3. Bó 10–13,16

Mózes második könyve 
HÉBER és ANGOL nyelven itt olvasható

Ex 10,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhoz, mivel én megkeményítettem az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy végbevigyem ezeket a jeleimet közöttük,

Ex 10,2 és hogy elbeszélhesd fiad és unokád füle hallatára mindazt, amit műveltem Egyiptomban és az én csodajeleimet, amelyeket végeztem közöttük, hogy ezáltal megismerjétek: Én vagyok az Örökkévaló!

Ex 10,3 És bement Mózes és Áron Fáraóhoz és szólottak előtte: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: meddig vonakodol még alázatot tanúsítani előttem? – Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem!

Ex 10,4 Mert ha vonakodol elbocsátani népemet, íme, én holnap sáskát hozok határodra,

Ex 10,5 és elborítja az ország színét, hogy nem lehet látni a földet és felfalja a termés megmentett maradványát, ami még megmaradt számotokra a jégeső után és elpusztítja mind a fát, ami nektek terem a mezőkről.

Ex 10,6 És megtelnek velük házaid és szolgáid házai és egész Egyiptom házai, amilyent nem láttak apáitok és apáitok apái, amióta a földön vannak, mind e mai napig. – És megfordult és kiment Fáraó elől.

Ex 10,7 És szóltak Fáraó szolgái hozzája: Meddig lesz ez az ember kelepce ellenünk? Bocsásd el azokat az embereket, hadd szolgálják az Örökkévalót, az ő Istenüket; még mindig nem tudod, hogy elveszett Egyiptom?

Ex 10,8 És visszahozták Mózest és Áront Fáraóhoz és ő szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket: de kik legyenek azok, akik elmennek?

Ex 10,9 És szólott Mózes: Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepét kell megülnünk.

Ex 10,10 És szólt hozzájuk Fáraó: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, ahogy én elbocsátalak benneteket és gyermekeiteket; mert lássátok, gonosz szándék van előttetek.

Ex 10,11 Nem úgy; menjetek csak ti, férfiak és szolgáljátok az Örökkévalót, mert hiszen ez a szándékotok! És kiűzték őket Fáraó színe elől.

Ex 10,12 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom országa fölé a sáskákért, hogy eljöjjenek Egyiptom országára és elpusztítsák a föld minden füvét, mindazt, amit meghagyott a jégverés.

Ex 10,13 És kinyújtotta Mózes botját Egyiptom országa fölé és az Örökkévaló indított keleti szelet az országba egész nap és egész éjjel; és midőn reggel lett, a keleti szél elhozta a sáskát.

Ex 10,14 És fölemelkedett a sáskahad Egyiptom egész országa fölé és leereszkedett Egyiptom egész határán, súlyos volt nagyon, azelőtt nem volt hasonló sáskajárás és utána sem lesz hozzá fogható.

Ex 10,15 És elborította az egész föld színét és elsötétedett az ország és fölemésztette a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jég és nem maradt semmi zöld a fákon és a mező füvén Egyiptom egész országában.

Ex 10,16 Erre Fáraó sietve visszahívatta Mózest és Áront és szólt: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

Ex 10,17 És most bocsásd meg bűnömet, kérlek, csak ez egyszer és könyörögjetek az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, csak vegye le rólam ezt a halált.

Ex 10,18 És Mózes eltávozott Fáraó elől és könyörgött az Örökkévalóhoz.

Ex 10,19 És az Örökkévaló igen erős nyugati szelet fordított, amely elvitte a sáskákat és leverte őket a Sás-tengerbe; nem maradt egyetlen sáska sem Egyiptom egész határában.

Ex 10,20 És megkeményítette az Örökkévaló Fáraó szívét és nem bocsátotta el Izráel fiait.

Ex 10,21 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyújtsd ki karodat az ég felé és legyen sötétség Egyiptom országa fölött és a sötétség legyen tapintható.

Ex 10,22 És kinyújtotta Mózes karját az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napon át.

Ex 10,23 Nem látta az ember az ő testvérét és nem mozdulhattak el helyükből három napon át, de Izráel minden gyermekének világosság volt otthonában.

Ex 10,24 És hívatta Fáraó Mózest és szólt: Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, csak juhotok és szarvasmarhátok maradjon vissza, gyermekeitek is menjenek veletek.

