A születésnap jelentősége a judaizmusban

A modern világban természetesnek tartjuk, hogy megünnepeljük születésnapunkat, de vajon találunk-e erre vonatkozóan bármilyen utalást a Tórában? Van-e zsidó forrás, amely iránymutatást ad arra, hogyan tekintsünk erre a napra?

Ironikus módon a Tórában említett egyetlen születésnap a fáraóé (1Mózes 40:20-22). Ünneplésképpen a fáraó lakomát rendezett minden szolgájának. Emellett számot vetett szolgáival, és saját megítélése szerint jutalmazta vagy büntette őket. Ekkor engedte ki a főpohárnokot a börtönből, és végeztette ki a sütőmestert.

E néhány versből láthatjuk, hogy a fáraó a születésnapját egyfajta ítéletnapként kezelte. Hasonló koncepció figyelhető meg abban, hogy a zsidó ítéletnap – Rós Hásáná – az emberiség születésnapja. Ahogyan Rós Hásáná napján Isten megítéli az emberiséget egyenként, és rendelkezik jutalmakról és büntetésekről, ugyanígy tett a fáraó is az alattvalóival. És ahogyan Rós Hásáná Istennek mint az Univerzum Királyának az ünnepe, úgy tekintette a fáraó is a saját születésnapját – ő, aki isteni rangra emelte magát – saját uralmának ünnepléseként.

Ide kapcsolódóan Benjamin Blech rabbi megjegyzi, hogy ő épp ezért újragondolta születésnapja megünneplésének ötletét. "E nem zsidó vezetőtől eltekintve, akinek az életmódja bizonyosan nem érdemli meg, hogy utánozzuk, egyetlen szó sem esik arról, hogy bármelyikünk is ünnepelte volna a születésnapját." – írja, majd azzal folytatja, hogy bizonyára oka van annak, hogy elhanyagolunk egy olyan nagy napot, amiről azt gondolnánk, ünneplésre méltó. Egy másik alkalom, amelyet a zsidók ünnepelnek, választ ad e kérdésre. Egy szeretett személy halálának évfordulóján, a jáhrzeiton szokásunk, hogy ételt és italt osztunk meg másokkal. Ilyenkor, az idő múlásával, elgondolkodhatunk mindarról, amit elhunytunk elért, valamint az elért eredményeik örökségéről. Jogunk  – és egyben kötelességünk is  – megünnepelni egy olyan életet, amelyet visszatekintve most már elismerhetünk, hogy jól élt. De a születésnapok csak a születés napjához kötnek minket. Amikor megszületünk, még semmit sem értünk el. Nem rendelkezünk többel, mint potenciállal, élve, hogy szembenézzünk a kihívásokkal, amelyekkel szembe kell néznünk, de nincs biztosítékunk arra, hogy sikeresen le fogjuk győzni őket.

„Isten megajándékozott bennünket az élettel; rajtunk múlik, hogy megajándékozzuk-e magunkat azzal, hogy jól éljünk”. (idézi Voltaire szavait)

Vagyis szerinte a születésnapok nem igazán érdemelnek tapsot, mert semmi másról nem emlékeznek meg, mint arról, hogy először lépünk az élet színpadára. Az, hogy miként játsszuk a szerepünket, jellemünk nagy próbája.

Bár a Tóra tehát egy ilyen szokatlan példát hoz a születésnap ünneplésére, ebből is meríthetünk inspirációt. Az embernek e napon érdemes befelé tekintenie, számot vetnie az életével, felismernie erősségeit és gyengeségeit, és elhatároznia, hogy miben szeretne fejlődni. Vegyünk számba minden jó dolgot, ami az elmúlt évben velünk történt. És azt is, hogy mit szeretnénk másképp csinálni az elkövetkező évben.

Ám nem kell félni – egy zsidó születésnap lehet vidám és örömteli is! Hívjuk el barátainkat, szeretteinket, és fejezzük ki, milyen hálásak vagyunk az életünkben lévő sok áldásért. Adjunk hálát Istennek az életért és az egészségért, valamint természetesen forduljunk hálával a szüleink felé is.

Vizsgáljuk meg, milyen kontextusban találkozhatunk a születésnap kérdésével más írott szövegeinkben! A Purimkor felolvasandó Eszter könyve például kifejti, hogy amikor Hámán kisorsolta a napot, amikor elpusztíthatja a zsidó népet, és Ádár hónap jött ki, megörült, mondjván: Mózes halálának hónapjára esett a sorsolás. Nem tudta azonban, hogy Mózes Adár hetedikén halt meg, és Adár hetedikén született. (Megillah 13b:15) Ehhez kapcsolódóan megtaláljuk Rási kommentárját, miszerint: És Adár hetedikén született - Ahogy meg van írva: „120 éves vagyok ma” (Dévárim 31) - ma telnek meg napjaim és éveim. A születésnek elég súlya van ahhoz, hogy a halálért kárpótoljon.

Források:
aish.com
sefaria.com

Zucker-Kertész Lilla