Szerdócz Ervin: Őseink miért kockáztatták életüket a bárány feláldozásával?

2022. Április 13. / 10:56


Szerdócz Ervin: Őseink miért kockáztatták életüket a bárány feláldozásával?

Az egyiptomiak szent állatként tisztelték a bárányt, őseink tehát kockázatot vállaltak, életveszélyes helyzetbe sodorták magukat azzal, hogy a bárányáldozat bemutatásával készek voltak szolgálni I-tenüket. Felvetődik a kérdés: miért kockáztatták életüket a bárány feláldozásával? Pészachi hetiszakasz-magyarázatában erre a kérdésre keresi a választ az újpesti főrabbi.

„Hozzatok és vegyetek magatoknak családonként egy bárányt, és vágjátok le a Pészach áldozatát.” (II.M. 12:21)

Jákob ben Asher (1269-1343) – más néven Ba’al ha-Turim a Arba’h Turim – Négy oszlop című Halacha-művében olvasható: 

„A Pészach előtti Szombat neve: Sábát HáGádol (Nagy Szombat) Miért? Azért, mert nagy csoda történt a zsidókkal azon a napon. Vettek maguknak egy bárányt és az ágy lábaihoz kötötték. Az egyiptomiak nem értik…. Ámultan kérdezik: mit csináltok, zsidók? Minek okán teszitek ezt? Erre a zsidók azt válaszolják: ez a bárány a pészachi áldozat! Így kaptuk parancsba a mi I-tenünktől! Az egyiptomiak bénultan állnak. Képtelenek megszólalni. Képtelenek tenni valamit, amikor a zsidók készülnek levágni a bárányukat... Az egyiptomiak rémülten állnak, de nem képesek megakadályozni a zsidókat, hogy levágják az egyiptomi bárány-istent… Ez volt a csoda,  csoda miatt nevezzük a Peszách előtti Szombatot Sábát HáGádol-nak”.

A fentieket olvasva érezzük a pillanat drámaiságát!

Az egyiptomiak szent állatként tisztelték a bárányt, és többségben voltak a rabságban senyvedő zsidókhoz képest: más helyzetben voltak, más volt hatalmi viszonyuk, más volt mozgásterük, más megítélés alá kerültek a törvények alkalmazásában. Normális körülmények között megtehették volna, hogy azonnal megöljék a zsidókat, akik készek szembe menni az egyiptomiak hiedelmével. Őseink tehát kockázatot vállaltak. Életveszélyes helyzetbe sodorták magukat azzal, hogy a Pészach-áldozat bemutatásával készek voltak szolgálni I-tenüket.

Ad abszurdum felvetődik a kérdés: miért kockáztatták életüket a bárány feláldozásával? Hiszen a bárány az egyiptomiak bálványozott „istenállata” volt.

De a zsidók nemcsak Mózes utasítását követték! A bárány feláldozása egyben a manifesztumuk is volt! Tettükkel azt is kifejezték, hogy készek minden bálványimádástól elzárkózni. Több évszázados rabszolgasorban, bálványimádó környezetben töltött hosszú nemzedékeken át nem azonosultak a rabszolgatartó társadalom bálványaival. Ez óriási spirituális emelkedettség! A Tóra átvétele előtt negyvenkilenc nappal a zsidók – Hilul háSém! – I-ten dicsőítésével tették meg első lépésüket szabadságuk felé!

Egyszer ezt kérdezték a koszniczi Jiszrael rabbitól: 
– Az áll az Írásban, hogy a Fáraó így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Tegyetek magatoknak csodát!” Hogyan érthető ez? Az ember azt gondolná, az volna logikus, ha azt mondaná: „Tegyetek nekem csodát!”

A Rabbi magyarázta: 
– A varázslók pontosan tudják, hogy mit akarnak végbevinni, sőt, azt is, hogy hogyan. Nem a varázslóknak, hanem csakis a közösségnek van szüksége valamilyen „jelre”. Akiket azonban megérint az isteni hatalom, azt I-ten segíti is. Amikor „csodát” tesznek, nem ismernek „hogyant” és „honnant”! A csoda, amit végbe visznek, őket magukat is meglepi. Erre gondolt Fáraó, amikor azt mondta: „Ne ámítsatok engem semmivel, hanem a való világból mutassatok nekem csodát, hogy az igazoljon titeket!”

A CSODA megtörtént! A zsidók elindultak a szabadságuk útján!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Izrael védelmében
Nemes Dániel aktuális összefoglalója az izraeli háborús helyzetről
Zsidó világ
Mit és miért esznek az angyalok vendégségben?