Ex 10,25 És szólt Mózes: Sőt, még te is fogsz kezünkbe adni vágóáldozatokat és égőáldozatokat, hogy bemutassuk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.

Ex 10,26 És a mi jószágunk is velünk fog jönni, nem fog visszamaradni egy csülök sem, mert ezekből vesszük, amivel szolgáljuk az Örökkévalót, a mi Istenünket és mi nem tudjuk, mivel kell szolgálnunk az Örökkévalót, míg oda nem érünk.

Ex 10,27 És megkeményítette az Örökkévaló Fáraó szívét és nem akarta elbocsátani őket.

Ex 10,28 És szólt hozzája Fáraó: Távozz tőlem; őrizkedj, ne merészeld többé színemet látni, mert amely napon látod színemet, meghalsz!

Ex 10,29 És szólt Mózes: Jól beszéltél, nem akarom többé látni arcodat.

Ex 11.

Ex 11,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Még egy csapást hozok Fáraóra és Egyiptomra, azután el fog bocsátani benneteket innen. És miután elbocsátott benneteket, űzve űz majd innen tova.

Ex 11,2 Hirdesd a nép füle hallatára, hogy kérjen ki-ki barátjától, az asszony az ő asszonytársától ezüstedényeket és aranyedényeket.

Ex 11,3 És az Örökkévaló a népet kedvessé tette az egyiptomiak szeme előtt. És Mózes, a férfi is igen nagy volt Egyiptom országában, Fáraó szolgáinak és a népnek szemében.

Ex 11,4 És szólt Mózes, így szól az Örökkévaló: Éjféltájban én elindulok Egyiptom belsejébe.

Ex 11,5 És meg fog halni minden elsőszülött Egyiptom országában, a trónján ülő Fáraónak elsőszülöttjétől a rabszolganő elsőszülöttjéig, aki a kézimalom kereke mögött áll és minden állat elsőszülöttje is.

Ex 11,6 És lesz nagy jajkiáltás Egyiptom egész országában, amilyen még nem volt és amilyen nem lesz többé soha.

Ex 11,7 Izráel fiaira pedig egy kutya sem ölti ki nyelvét, emberre sem, állatra sem, hogy megtudjátok, milyen különbséget tesz az Örökkévaló Egyiptom és Izráel között.

Ex 11,8 És le fognak jönni mindezek a te szolgáid én elébem és leborulnak előttem, mondván: Vonulj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ, és akkor azután ki fogok vonulni! – És eltávozott Fáraó elől felindult haraggal.

Ex 11,9 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nem hallgat rátok Fáraó, azért, hogy csodatételeim szaporodjanak Egyiptom országában.

Ex 11,10 És Mózes és Áron pedig végrehajtotta mindezeket a csodatételeket Fáraó előtt, de az Örökkévaló megkeményítette Fáraó szívét és ő nem bocsátotta el Izráel gyermekeit országából.

Ex 12.

Ex 12,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz Egyiptom országában, mondván:

Ex 12,2 Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között.

Ex 12,3 Szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez, mondván: E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt családi házak szerint, minden házra egy bárányt.

Ex 12,4 Ha azonban kevesebb a ház lakossága annál, semhogy egy bárány kellene, akkor ő és szomszédja, aki közel van házához, vegyen egy bárányt a lelkek száma szerint, minden egyesnek táplálékához mérten ejtsetek számítást a bárány felől.

Ex 12,5 Hibátlan, ép bárány, egyéves hím legyen az számotokra; akár a juhok, akár a kecskék közül vehetitek.

.Ex 12,6 És őrizzétek azt a hónap tizennegyedik napjáig, akkor vágja le Izráel egész gyülekezete esti szürkület idején.

Ex 12,7 És vegyenek a vérből és tegyenek belőle a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, ahol elfogyasztják.

Ex 12,8 És egyék a húst azon az estén tűzön sütve; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék.

Ex 12,9 Ne egyetek belőle nyersen vagy vízben főzve, hanem tűzön sütve egészben fejével, lábszáraival és belső részeivel.

Ex 12,10 És ne hagyjatok meg belőle semmit reggelig; ami pedig megmaradna belőle reggelig, tűzön hamvasszátok el.

Ex 12,11 És ily módon egyétek azt: Derekatok fölövezve, saruitok lábatokon és vándorbototok kezetekben és egyétek azt sietve: Az Örökkévaló elkerülési ünnepe az.

