6Vedd a levitákat Izráel fiai közül és tisztítsd meg őket.Num 8,7Így cselekedjél velük, hogy megtisztítsd őket: hintsd reájuk a tisztítás vizét, húzzanak végig borotvát egész testükön és mossák meg ruháikat, hogy megtisztuljanak.Num 8,8És vegyenek egy fiatal tulkot és lisztáldozatát, lánglisztet olajjal keverve és egy másik fiatal tulkot végy vétekáldozatnak.Num 8,9Azután vezesd közelebb a levitákat a találkozás sátra elé és gyüjtsd egybe Izráel fiainak egész közösségét.Num 8,10És vezesd közelebb a levitákat az Örökkévaló színe elé és Izráel fiai tegyék rá kezeiket a levitákra.Num 8,11És lengesse Áron a levitákat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt Izráel fiai részéről, hogy ők végezzék az Örökkévaló szolgálatát.Num 8,12És a leviták tegyék rá kezüket a tulkok fejére; és készítsd el az egyiket vétekáldozatnak és a másikat égőáldozatnak az Örökkévaló tiszteletére, hogy engesztelést szerezz a leviták részére.Num 8,13És állítsd a levitákat Áron elé és fiai elé és lengesd őket lengetéssel az Örökkévalónak.Num 8,14Így különítsd el a levitákat Izráel fiai közül és legyenek a leviták enyéim.Num 8,15És azután menjenek be a leviták, hogy szolgálják a találkozás sátrát; tisztítsd meg őket és lengesd őket lengetéssel.Num 8,16Mert teljesen átadva vannak ők nekem Izráel fiai közül; minden anyaméh megnyitója, Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett vettem őket magamnak.Num 8,17Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között, ember és barom; azon a napon, amelyen megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, megszenteltem őket magamnak.Num 8,18És vettem a levitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett.Num 8,19És adtam a levitákat átadva Izráel fiai közül Áronnak és fiainak, hogy végezzék Izráel fiainak szolgálatát a találkozás sátrában és hogy engesztelést szerezzenek Izráel fiai számára; és ne legyen csapás Izráel fiain, midőn odalépnek Izráel fiai a szentélyhez.Num 8,20Így cselekedett Mózes és Áron, meg Izráel fiainak egész községe a levitákkal; aszerint, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek a leviták felől, aképpen cselekedtek velük Izráel fiai.Num 8,21És tisztálkodtak a leviták, megmosták ruháikat és lengette őket Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és engesztelést szerzett számukra Áron, hogy megtisztítsa őket.Num 8,22Azután bementek a leviták, hogy végezzék szolgálatukat a találkozás sátrában Áron előtt és fiai előtt, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek a leviták felől, aképpen cselekedtek velük.Num 8,23És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 8,24Ez az, ami szól a levitáknak: Huszonöt évestől fölfelé menjen be szolgálatot teljesíteni a találkozás sátrának munkájában.Num 8,25Ötven évestől kezdve kilép a szolgálatból és ne szolgáljon többé.Num 8,26Segítsen testvéreinek a találkozás sátrában, őrizve, ami rájuk van bízva, de szolgálatot ne végezzen. Így cselekedjél a levitákkal őrhelyeiken.Num 9.Num 9,1És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szinaj sivatagában a második évben, miután kivonultak Egyiptom országából az első hónapban, mondván:Num 9,2Tartsák meg Izráel fiai a peszachot a maga idejében;Num 9,3a tizennegyedik napon abban a hónapban estefelé tartsátok meg azt a maga idejében minden törvénye és minden rendelete szerint tartsátok meg.Num 9,4És szólt Mózes Izráel fiaihoz, hogy tartsák meg a peszachot.Num 9,5És megtartották a peszachot az első hónapban a hónap