Szétszóratás vagy küldetés?

Amikor Jákov megérzi közelgő halálát, maga köré gyűjti fiait, hogy megáldja őket. Simeont és Lévit együtt szólítja meg: Rási magyarázata szerint Lévi bejárja majd az országot, hogy összegyűjtse a papi adományokat, és felnőttek tanítója lesz, míg Simeon a kisgyermekek vándortanítója lesz.

Belsky rabbi felteszi a kérdést: vajon azt szeretnénk, hogy haraggal küzdő emberek tanítsanak minket? Hogyan tulajdoníthatunk tisztaságot Simeonnak és Lévinek, hogy megfelelő példaképek lehessenek? – kérdezi Grosbard rabbi. Továbbá: mit ad hozzá Jákov azzal, hogy látszólag megismétli a „szétszórom őket Jákobban” és az „elszélesztem őket Izraelben” kifejezéseket?

Jákov eredetileg a megváltás idejét akarta feltárni. Ehelyett – mondja Leff rabbi – a testvérek erősségeit és gyengeségeit fedte fel, hogy ezeket felhasználva előrébb hozhassák a megváltást.

Wolbe rabbi hozzáteszi: Jákov áldása az önismeret áldása volt. Saját jellemvonásaink, erősségeink és gyengeségeink megértése a legnagyobb ajándék, amelyet az ember kaphat. Ha tudjuk, mi az alapvető jellemvonásunk, minden cselekedetünket és minden más tulajdonságunkat ehhez a mércéhez viszonyíthatjuk, és folyamatosan fejlődhetünk. Mindenkinek van egy alapvető negatív tulajdonsága is, amely ellensúlyozza a pozitívat. Ha felismerjük, mi váltja ki bennünk ezeket, dolgozhatunk a javításukon. Felbrand rebecen azt javasolja: mivel minden jellemvonás összefügg egymással, ha egyen dolgozunk, az a többire is hatással lesz. Gondoljuk végig, mit csodálunk leginkább másokban, milyen dolgok adnak örömet, és mi a legfőbb vágyunk. 

A Mikdás Hálévi magyarázata szerint Simeont és Lévit bajtársaknak nevezi a szöveg, akik felelősséget éreznek egymás iránt. Ez a felelősségérzet volt az, amely arra késztette őket, hogy kiszabadítsák Dinát, és – mondja Belsky rabbi – ugyanez a felelősség a tanítványok fejlődéséért a legfontosabb egy Tóra-tanító esetében is. Éppen azoknak kell szétszórva élniük a nép között tanítóként, akikben ez az erős felelősségtudat megvan. Az Ohel Mose megjegyzi: a buzgalom és a szenvedély szorosan összefügg a haraggal. Az igazán hatékony tanító az, aki nemcsak készségeket, hanem értékeket is tanít – szenvedéllyel és szeretettel.

Simeont Júda mellé helyezték, hogy tőle tanulja meg az önuralmat – írja a Limudei Nisszon –, hiszen Júda, Izrael jövendő királya, birtokában volt és meg is mutatta a helyes uralkodói magatartást. Samson Raphael Hirsch rabbi elmagyarázza: Simeon és Lévi haragja, illetve szenvedélye valóban nagy veszélyt jelenthetett másokra, ugyanakkor erő és büszkeség forrása is lehetett. Amikor a nemzet virágzik, az egységes Simeon és Lévi fenyegetést jelenthet a közösségre. Ezért – mondja Jákov – szét kell őket szórni az országban. Másfelől azonban, amikor a nép megalázott helyzetben van és száműzetésben él, osszuk szét őket a nép között, hogy erőt adjanak meggyőződésükhöz és büszkeséget zsidóságukhoz, s így lelkük élő és erős maradjon a nehéz diaszpóra idején.

A Naaleh.com oldalán elhangzott tanítás alapján Mrs. Shira Smiles előadása nyomán Összefoglaló: Channie Koplowitz Stein

Illusztráció: Shutterstock

Zucker-Kertész Lilla