Ex 12,12 És én bejárom Egyiptom országát ez éjszaka és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában, embert és állatot és Egyiptom minden bálványán ítéletet teszek, én, az Örökkévaló.

Ex 12,13 És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok és látva a vért, elkerüllek benneteket és nem lesz a sújtó csapás pusztító közöttetek, amidőn megverem Egyiptom országát.

Ex 12,14 És legyen ez a nap számotokra emlékezetül és ünnepeljétek azt, mint az Örökkévalónak szentelt ünnepet, nemzedékeiteken át, örök törvényként ünnepeljétek azt.

Ex 12,15 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házatokból, mert bárki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig, legyen kiirtva az a lélek Izráelből.

Ex 12,16 És az első napon szent gyülekezet legyen számotokra és a hetedik napon is szent gyülekezet, semmiféle munkát ne végezzetek azokon a napokon, csak ami élelem szükséges minden embernek, egyedül az készüljön számotokra.

Ex 12,17 És tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezéreltem ki seregeiteket Egyiptom országából és tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül.

Ex 12,18 Az első hónapban a hónap tizennegyedik napjának estéjétől egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjáig, napestig.

Ex 12,19 Hét napon át kovász ne legyen található házaitokban, mert aki kovászosat eszik, legyen kiirtva az a lélek Izráel gyülekezetéből, akár idegen, akár honos az országban.

Ex 12,20 Semminemű kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

Ex 12,21 És összehívta Mózes Izráel összes véneit és szólott hozzájuk: Vezessetek elő és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a pészach áldozatát.

Ex 12,22 És szerezzetek magatoknak izsópköteget és mártsátok a vérbe, mely az edényben van és érintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát az edényben levő vérrel; közületek pedig ne menjen ki senki háza ajtajából, míg föl nem virrad a reggel.

Ex 12,23 És átvonul az Örökkévaló, hogy sújtsa Egyiptomot és ha látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elkerüli az Örökkévaló az ajtót és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy titeket sújtson.

Ex 12,24 És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül neked és fiaidnak mindörökké.

Ex 12,25 És történni fog, midőn bementek abba az országba, amelyet az Örökkévaló nektek ad, amint hirdette, akkor tartsátok meg ezt a szolgálatot.

Ex 12,26 És ha majdan szólni fognak hozzátok fiaitok: Mit jelent ez a szolgálat számotokra?

Ex 12,27 Feleljetek nekik: Peszach áldozat ez az Örökkévalónak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, midőn sujtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és leborult.

Ex 12,28 És mentek és megtették Izráel fiai; amint az Örökkévaló meghagyta Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.

Ex 12,29 És történt éjfélkor, az Örökkévaló sujtotta mind az elsőszülötteket Egyiptom országában, a trónján ülő Fáraó elsőszülöttjétől a fogolynak elsőszülöttjéig, aki a börtönveremben volt és minden állat elsőszülöttjét is.

Ex 12,30 És fölkelt Fáraó azon éjjel, ő maga és összes szolgái és egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem lett volna halott.

Ex 12,31 És hivatta Mózest és Áront éjnek idején és szólt: Kerekedjetek föl, távozzatok népem köréből, ti magatok és Izráel gyermekei is és menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint mondottátok.

Ex 12,32 Juhaitokat is, szarvasmarháitokat is vigyétek, amint mondottátok és menjetek és áldjatok meg engem is.

Ex 12,33 És sürgették az egyiptomiak a népet, hogy mennél gyorsabban menjenek el az országból, mert azt mondották, mindnyájan meghalunk!

Ex 12,34 És fölszedte a nép tésztáját, mielőtt megkelt volna, sütőteknőit bekötve ruháikba vállaikon.

Ex 12,35 És Izráel fiai cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüstedényeket és aranyedényeket és ruhákat.

Ex 12,36 És az Örökkévaló kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében és odaadták nekik, amit kértek és így vettek sarcot Egyiptomon.

Ex 12,37 És vonultak Izráel gyermekei Ráamszésztől Szukkótba, mintegy hatszázezer gyalogos férfiú, a gyermekeken kívül.

Ex 12,38 És nagy gyülevész tömeg is vonult velük és juhnyáj meg szarvasmarha, igen nagy tömege a jószágnak.