tizennegyedik napján estefelé Szinaj sivatagában; mindent aszerint, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, aképpen cselekedtek Izráel fiai.Num 9,6És voltak férfiak, akik tisztátlanok voltak halott ember miatt és nem bírták megtartani a peszachot azon a napon és odaléptek Mózes és Áron elé azon a napon.Num 9,7És mondták neki azok a férfiak: Mi tisztátalanok vagyunk halott ember miatt; miért csorbítassunk meg abban, hogy nem mutatjuk be az Örökkévaló áldozatát a maga idejében Izráel fiai között?Num 9,8És mondta nekik Mózes: Várjatok, halljam, mit parancsol az Örökkévaló felőletek.Num 9,9És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 9,10Szólj Izráel fiaihoz, mondván: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül tisztátalan lesz halott miatt vagy messze úton van, azért csak tartsa meg a peszachot az Örökkévalónak.Num 9,11A második hónapban a tizennegyedik napon estefelé tartsák meg; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék.Num 9,12Ne hagyjanak belőle reggelig és csontot ne törjenek el benne, a peszach minden törvénye szerint tartsák meg.Num 9,13De az a férfiú, aki tiszta és nem volt úton és elmulasztja megtartani a peszachot, irtassék ki az a személy népe közül; mert az Örökkévaló áldozatát nem mutatta be a maga idejében; viselje vétkét az a férfiú.Num 9,14És ha nálatok tartózkodik egy jövevény és meg akarja tartani a peszachot az Örökkévalónak, a peszach törvénye és rendszabása szerint tartsa meg; egy törvény legyen számotokra, a jövevény és bennszülött számára.Num 9,15Azon a napon pedig, amelyen felállították a hajlékot, befödte a felhő a bizonyság sátrának hajlékát és este a hajlék fölött olyan lett, mint a tűz tüneménye egészen reggelig.Num 9,16Így volt mindig; a felhő befödte és a tűz tüneménye éjjel.Num 9,17És amikor elszállt a felhő a sátorról, akkor útnak indultak Izráel fiai; és azon a helyen, ahol a felhő megállott, ott táboroztak Izráel fiai.Num 9,18Az Örökkévaló parancsára vonultak tovább Izráel fiai és az Örökkévaló parancsára szálltak táborba; amíg a felhő a hajlék fölött maradt, táborozva maradtak.Num 9,19És midőn a felhő sok napon át tartósan a hajlék fölött maradt, őrizték Izráel fiai az Örökkévaló rendelését és nem vonultak tovább.Num 9,20És néha a felhő néhány napig volt a hajlék fölött; az Örökkévaló parancsára szálltak táborba és az Örökkévaló parancsára indultak útnak.Num 9,21És néha a felhő ott volt estétől reggelig; midőn reggel elszállt a felhő, akkor elvonultak; vagy ott volt egy nap és egy éjjel; midőn felszállt a felhő, akkor elvonultak.Num 9,22És ha két napig, vagy egy hónapig vagy egy évig időzött a felhő a hajlék fölött honolva, Izráel fiai táboroztak és nem vonultak tovább, de midőn fölszállt, elvonultak.Num 9,23Az Örökkévaló parancsára szálltak táborba és az Örökkévaló parancsára vonultak tovább; az Örökkévaló rendelkezését megtartották az Örökkévaló parancsára Mózes által.Num 10.Num 10,1És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Num 10,2Készíts magadnak két ezüst harsonát; vert munkával készítsd el azokat, hogy szolgáljanak a község egybehívására és hogy elindítsák a táborokat.Num 10,3És ha megfújják őket, akkor gyülekezzék össze az egész község a találkozás sátrának bejáratánál.Num 10,4És ha csak az egyiket fújják meg, akkor gyülekezzenek nálad a fejedelmek, Izráel ezreinek fejei.Num 10,5És ha riadót fújtok, akkor induljanak el a táborok, amelyek keleten táboroznak.Num 10,6És ha másodszor fújtok riadót, akkor induljanak el