Ex 12,39 És megsütötték a tésztát, amelyet kihoztak Egyiptomból, kovásztalan lepényekké, mert nem kelhetett meg, mivel kiűzték őket Egyiptomból és nem késlekedhettek és utieleséget sem készíthettek maguknak.

Ex 12,40 És volt Izráel fiainak tartózkodása, ameddig laktak Egyiptomban, négyszázharminc év.

Ex 12,41 És történt négyszázharminc év elteltével, éppen ezen a napon kivonultak az Örökkévalónak összes seregei Egyiptom országából.

Ex 12,42 Őrködés éjszakája volt ez az Örökkévaló előtt, hogy kivezesse őket Egyiptom országából; ez az éjszaka az, mely az Örökkévalónak van szentelve, amelyet meg kell őrizni Izráel összes gyermekeinek nemzedékeiken át.

Ex 12,43 És szólt az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: Ez a Peszach áldozat törvénye: Senki idegen ne egyék belőle.

Ex 12,44 De mindenkinek pénzen szerzett szolgája, miután körülmetélted őt, ehetik belőle.

Ex 12,45 Zsellér és bérszolga nem ehet belőle.

Ex 12,46 Egy házban fogyasszák el; ne vigyenek ki a húsból a házon kívül és csontot ne törjetek el belőle.

Ex 12,47 Izráel egész gyülekezetének minden tagja tartsa meg azt.

Ex 12,48 És ha tanyázik köztetek idegen és végezni akarja a Peszach áldozatot az Örökkévalónak: minden férfiszemély, aki hozzá tartozik, metéltessék körül s akkor közeledhet, hogy elvégezze és olyanná válik, mint az országban honos; de körülmetéletlen ne egyék belőle.

Ex 12,49 Egy törvény legyen a honos számára és az idegen számára, aki körödben tartózkodik.

Ex 12,50 És cselekedtek Izráel fiai valamennyien úgy, amint meghagyta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak, akként cselekedtek.

Ex 12,51 És azon a napon kivezérelte az Örökkévaló Izráel gyermekeit Egyiptom országából seregeik szerint.

Ex 13.

Ex 13,1 És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Ex 13,2 Szentelj meg számomra minden elsőszülöttet; minden ami megnyitja anyjának méhét Izráel fiainál, emberben és állatban, enyém legyen!

Ex 13,3 És szólott Mózes a néphez: Emlékezzetek meg erről a mai napról, amikor kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából, mivelhogy erős karral vezetett ki az Örökkévaló titeket innen és senki ne egyék kovászosat.

Ex 13,4 Ezen a napon vonultok ki, a kalászérés havában.

Ex 13,5 És lesz, midőn bevisz téged az Örökkévaló a Kánaáni, a Hitti, az Emóri, a Hivvi és Jebúszi országába, amelyet esküvel ígért őseidnek, hogy neked adja, a tejjel-mézzel folyó országba, akkor végezd el ezt a szolgálatot ebben a hónapban.

Ex 13,6 Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret és a hetedik nap még ünnep legyen az Örökkévalónak.

Ex 13,7 Kovásztalan kenyeret kell enned a hét napon és ne legyen látható se kovászos kenyér, sem pedig kovász egész határodban.

Ex 13,8 És beszéld el a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Örökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!

Ex 13,9 És legyen ez a parancs jelül karodon és emlékeztetőül szemeid között, hogy az Örökkévaló törvénye legyen szádban, mivelhogy erős karral vezérelt ki téged az Örökkévaló Egyiptomból.

Ex 13,10 És őrizd meg ezt a törvényt a maga időszakában évről-évre.

Ex 13,11 És lesz, midőn bevisz téged az Örökkévaló a Kanaáni országba, amint esküvel ígérte neked és őseidnek, és néked adja,

Ex 13,12 akkor tereld külön az Örökkévaló számára az anya méhének minden megnyitóját és minden baromnak első ellését, ami lesz neked, a hímje az Örökkévalóé legyen!

Ex 13,13 És minden szamárnak első fajzását váltsd meg báránnyal, ha pedig nem válthatod meg, szegd nyakát; és a te fiaid között is minden elsőszülöttet meg kell váltanod.

Ex 13,14 És lesz, hogy ha kérdez téged fiad a jövőben, mondván: mi ez? – feleld neki: Erős karral vezérelt ki minket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgaság házából.

Ex 13,15 És történt, mivel makacskodott Fáraó minket elbocsátani, hogy az Örökkévaló megölte Egyiptom országában mind az elsőszülötteket, az ember elsőszülöttjétől a barom elsőszülöttjéig, ezért áldozom én az Örökkévalónak minden anyatest elsőszülöttjét, a hímeket; fiaim minden elsőszülöttjét pedig megváltom.

Ex 13,16 És ez a törvény legyen jelül karodon és homlokdíszül szemeid között, mivelhogy erős karral vezérelt ki minket az Örökkévaló Egyiptomból.

***

Magyarázatok a hetiszakaszhoz

Ballada a senki fiáról: Egyiptom felett az Ég

A zsidó képzelet magát II. Ramszesz fáraót szokta a Kivonulás történetének fáraójaként, Mózes ellenfeleként elképzelni: a Nap fiát a Senki fia ellen a történetben, amelyben a Senki Fia győz.

Rámszesz neve azt jelenti, Ré, a Napisten fia. Rá-Mszesz. A történetben azonban van egy másik hasonló, Mszesz nevű szereplő, Mózes neve is ez. Ő is a fia, …Mszesz – valakinek, csak nem Ré Napistennek, hanem a héber szolgáknak, aki a királyi udvarba kerül. Eredetileg nem tudni, hová tartozik. Nem a szegény legény, aki elnyeri az uralkodó fele királyságát, a mese sémájának megfordítója. Olyan királyfi, aki szegénylegénnyé lesz a mese végére. Ő csak Mszesz, nem tudni pontosan, ki fia-borja, a Senki Fia, aki a Láthatatlan Király gyermekévé válik és az ő nevében fordul szembe a Föld hatalmasságaival. Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája – énekelte a történelem előtti időkben, a Kádár-korszakban a Hobo Blues Band.

Mszesz, a Senki Fia ebben a hetiszakaszban végső összecsapásra készül a Napisten Fiával, ismerős ellenfelével, Rámszesszel. Az adott, látható világ legfőbb istensége, a Nap a héberek még ismeretlen Istenével, aki úgy mutatkozott be nemrég Mózesnek, hogy: „leszek, aki leszek”. Ő a jövő, a remény, az Ígéret most megmutatkozó Istene.

Amikor a kilencedik, az utolsó előtti csapás során elsötétül az ég Egyiptom felett, az ennek a háborúnak a része, a Nap elhomályosodása Mózes Istenének, a rabszolgák a senkik Istenének diadala a Napisten hatalma felett.

De hogy lehet a remény Istenének bemutatkozása a napokig tartó „elsötétítés”? 

Milyen reményt ígér ez nekünk? Mind tudjuk, hogy minden felismeréshez sötét alagutakon át vezet az út, a legtöbb megújulást mély válság előzi meg. Sötétben botorkálva indulunk el legtöbbször, mint a Senki Fia és az ő népe, a szabadság felé. De minden lépésünkkel jobban látjuk majd, hogy merre tartunk. A Fény valódi forrását kell először megtalálnunk, a nap fényében megérezni a világ alkotóját. Ezért áll a kora reggeli imarend „központi” részének elején az a mondat, hogy Ő „a fény alkotója és a sötétség teremtője”. Mindkettőé. 

Az átmeneti sötétben is van remény meglátni Őt. Aki Izrael népét, a Senki Fia, Mózes révén, a szabadságba vezette, mellettünk is ott áll a sötétben is.

Forrás: Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Milyen érzés várakozni?

Hány alkalommal cserélődik ki egy ember? Mondják, hogy a sejtek hétévente… Ám a Tóra másra tanít bennünket. A magadra fordított pillanatok cserélnek ki és változtatnak meg téged! A zsidó népnek mindösszesen néhány napja volt erre a változásra, hiszen a szabadság és a kivonulás feltétele egyik az volt, hogy le kellett vetkőzniük a pogány szokásaikat.

Most nem azt kell elképzelni, hogy a héber rabszolgák sorba álltak azért, hogy bálványt imádhassanak, hanem teljesen hétköznapi dolgokat, mint pl. még ugyanazokat a ruhákat hordták, ugyanazokat az ételeket ették, mint Egyiptomban a „pogányok” között.

Ha el akarsz szakadni valahonnan, akkor szakadj el teljesen! Ám hogyan? Miképpen tudunk változni? Hiszen ezt kellett tenni az őseinknek! Ám a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a korábbi szokások és azok pszichológiai hatásainak levetkőzéséhez a totális leválás, ez esetben az egyiptomi istenségekkel való kapcsolat megszakítása volt. (Erről egy elég hosszú cikket írtam 10 éve a blogomba .) 