a táborok, amelyek délen táboroznak; riadót fújjanak elindulásukra.Num 10,7És ha egybegyüjtitek a gyülekezetet, akkor kürtjelet adjatok, de ne fújjatok riadót.Num 10,8És Áron fiai, a papok fújják a harsonákat és legyenek ezek nektek örök törvényül nemzedékeiteken át.Num 10,9És ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót a harsonákkal; és emlékezetbe juttok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől.Num 10,10És örömötök napján, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a harsonákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül számotokra Istenek előtt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.Num 10,11És volt a második évben, a második hónapban, a hónap huszadikán, fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.Num 10,12És elindultak Izráel fiai vonulásaik szerint Szinaj sivatagából; és megállt a felhő Párán sivatagában.Num 10,13És elindultak elsőízben az Örökkévaló parancsára Mózes által.Num 10,14És elindult Jehúda fiai táborának zászlaja elsőnek seregeik szerint; és serege élén volt Nahsón, Amminádáb fia.Num 10,15Jisszákár fiai törzsének serege élén volt Netánél, Cúár fia.Num 10,16Zebúlon fiai törzsének serege élén volt Eliáb, Hélón fia.Num 10,17Ekkor lebontották a hajlékot és elindultak Gérsón fiai és Merári fiai, a hajlék vivői.Num 10,18És elindult Reúbén táborának zászlaja seregeik szerint; serege élén volt Elicúr, Sedéúr fia.Num 10,19Simeón fia törzsének serege élén volt Selúmiél, Cúrisáddaj fia.Num 10,20Gád fiai törzsének serege élén volt Eljászáf, Deúél fia.Num 10,21És elindultak a kehátiak, a szentély vivői és felállították a hajlékot amazok jöttéig.Num 10,22És elindult Efráim fiai táborának zászlaja seregeik szerint; serege élén volt Elisámá, Ammihúd fia.Num 10,23Menásse fiai törzsének élén volt Gamliél, Pedácur fia.Num 10,24Benjámin fiai törzsének serege élén volt Abidán, Gideóni fia.Num 10,25És elindult Dán fiai táborának zászlaja, utóhada mind a tábornak, seregeik szerint; serege élén volt Ahíezer, Ammisaddaj fia.Num 10,26Ásér fiai törzsének serege élén volt Pageíél, Okrán fia.Num 10,27Naftáli fiai törzsének serege élén volt Ahírá, Énán fia.Num 10,28Így volt Izráel fiainak vonulása seregeik szerint és így vonultak tovább.Num 10,29És szólt Mózes Hóbábhoz, a midjánita Reúél, Mózes apósa fiához: Mi elindulunk a hely felé, amelyről az Örökkévaló mondta: azt adom majd nektek; jöjj velünk s mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek.Num 10,30És ő mondta neki: Nem megyek, hanem országomba és szülőföldemre megyek.Num 10,31És ő mondta: Ne hagyj el, kérlek, bennünket, mivel te tudod, hogyan kell táboroznunk a pusztában, légy tehát számunkra a szemünk.Num 10,32És lészen, hogyha velünk fogsz jönni, akkor abból a jóból, amit az Örökkévaló tesz velünk, jót teszünk veled.Num 10,33És elindultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; és az Örökkévaló szövetségének ládája vonult előttük három napi úton, hogy keressen számukra pihenő helyet.Num 10,34És az Örökkévaló felhője fölöttük volt nappal, midőn elindultak a táborból.Num 10,35És volt, amikor elindult a láda, így szólt Mózes: Kelj föl, Örökkévaló, hogy szétszórassanak ellenségeid és megfutamodjanak előled, akik gyűlölnek.Num 10,36És amikor megpihent, így szólt: Térj vissza Örökkévaló, Izráel ezreinek tízezrei közé!Num 11.Num 11,1És történt, hogy a nép panaszkodott és ez visszatetsző volt az Örökkévaló előtt; és midőn hallotta ezt az Örökkévaló, föllobbant haragja; és az Örökkévaló tüze kigyulladt közöttük és elemésztette a tábor szélét.Num 11,2És kiáltott a nép Mózeshez; és imádkozott Mózes az Örökkévalóhoz és a tűz lecsillapodott.Num 11,3És így nevezték el azt a helyet: Tabeéra; mert égett közöttük az Örökkévaló tüze.Num 11,4És a gyülevész nép, amely közöttük volt, mohó vágyakozásba esett; és újra sírtak Izráel fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni?Num 11,5Emlékezünk a halra, melyet ettünk Egyiptomban ingyen, az ugorkára, a dinnyére, a párhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára,Num 11,6most azonban lelkünk kiszáradt, nincs semmi, csak a mannára néz a szemünk.Num 11,7És a manna olyan, mint a koriandrum magva és színe, mint a bedólach színe.Num 11,8Szerteszéledt a nép és megőrölték a kézimalmon vagy megtörték a mozsárban, megfőzték a fazékban és készítettek belőle pogácsákat és íze olyan volt, mint az olajlepény íze.Num 11,9És amikor hullott a harmat a táborra éjjel, lehullott rája a manna.Num 11,10És hallotta Mózes, amint a nép sír családjai szerint, kiki sátra bejáratánál; és föllobbant az Örökkévaló haragja nagyon és Mózes szemében visszatetszett.Num 11,11És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Miért bántál rosszul szolgáddal és miért nem találtam kegyet szemedben, hogy ennek az egész népnek terhét reám tetted?Num 11,12Vajjon én fogantam-e ezt az egész népet, avagy én szültem-e, hogy azt mondod nekem: vidd őt öledben, amint viszi a nevelő a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértél ősatyáinak.Num 11,13Honnan vegyek húst, hogy adjak az egész népnek? Mert siránkoznak nekem, mondván: adj nekünk húst, hogy ehessünk.Num 11,14Nem bírom én egyedül vinni ez egész népet, mert nehéz ez nekem.Num 11,15És ha így bánsz velem, ölj meg inkább, ha kegyet találtam szemedben, hogy ne lássam balsorsomat.Num 11,16És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Gyüjts össze nekem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy ők a nép vénei és vezetői és vidd őket a találkozás sátrához, hogy álljanak ott veled.Num 11,17És én leszállok és beszélek veled, elveszek a szellemből, amely rajtad van és ő reájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne vigyed te egyedül.Num 11,18És mondjad a népnek: Szenteljétek meg magatokat holnapra és enni fogtok húst, mivelhogy sírtatok az Örökkévaló fülébe, mondván: Ki ad nekünk húst ennünk? mert jobb dolgunk volt Egyiptomban. Tehát ad nektek az Örökkévaló húst, hogy egyetek.Num 11,19Nem egy napig fogtok enni, se két napig, se öt napig, se tíz napig, se húsz napig,Num 11,20hanem egy teljes hónapig, míg kijön orrotokon és undorrá válik nektek, mivel megvetettétek az Örökkévalót, aki közöttetek van és sírtatok előtte, mondván: minek is jöttünk ki Egyiptomból?Num 11,21És mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos a nép, amely között vagyok és te azt mondod: húst adok nekik, hogy egyenek egy teljes hónapig.Num 11,22Vajjon juhot és marhát vágjanak-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger halait mind gyüjtsék össze számukra, hogy elég legyen nekik?Num 11,23És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Vajjon rövid-e az Örökkévaló keze? Majd látni fogod, vajjon megvalósul-e rajtad igém vagy nem.Num 11,24És kiment Mózes és elmondta a népnek az Örökkévaló szavait. Összegyüjtött hetven férfiút a nép vénei közül és odaállította őket a sátor köré.Num 11,25És leszállt az Örökkévaló a felhőben és szólt hozzá és elvett a szellemből, amely rajta volt és