Bár a zsidó hagyomány nem hisz a horoszkópban, ám értelmezi azokat, és pészáh ünnepe esetén tökéletesen mutatja be a változás útját. Pészáh a kos csillagképben van. Miért fontos a kos? Mert a kos volt az az állat, amit minden zsidó családnak – a tizedik csapás előtt – fel kellett áldoznia. Ez eddig egyszerű. 

Ám az egyiptomiak szentnek és sérthetetlennek tartották ezt az állatot, így minden kost gyilkoló zsidó – az ő szemükben istentagadó bűnös. Isten üzent: eljött a pillanat, amire várt a lelki és testi szabadságot vágyó nép. Amikor lépni kell. Vagy maradni. A Tóra leírja, hogy zsidó népnek 4 napja volt arra, hogy ezt a bizonyos kost – a feláldozása előtt – megvizsgálja, hogy egészséges-e. A vizsgálat pár másodperc, ám a várakozás mégis négy nap.

Négy nap alatt kell megtörténnie annak a bizonyos változásnak a lelkükben. Rövid idő. Nem 7 év. 4 nap. Őseinknek négy napjuk volt gondolkodni, merre is induljanak, hogy levágják a kost vagy csodálják a kost… 

Mi már tudjuk, hogy a zsidó nép történelme során mennyi, de mennyi csodálatos várakozás volt és van. Pészáhra várunk a homec elégetésével. Pészáh után számoljuk az ómert és várunk a Tóraadásra. Ősszel nagyon várjuk a nagyünnepeket, készülünk rájuk. Hogyan? Imával, adománnyal és megtéréssel.

Szóval a kis herceg előtt 3000 évvel már átadtuk a világnak a várakozás csodáját és erejét. És itt vagyunk mi, 2023-ban. A kérdésem magától értetődik: mi mindig adunk magunknak időt? Vagy ha adunk, akkor eleget? Az idő csodás ajándék. A mi testi és lelki felkészülésünket szolgálja. 

Ami a miénk, az a miénk. Egyszerű mondat, ám nem mindenki érti meg a mélységét. Emberként és zsidóként is. Minden várakozás felöltöztet bennünket. Ez nem teher, nem nehézség, hanem éppen ellenkezőleg! 

A várakozás, a gondolkodás, a meditáció felkészít bennünket arra, hogy különlegessé tegyük önmagunkat: önmagunk számára. A zsidó népet: a néppé válásra. Az egyént: a szabadságra. Minket pedig: a holnapra. 

A döntéseink értékére és az értékeink megbecsülésére.

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlvelei

***

Szerdócz Ervin: Az önteltség hübrisze szellemi sötétségben tart

„…és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napon át”
(II.M. 10/22.)

„Ki a bölcs? Aki mindenkitől tanul” – nyilatkozták Bölcseink. (Ávot 4:1.) Az emberi értelem világában a sötétség a szellemi félelem forrása. A szellem gyarapodásához világosságra van szükség. Egészséges nyitottság és mindenekelőtt alázat szükséges. Képesség és bátorság, hogy fel tudjuk ismerni tudásunk és intelligenciánk korlátait ahhoz, hogy valami újat tudjunk befogadni. Az intellektuális gőg, az önteltség hübrisze megfoszt a megvilágosodás lehetőségétől és szellemi sötétségben tart. Olyan sötétben, amelyben a saját szűk és elfogult „én”-tudatunkon kívül semmit sem látunk.

Az Egyiptomot sújtó kilencedik csapás, a három napig tartó sötétség után valami történik a zsidókat rabszolgasorban tartó Fáraóval. Eltűnik önös „istenképe”. Ezután Fáraó, már nem „Istenednek” nevezi az Örökkévalót, a zsidók Istenét, hanem elismeri egyedüli Istenként. Abban a drámai feszültségben érezzük a felismerés pátoszát: „Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen EGY!”  (V.M. 6/4.)

Bölcseink felhívják figyelmünket: a sötétség csapása nemcsak az egyiptomiakat sújtotta, hanem a zsidókat is. Voltak zsidók, akik elfogadták, megszokták a fizikális mellett a szellemi rabság „sötétségét”. Nem akarták elhagyni Egyiptomot. Isten így szólt: „ha nyilvánosan, mindenki szeme láttára büntetem meg őket, akkor az egyiptomiak majd azt hiszik: úgy bánik a zsidókkal, miként velünk”.

A háromnapos időszak alatt a zsidókkal is történik valami! Mint „szellemi sötétségben élők” elgondolkodhattak, mit jelenthet szabadnak lenni. Mit jelent kiszabadulni a „sötétségből”! Az addigi beszűkült, sötét világukban nem látták a világosságot: nem tudták feltételezni, hogy létezhet más, szellemi világosságban megélt élet. Megtörtént bennük a felismerés: ott van világosság, ahol Isten akarja. Az Isten közeli élet egyben szellemi világosság, szabad akaratból vállalt jóra való törekvés.

A zsidók vágyni kezdtek a szabadsága. Csakhogy nem elég vágyni a szabadságra. Tennie kell azért, hogy szabadok lehessünk. Szellemi szabadságért annál inkább. A fizikális sötétség megszűnik, ha meggyújtunk, felkapcsolunk egy világító alkalmatosságot. A szellemi sötétségből való szabaduláshoz azonban tudatosodás kell. Ez vezet a megvilágosodáshoz, majd Isten segítségével jön a szellemi szabadság is.

Az igazság és a szeretet harca

A XVII. század végén a pzyshai Szimche Bunem  rabbi két tanítványa, a kocki Menachem Mendel  rabbi és a worki Jichák  rabbi testvéri barátságban élt, amit semmi sem homályosíthatott el. 

Híveik azonban nézeteikhez, szokásaikhoz való ragaszkodásukban szellemi sötétségbe éltek, és emiatt viszály és ellenségeskedés lett a két tábor között. Sehogyan és semmi áron nem tudtak megbékélni egymással. 

A két rabbinak híveik ellenségeskedése természetesen fájdalmat okozott.

Egy alkalommal mindketten egyazon városban tartózkodtak. Találkoztak az utcán, testvérként üdvözölték, megölelték egymást. A worki Jichák rabbi így szólt: „Van egy jó hírem számodra! Úgy látom embereink békét kötöttek, megbékéltek egymással”. De a kocki Mendel rabbi – ahelyett, hogy örült volna a jó hírnek – kivörösödött arccal, villámokat szóró szemekkel mondta: „Elhatalmaskodott a hamisság a földön, a Sátán ki akarja irtani a világból az igazságot!”.

„Miket mondasz nekem, barátom?!" – szólt zavarodottan Jichák rabbi. 

Mendel rabbi elgondolkodott, majd folytatta: „Gondold csak végig, barátom! Mit tanít a Midrás? (Genezis rabba7)  Abban az időben, amikor Isten embert teremtett a földre, az ég angyalai két táborra szakadtak! Megszólalt a szeretet angyala és mondta Istennek: Ha embert teremtsz, szeretetet fog hozni az a világra. Mire az igazság angyala cáfolta: Ne teremtessél embert, mert csalásra képes! Az igazságosság angyala se hagyta szó nélkül: Teremtessék ember, hiszen igazságot fog hozni a földre. Mire a béke angyala: Ne teremtsél embert, mert viszályt fog hozni! Mit tett Isten? Megragadta az igazságot és levetette a földre". 

– Érted hát, barátom, a történet lényegét? – kérdezte rabbi Mendel. – Isten bölcsessége végtelen: az igazságot a földre vetette, hogy ne zavarja az ember teremtését. Tudod, barátom, hogy mit tett Isten a békével?

A worki rabbi hallgatott meglepetésében.

– Nézd – folytatta Mendel rabbi. – Bölcseink azt tanították nekünk (Avot 5/20) , hogy a viszály az igazság gyökeréből támad! Amikor Isten az igazságot a földre vetette, a béke megértette, hogy az igazság nélküli béke, hamis béke!

Majd hozzátette: „A béke öröme csodálatos. Általa még a legborzalmasabb körülményektől is megmenekülhetünk. Amikor az emberek megkérdezik tőlem: mit ne tegyenek, meg tudom mondani nekik, hogy mit ne tegyenek. De hogy mit kellene tenniük, hogy világosság és béke legyen önmagukban és a közösségükben, azt saját maguktól kell megkérdezniük”.

Forrás: Mazsihisz.hu