ráadta a hetven férfiúra, a vénekre. És volt, hogy amidőn rajtuk nyugodott a szellem, akkor prófétáltak, de többé nem.Num 11,26De visszamaradt két férfiú a táborban, az egyiknek neve volt Eldád, a másiknak neve volt Médád, rajtuk nyugodott a szellem, a feljegyzettek között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz és prófétáltak a táborban.Num 11,27Ekkor odafutott egy fiú és tudtára adta Mózesnek, mondván: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.Num 11,28És szólt Józsua, Nún fia, Mózesnek ifjú kora óta szolgája és mondta: Uram, Mózes, tiltsd el őket!Num 11,29És mondta neki Mózes: Féltékeny vagy te miattam? Bárha az Örökkévaló egész népe mind próféta volna, hogy az Örökkévaló rájuk adná szellemét!Num 11,30És Mózes visszatért a táborba, ő és Izráel vénei.Num 11,31És szél indult meg az Örökkévaló elől és fürjeket hajtott oda a tenger felől és odavetette őket a táborra, egy napi úton az egyik oldalra és egy napi úton a másik oldalra a tábor körül és két könyöknyire a föld színe felett.Num 11,32És fölkerekedett a nép azon az egész napon és egész éjjel és az egész következő napon és összegyüjtötték a fürjeket; aki keveset gyüjtött, gyüjtött tíz chómert, és kiterítették maguk számára a tábor körül.Num 11,33Még a hús fogaik között volt, meg sem volt még rágva és föllobbant az Örökkévaló haragja a nép ellen és sujtotta az Örökkévaló a népet igen nagy csapással.Num 11,34És így nevezték el azt a helyet: Kibrót-Hattáava, mert ott temették el a népet, a vágyakozókat.Num 11,35Kibrót-Hattáavától a nép tovább vonult Hacérótba és maradt Hacérótban.Num 12.Num 12,1És Mirjám és Áron beszélt Mózes ellen a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert egy kúsi asszonyt vett el.Num 12,2És mondták: csupán csak Mózessel beszélt-e az Örökkévaló, nem beszélt-e velünk is? És az Örökkévaló hallotta ezt.Num 12,3És a férfiú Mózes nagyon szerény volt, [szerényebb] minden embernél, aki a föld színén élt.Num 12,4És mondta az Örökkévaló hirtelen Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki hárman a találkozás sátrába. És kimentek ők hárman.Num 12,5És leszállt az Örökkévaló felhőoszlopban és megállott a sátor ajtajánál és hívta Áront és Mirjámot és kimentek ők ketten.Num 12,6És Ő mondta: Halljátok szavamat! Ha lesz köztetek próféta, én az Örökkévaló, látomásban megjelenek előtte, álomban beszélek vele.Num 12,7Nem ilyen az én szolgám Mózes; ő meghitt egész házamban.Num 12,8Vele szájról-szájra beszélek, világosan és nem homályos szavakban; az Örökkévaló hasonlóságát látja ő; miért nem féltetek beszélni szolgám, Mózes ellen?Num 12,9És föllobbant az Örökkévaló haragja ellenük és távozott.Num 12,10És a felhő eltűnt a sátor felől és íme, Mirjám poklos volt, olyan, mint a hó; és odafordult Áron Mirjám felé és íme, poklos volt.Num 12,11És szólt Áron Mózeshez: Kérlek, Uram, ne ródd fel nekünk vétekül, amiben oktalanul cselekedtünk és amiben vétkeztünk.Num 12,12Ne legyen ő, kérlek, olyan, mint a halott gyermek, akinek midőn kijön anyja méhéből, már elenyészett fele húsa.Num 12,13És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!Num 12,14És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Ha atyja az ő arcába köpött volna, nem szégyellné-e magát hét napig? Zárassék ki hét napra a táborból és azután legyen ismét befogadva.Num 12,15És kizáratott Mirjám a táborból hét napra és a nép nem indult el, amíg ismét be nem bocsátották Mirjámot.Num 12,16Azután elindult a nép Hacérótból és táboroztak Párán sivatagában.